uraim. Önöknek a háboru mesterség; nekem üzlet. Önök harczolnak
dicsvágyból, nemzetiségi gyűlöletből, király iránti hűségből,
hazaszeretetből s ezért készek a más vérét is, a magukét is kiontani. Mi
nem ebből a szempontból fogjuk fel a háborut. Mi nem szomjazzuk az
ellenség vérét. Ez nem jó üzlet. Az agyonvert ellenség miasmával fizet;
dögvészt hágy maga után. Mi azt akarjuk, hogy éljen jó egészségben.
Hanem először elvesszük a lőszereit, hogy ne lövöldözhessen, másodszor
az élelmi szereit, hogy kénytelen legyen hazamenni, és harmadszor a hadi
pénztárát, hogy térítse meg a hadi költségeinket. Mi erre vállalkoztunk.
A hol megkaphatjuk e hármat, ott aztán lövöldözünk is, s hogy mivel
lövöldözünk? azt megkérdhetik önök az orosz lazaretumokban. A mi
csatatérünk megtelik elesettekkel, de azok mind feltámadnak s
egészségesebben mennek haza, mint idejöttek; de nem is kivánnak
másodszor találkozni velünk. Mihelyt azonban a «jó csipet»-et (gute
Prise) biztos helyre szállítottuk, odábbmegyünk s keresünk más érdemes
telepet, hol iparüzletünket sikerrel gyakorolhassuk. Czenstochowából már
elemeltünk ötven millió rubelt aranyban és ezüstben (nem számítván ötven
millió papiros rubelt semmibe): ez, a munkásaink tantiémejeit levonva,
befektetett tőkénket visszapótolja! most még megyünk a kamatok után, s
ha adataink nem csalnak, az üzletévet száz perczent osztalékkal fogjuk
bezárhatni.
Az előadás humora épen abban a hidegvérben volt, a mivel Severus ezt
mind kitálalta. Igyekezett cynicus lenni. Kapzsinak, üzérkedőnek mutatta
be magát és Tatrangit; tán még a szép Rozálit is. És azok is ráhagyták,
hogy úgy van.
S Dárday és az egész tisztikar elhitte neki, hogy nem is lehet máskép.
Ez az amerikai bizony semmit sem tesz ingyen. És hát igaza van. Tatrangi
pedig az ő üzlettársa. Most emlékezett már vissza Dárday, hogy hiszen ő
egyszer ötvenezer forintot ajánlott ennek a Tatranginak a találmányaért.
Azért beszél ez most olyan fanyaron. No de hát ezt a hibát helyre lehet
hozni. Dárday meg akarta mutatni, hogy a magyar jellemvonása még mindig
a nagylelküség, s ha valaki iránt pénzzel le lehet róni egy nagy
lekötelezettséget, az a legjobb vásár. Egy kicsit felfujta magát, s
aztán zsebébe dugva kezét, így szólt Dávidhoz:
– No, hát hogy még több legyen a «jó csipet», mely üzletetek hasznára
válik: én is adok hozzá. – Mink itt a hátrahagyott hadipénztárban, a mit
a nihilisták a nagy veszedelemben nem szállíthattak el, tizenöt millió
rubelt találtunk aranyban, ezüstben: ezt megosztom veletek; fele tietek
legyen, hiszen «egyrészt» a ti gépeitek szerezték a diadalt. Csupa ujdon
veretü ezüst és arany.
Azzal nagy kegyességgel odavetett Dávid elé egy ezüst rubelt, meg egy
tíz rubeles aranyt mutatóban.
Dávid mosolyogva vette két ujja közé először az ezüstöt, azután az
aranyat, s akkor azt mondta Severusnak:
«Kipper és Wipper!»
– Mi az? kérdé a magyarázatot Dárday hegyes hangon.
– A tallér Haggemakers-féle alfenideból van; az arany aluminium
aranyból; az ezüst rubel megér hat kopeket, az arany ötöt.
– Igen biz az! erősíté Severus. A zsiros tapintatáról megérzeni. Nihil
pénzek, külföldi háboruviselésre verettek. Ilyen az egész hadi
zsákmányotok, azt mi előre tudtuk; a tizenöt millió rubel megér talán
felet. A mit mi foglaltunk el Czenstochowában, az mind igazi régi
«imperiale,» a hogy a pétervári bank pinczéjéből kikerült. Még van több
is, de az Sasza asszonynyal jár, a többi vezérek kincse mind «Kipper és
Wipper». Arra mi nem vadászunk.
Dárday e fölfedezésre minden tiszteletről megfeledkezve, melylyel a
jelenlevő asszonyságnak tartozott, egyikét a legtőrülmetszettebb
lefordíthatatlan magyar erőmondatoknak szalasztá ki ajkán.
Az bizony világos volt. Az aluminiumarany csak a szinére meg a rezgő
hangjára nézve hasonlít az igazi aranyhoz, de már a fogása elárulja, a
könnyüsége még inkább, hogy hamis pénz.
A felsült nagylelküségen aztán kénytelen volt mindenki nevetni.
E derült hangulatot sietett Dávid felhasználni a látogatás
berekesztésére, visszatérve Dárday megnyitó mondatára.
– Így van biz az, felebarátom: már most láthatod, hogy az ellenség nem
harczol ördögmódra, mi nem harczolunk angyalmódra s aztán ti is, ha az
öt érzéketek tanácsát beveszitek, megültök Krakkó sánczai közt –
embermódra, s várjátok, hogy ki jön benneteket megtámadni. Én most
elvitetem innen a veszélyes pokolgépeket; e czélra töltessétek meg estig
gázzal a léggömböket; naponkint értesíteni foglak benneteket az
ellenfélnek és az osztrák-magyar seregnek minden mozdulatáról. Most
pedig szálljátok meg Czenstochowát is, mert én csapatommal és gépeimmel
az éjjel odább megyek s nem mondom meg, hová?
– Sok szerencsét a vállalathoz, mondá röviden Dárday. Dávid sípszóval
adott jelt a légben czirkáló gépnek, mire az alászállt s a három
jövevény ismét felült bele, ezuttal sokkal kevesebb «éljen»-ben
részesülve, mint megérkezésükkor.
Elvette fejük körül a dicsfényt az a fölfedezés, hogy ők nem a hazáért,
az igaz ügyért fáradnak, hanem üzleti nyeremény elérése végett. Azt
mondák róluk: «materialisták!» s még a mi egy óra előtt bámulni való
volt rajtuk, hogy ők a pokolgépeket várospusztítás helyett
időjárás-fordításra szándékoznak használni, az is oly prózai indoknak
tünt fel egyszerre. Hát a paszulyt megmenteni a dértől, a kukoriczát a
kiszáradástól, hol itt a poézis! Ninive, Carthago romjai; – a hunhalmok,
tele csontokkal: – az a költészet!
Mikor fenn voltak a légben, Dávid így szólt Rozálihoz.
– Neked el kell menned Budapestre és igyekezned a királynéhoz bejutni,
és elmondani neki mindent, a mi eddig történt. Hallottad a
felebarátainkat, hogy beszéltek? Tele van a fejük dicsvágygyal. Képesek
volnának a győzelem mámorában a félvilágnak hadat üzenni s mennének jó
kedvvel országok meghódítására. S ez még csak a mi népünk. De mi lesz
még, ha az osztrák chauvinok megtudják, hogy minő győzelmet nyertünk
tegnap! Hallani sem akarnak majd békekötésről. Revancheot fognak
kiáltani. S ha leverték a muszkát, határt nem ismerő újra megerősödött
katonai hatalmukkal belekötnek Németországba, Italiába, az egykor
elvesztett tért, országot, hegemoniát visszafoglalni, s ha mindenütt
győztek, akkor leverik idehaza az alkotmányos szabadságot. Ránk nézve a
háboru mindenképen romlás. Az, ha győzünk, az, ha vesztünk, és az, ha
soká huzódik. S én ennek eszköze nem akarok lenni. Azért beszélj a
királynéval és mondj el neki mindent. Mondd el, hogy találmányunk által
az ellenséget minden ponton vissza tudjuk tartani attól, hogy döntő
ütközetre összeszedhesse magát; hogy kényszeríteni tudjuk becsületes
béke megkötésére. Ők most Budán szorongatva vannak. A királyné még ifju
anya, első gyermeke függ keblén. Képzelheted, miket szenved most, midőn
minden órában új meg új híreket hoznak neki a szélrózsa minden
irányából; vérrel festett, lőporral füstölt, kétségbeesés emlőin
nagyrahizlalt szörnyhíreket. A mikből semmi sem igaz; – hamisan vannak
értesülve, mert minden külföldről jövő tudosítás el van zárva tőlük.
Vigy neki vigasztalást. De egyuttal essél előtte térdre és könyörögj
neki, hogy vegye rá koronás férjét a békekötésre: a mi dicsőséges lehet
a tegnapi győzelem után, dicstelen lett volna bizonyosan a nélkül; – de
lehetetlen lesz, ha tovább foly a harcz. Az ellenség kénytelen lesz
mindenre ráállni, épen azért emberiek legyenek a békeföltételek. Nem
kell őket megalázni, hogy késő időkre eltett boszut ne vigyenek magukkal
haza; ne kérjen tőlük a győztes ország hadi kárpótlást, hogy vagyonilag
meg ne romoljon a vesztes ország; hanem inkább kössön vele kereskedelmi
szabad szövetséget, hogy mindkét fél gyarapodjék. Egyezzenek meg a
kölcsönös lefegyverkezésben: egész Európa követni fogja őket. Ne
kivánjanak tőlük egyebet, mint Lengyelország helyreállítását, erre
szükségünk van nekünk s az európai béke tartósságának. Legyen aztán a
lengyel trón egy osztrák secundogenitura helye; Zsigmond főherczeg ott
koronát találand; ki lesz elégítve nagyravágyása, s magával viszi
tábornokait és papjait, a kik Lengyelországnak még mind hasznára
lehetnek, nekünk pedig csak veszedelmünkre vannak. S én ezeket nem
bízhatom senkire rajtad kívül. Ha a Krakkó és Czenstochowa között
történteket megtudja valaki a királyon és királynén kívül, minden ember
harczháborut fog ordítani, a ki most lélekzetét visszafojtva lesi a
vészhireket. Megteszed-e ezt?
– Mindent, a mit te mondasz.
– Úgy még ma éjjel elviszlek Budakeszire; ott kis nyári lakunkban
leszállunk s másnap felmégy a királynéhoz; téged bizonyosan elfogad. Ott
biztos helyen fogsz lenni. Budapestet nem közelíti meg ellenség; azzal
nekem lesz mindennapi találkozóm.
Mikor a czenstochowai sánczokhoz elértek, hol az aërodromonok tömege
pihent, leszálltak a légből, Dávid átadta a parancsnoki tisztet és a
vezérhajót mr. Severusnak, utasítva őt az anastaterek elszállítása s a
jövő találkozás helye iránt. Azután Rozálival egy kisebb, könnyebb
járatú gépbe ült bele, mely úgy aránylik a többiekhez, mint a fecske a
sashoz.
– Még egyet, szólt Rozáli, mikor repülni kezdtek. Küldetésemért jutalmat
kérek.
– Ha kérted, meg van adva.
– Azt kérem, hogy legyen szabad a királynén kívül még egy embernek
elmondanom mindent, a mit tudok.
– Kinek?…
– Apádnak…
– Csókolj meg!…
SASZA ASSZONY.
Egy nő, a kinek férfihíre betöltötte már egész Európát.
Abból a népkoloszból való, mely megszokta a férfijellemű nők uralmát,
mely a hadviselő, országhódító Katalinok, Erzsébetek neveit himzette be
a világtörténelem könyvébe. (Azért választottuk e szót «himzés» e
helyett, hogy «irás», mert e nagy asszonyok nevei is keresztekből vannak
összerakva, mint a himzet betűi: a csatatéri sírok keresztjeiből.)
Sasza asszonyt is forradalom állította az orosz nép élére, mint II-ik
Katalint s a napi történelem krónikásai egy asszonyi szörnyeteget
rajzoltak le benne, a nélkül, hogy valamelyik megközelítette volna a
valót. Egyik csodaszépnek, a másik csodarútnak festé; de kegyetlennek,
bujának, vérszomjúnak, csalárdnak, indulatosnak valamennyi. Maga az a
hír, hogy ő személyesen jön rettentő táborával, kétségbe ejtett minden
nemharczoló elemet. A nők reszkettek magukért, de még inkább férjeikért
s a békés családapák nejeikért, de még inkább magukért. Segítettek a
rémületet növelni a papok is, kik a népnek az orosz nihilisták
közeledtére olyan textusokról prédikáltak, minők Sékhem város romlása és
Sámson hadizsákmánymóringja, hogy a harczosokat még jobban feltüzeljék
az ellenállásra.
A nihilista seregek aztán oly hirtelen lepték meg Bécset, egyszerre
körülfogva azt lovas táborukkal, hogy még csak nem is lehetett belőle
menekülni, s a kétségbeesés tetőpontra hágott, midőn a védő sereg
főparancsnoka kijelentésére, hogy nem képes a várost megvédelmezni, az
orosz lovassági tábornagy kegyetlen feladási feltételei tudomásra
jutottak. Ninive sorsa közelg; Carthagó végnapja esteledik már!
De az lett aztán a kellemetes fölébredés e rémekkel álmodó hagymázból,
mikor másnap Sasza asszony megérkezett s tudatá a megszállott várossal a
feladás enyhébb feltételeit.
Ah! azok minden ábrándos reményen túl kegyesek voltak.
Szabadon mehet az egész helyőrség minden fegyverével, podgyászával,
ágyuival; elviheti a nagy fegyvertárból, a mi csak megmozdítható s Bécs
nem fizet többet sarczul egy milliónál; csak a látszat végett. A bank
kincsei pedig az összes európai nagykövetek pecséteivel lezáratva,
érinthetlen vagyonnak nyilváníttatnak.
És még ezzel nem volt vége a kellemes meglepetésnek.
Sasza asszony, a mint a város előljárói megjelentek előtte a hadsereg
kivonulása után, hogy a város kulcsait átadják, felhivta őket, hogy a
belső rend fentartása végett rögtön alakítsanak városi polgárokból
nemzetőrséget; s miután az elvonult hadsereg minden fegyvert
eltakarított a városból, Sasza asszony maga ajánlott fel a bécsi
nemzetőrség számára negyvenezer puskát, hozzávaló lőszerrel együtt,
miket a bochniai ütközetben vettek el az osztrák tartaléktól. Azonkívül
egy napiparancsot ragasztatott ki minden utczaszögletre, melyben az volt
kihirdetve, hogy a nihilista hadsereg minden katonájának tiltva van a
város vámsorompóin belül lőfegyverrel megjelenni, csupán oldalfegyverrel
szabad. Azután felhivta az előljárókat, hogy tartsanak népgyülést a nagy
iparpalotában s válasszanak ott egy «közbiztonsági parlamentet», mely a
két milliónyi lakosság ügyei felett szabadon tanácskozzék. E parlament
tagjainak személye sérthetetlen; s míg a háború tart, sem jó barát, sem
ellenség, sem hitelező őket nem nyugtalaníthatja. A mit azok határoznak,
az a törvény. A hírlapirók értesíttetnek, hogy teljes sajtószabadság
van, s azért, a mit valaki nyomtatásban vét, nagyobb bűntetés nem éri,
mint ha ugyanazt élő szóval mondta volna el.
Hogy e legelső intézkedéseivel egyszerre meghódított mindenkit Sasza
asszony: az igen természetes. Mikor ugyanaz nap kihirdeté, hogy
mindenkinek, a ki Bécset el akarja hagyni, szabad út engedtetik
Magyarország felé, s személyének s vagyonának sérthetlensége teljes
szigorral biztosíttatik; hát akkor nem mozdult senki a városból. A
főurak, az udvarhölgyek, a főpapok, a bankárok, kiknek már be volt
málházva a legdrágább értékük, hámban a lovaik, hogy meneküljenek, a
merre lehet; a mint azt látták, hogy nagyon könnyen lehet, mind
leszerszámoztak s ott maradtak. Az előzmények után sokkal jobb most
megülni a kapitulált Bécsben, mint futni a viharos Magyarországba, a
honnan most nincs semerre kijárás.
Tetézte a kedvező benyomást Sasza asszony személyes megjelenésének
varázsa.
Még a megérkezése előtti napon minden ujság tele volt borzasztó
alakjának leirásával, s a kirakatok előtt tolongott a nép, a bámulat
iszonyával szemlélte a nihilista államfő arczképeit, mik voltaképen nem
voltak arczképek, mert hiányzott róluk épen az arcz. Sasza asszony csak
pánczélban látható, fején sisak, magas taréjjal. Ily alakot mutattak be
a lengyel fényképészek, kik Sasza asszony alakját néhol lesből
meglophatták. Volt egy hirhedett élczlap a többi között, mely ez
æstheticus czímet választotta magának: «Die Wanze», az már le is tudta
írni, minő alak rejlik a pánczél alatt. Az X sugarakkal még az álarczon
keresztül is letudták az arczot lopni: «rút szakállas kállas orrú banya,
ragyás képpel, előre álló fogakkal, karjai hosszúak, mint a gorilláé, a
nyakán rút szederjes tűzfolt, s hogy a sisaktaréj se maradjon üresen, a
«Wanze» szakértő leirását adta annak a rút «sarcom»-nak, mely a
szörnyeteg feje búbjából kinőtt, s mint ökölnyi második fej éktelenkedik
rajta. Ime itt a photocincographiája!
A városi küldöttség aztán látott maga előtt az ijesztő boszorkány
helyett egy fiatal nőt, a ki kaczagva lép eléjük s kaczagó arczával
egyszerre minden haragot és félelmet kigyógyít.
Épen a bécsi élczlap volt a kezében, szörnyeteg arczképével; azon
nevetett.
Oh! épen nem hasonlított ahhoz.
Finom, kicsiny, de karcsú termetű alak volt, csak fejhordozása által
látszott magasabbnak; arcza nem ideálszép, de meglepően szellemdús.
Arczszíne az a könnyen kigyuladó sárgás-fehér, mely mögött a
szenvedélyek, az élveteg vágyak rejtőznek, fölvetett ajkai szegletében
egy gúnyos vonás, melyet hamiskás csábítóvá idomít, ha akarja, a két
arczgödröcske, miknek harmadik társa szívalakú állán leskelődik. Minden
vonása lesben áll e nőnek, a kérdőjegy alakú kigyózó szemöldök, az
ide-oda villámló barna szemek, s a gondolatjegy vonalával áthuzott
domború homlok, s ha ajkait beszédre megnyitja, az a szép fehér
gyöngysor s az olykor megjelenő nyelvhegy, mely felső ajkát
végigsimogatja azalatt, a míg más beszédére hallgat. S ez arcz, e szemek
proteusi változékonysággal tükrözik vissza az indulatok kifejezéseit,
vagy talán csak az ügyes színjátékot. Mikor hallgat, akkor úgy tud
nézni, hogy kinézi a lelket a beszélőből s kizavarja a szónokot a
szövegből; ha pedig ő beszél, minden íze részt vesz abban, a mit mond;
járkál előre hátra, minden ujja magyaráz, vállainak mozgása, fejének
rázása, derekának elhajlása magyarázza szavait; és hangjában is megvan
minden változat: cseng szeliden, ha bíztat; recseg élesen, ha fenyeget;
csattanik, mikor parancsszót kiált, és zeng, mikor csábosan hízeleg.
Néha egészen odahajol ahhoz, a kihez beszél, mintha a szájába akarná
adni a szót; máskor meg a leghevesebb indulatkitörés közben elneveti
magát, s azzal töri össze a haragjával daczolót.
És hozzá az a sajátszerű viselet. Még ma nem divat az, de holnap már az
lesz.
Haja, mint minden nihilista nőnek, rövid fürtökre van vágva, s a hogy az
ő szép sűrű diószőke haja, mely természettől göndör, homlokán fölfelé
van üstökbe csavarva, baloldalán a választékkal, ez valami férfias
jellemet ad arczának, a min segít még a féloldalra nyomott kis vörös
kucsma, a kaczérul beletűzött gyémántbogláros kócsaggal. Deli termetét
hosszú égszínkék kaftán fedi, abból az amuri szabadon tenyésző bombyx
betulina selyeméből, mely fénytelen, mint a gyapot, rózsaszín arany,
platina és kék ezüst pálma himzéssel, mely hosszú uszályán körülfut; ez
öltöny neve Chilat Fashire: keleti eredetű. Derékon széles öv szorítja
át e felöltönyt, mely szinte kékezüst, platina és veres arany zománczos,
erről egy kis tőr csügg alá középen, markolatával együtt nem hosszabb
egy arasznál. Hanem a tőr hegyére az uráre méreg van beedzve; egy
karczolás vele, bár kézen, vagy arczon, rögtöni halál. Az ővön alul a
kaftán két széle kétfelé nyílik, s az alatta levő öltönynek a neve
«palikári». Ez egy sok redőbe szedett szoknyához hasonló bugyogó,
ezüstfényű ananász szövetből, mely elől, a jarretieren felül egy
brilliant gombbal fel van csiptetve, úgy hogy a térdszalag
gyémántboglárától számítva e csiptető boglárig egy arasznyira egy
teljesen szabad tér marad, melyet, az európai nagyhatalmak garantiáján
kívül, semmi sem fedez. Kisé merész kezdeményezés a divatban; de ha
megszokhatta a világ azt, hogy a szép hölgyeknél a colliertól számítva
egy arasznyi lefelé semleges területnek tekintessék, majd megszokja ezt
is, hogy a hölgyeknek a térde legyen látható.
A mint Sasza asszony arczképe ebben a costumeben megjelent, harmadnapra
Bécs utczáin csupa Chilát-Fashire-ban és Palikári-ban sétáló hölgyeket
lehetett látni; a hajbozontok, álfonadékok eltüntek a fejekről,
felviaszkolt üstök, lengő «kuka» és büszke «surgudsál» lett az idény
jelszava, s hogy semmiben se maradjanak hátra, a mérgezett tőröket is
átvették a divat hölgyei s a díszmű árúsok szerte hirdették, hogy ő
náluk kaphatók igazi uráre méreggel edzett hölgyi tőrök egy évi jótállás
mellett; s divat lett a hölgyeknél bebizonyítani erős szívüket e tőrök
kipróbálásával ártatlan kis kutyákon és tengeri nyulakon.
A férfidivatot már nehezebb lett oly hirtelen meghonosítani.
Mert a nihilistáknál győzött ugyan az elv, hogy a nő is egyenrangú és
jogú a férfival; de a természetes ellentét azért a két nem között csak
mindig megmaradt. Mikor a nők az egyenlőség tana szerint férfimódra
levágták a hajaikat, a férfiak ellenkezőleg elkezdték a hajaikat
hosszúra hagyva befonni, a hogy ez sok szláv fajnál régi nemzeti divat
volt mindig; s most a nihilista férfiak szép hosszú hajfonadékokkal
parádéztak az idegen városban s ez a viselet pompásan illett nekik; a
hölgyek rajongtak az ilyen «a la Cambyses» főkért. S minthogy a germán
fajnak nincs az a hajbősége, a mi a szlávnak, s egy pár hét alatt a
kinek van, sem nő meg hosszúra, nem marad más kisegítés a bécsi arany
fiatalságnak a veszélyes verseny ellensúlyozására, mint álhajfonatokat
rendelni meg a fodrászaiknál, a kik egyébiránt igen olcsón juthattak ez
idő szerint a szükséglett czikkhez, midőn a nőknél chignon, cocs toupet
és a l’anglais mind fölöslegessé vált.
De volt elég reális indok is rá, hogy Sasza asszony és nihilistái
mindenben divattá váljanak Bécsben.
Mivelhogy vérszopó barbároknak, rablóknak, szörnyeknek voltak lefestve,
már magában az által, hogy senkit sem ettek meg, semmit sem vettek el
ingyen, és közönséges emberi alakok voltak: tündéreknek és angyaloknak
kellett feltünniök.
Aztán volt rá gondja Sasza asszonynak, hogy hadserege tisztjeiből a
legműveltebbeket hozza be a megszállt városba, a kik francziául, németül
beszélnek, a kik tánczolni és udvarolni tudnak, a kik philosophálnak és
literaturáról beszélnek, whistet és écartét finomul játszanak és
társaságban fidélis czimborák. És bőkezűen szórták a pénzt mindenütt «a
mi kedves barátaink, az ellenek!»
A mi azonban a leghatalmasabban meghódítá Sasza asszony számára a
világváros közvéleményét, az a legelső intézkedése volt bevonulása
alkalmával.
Mikor az osztrák honvédsereg a «Favoritén» vonalon kitakarodott, mikor
az utolsó podgyászos szekér is elrobogott, akkor Sasza asszony egyetlen
vértes zászlóalj kiséretében belovagolt a Prater-csillag felől a városba
s a Burgba tartott, nem riadva visza a tegnapi hírlapok azon csóvás
fenyegetésétől, hogy ha be mersz lépni a Burgba: az alá van aknázva, a
levegőbe fog röpíttetni.
Ennek az asszonynak volt annyi bátorsága, mint egy férfinak.
De bizony különben sem vettethették volna a levegőbe a Burgot az
elkeserült hazafiak, mert ott egészen más intézkedések voltak téve ez
alkalomra.
«Noblesse oblige!»
Miután Sasza asszony oly nagylelkűséggel lepte meg szorult ellenfeleit,
a Bécset elhagyó osztrák főparancsnok is lekötelezve érzé magát azon
utasítást hagyni hátra, hogy a bevonuló ellenség úrasszonyát akként
fogadják, mint a hogy valódi fejedelemnőket szoktak.
Ő felsége, Árpád király, mikor a táborba lement, az egész udvari
személyzetét itt hagyta Bécsben; a Budán lebetegedett királyné nem
tartott nagy udvart; nehány palotahölgyből és egy udvarmesterből állt
egész környezete; Brunó herczeg ennélfogva bő anyaggal rendelkezett e
tekintetben. Ott volt a főudvarmester, a főceremoniamester, az udvari
marschall, a főasztalnok, főpohárnok, főlovászmester, főajtónálló, a
fővadászmester, az irodafőnök, a fő maitre du plaisir, a főkamarás, a fő
udvari szinház-intendans, a fő udvari orvos, a főszakács, a fő udvari
fodrász, s azoknak segédserege, a kammerherrek, hofjunkerek, apródok,
fourirok, conditorok, szakácsok, kertészek, kamarai énekesek és kamarai
zenészek, palotahölgyek és kammerzófák s azután a kammerjunkerek
kammerdienerei és kammerzófák kammerjungferei, szolgálattevők kocsisai
és a kocsisoknak az inasai teljes számmal; a kiknek mind hivatalos
rendeletük volt helyeiken megmaradni, a Burgban megszállandó Sasza
asszonyt per «euer Majestät» titulálni; neki mind a «cour» és a «lever»,
mind az s «assemblées» és a «cercles», mind pedig a «Hofconcert» és a
«Galatafel» alkalmával mindenben szolgálatára lenni.
Sasza asszony aztán ezt az egész gyönyörű cryptogamgyűjteményt, a mint
az rendelkezésére bocsáttatott, összepakoltatá, felrakatta egy gőzhajóra
s leküldte Budapestre felséges ellenfelének, ne nélkülözze őket. A nihil
országa főnöknőjének nincs szüksége udvartartásra.
E szabadelmű és democrata elbánás nagy mértékben növelte azt a
népszerűséget, a mit Sasza asszony első föllépésében kivívott magának a
bécsi nép előtt.
Aztán voltak merész, bizarr ötletei, a mikkel egy világváros izgalmas
népe oly könnyen erre-arra lendíthető.
Két millió ember egy egész kis ország. A nihilista államfő felhivta az
elfoglalt város népét, hogy válaszszon magának parlamentet, ideiglenes
kormányt, s kormányozza önmagát és hozzon magának törvényeket.
Ez a mulatság nagyon tetszett. Fiatal diákok, népszónokok, ideális
jellemek, ügyes speculansok, ambitiós journalisták egyszerre nagy
szerepekhez jutottak, s csináltak rendet.
Az állandó parlament éjjel-nappal hozta az üdvös törvényeket. Az új
polgármester volt a kormányfő, a kinek azokat végre kellett hajtani.