hová vittelek, hívtalak. Nem kérdezted soha, hová viszlek, miért hagylak
el? Még oda is velem akarsz jönni, a hová legnagyobb utam visz. Az idő
sürget. Jól mondta ez az ember: egy hetem van csak. Ez is pazarlás. De
szükségem van e hétre, hogy veled lehessek. Te veled! Érzed mi jéghideg
a kezem, mikor azt mondom, te veled? Oh ezek rettenetes menyegzői napok,
nászéjszakák lesznek. Te velem akarsz jönni vakmerő kisérletem első
útjára. Elviszlek, s ha megbukom, együtt bukunk: de téged olyan tisztán
adlak át az égnek, hogy menyasszonyi koszorúdról még a harmat se legyen
letörülve. Egy hetünk van adva – nem az örömnek: – az égbe készülésnek.
Nem egyesít bennünket öröm, kéj, élvezet, hanem hideg könyvek, számok,
műgépek. Nekem egy társat kell magammal felvinnem, a kinek az
elszántságon kívül igen sok feladata van; mig én magam a villanygéppel,
a kormányzat mechanismusával vagyok elfoglalva, társamnak folytonosan
észlelni kell az összeműködő erők és segítő elemek hatását s azokról
engemet folytonosan tudósítani, hogy gépem működését ahhoz idomíthassam,
hogy számításaimat villámgyorsan megtehessem. Utitársamnak együtt kell
velem gondolkoznia. Még a szivének is együtt kell az enyimmel vernie. És
azzal a nyugalommal kell gépei előtt figyelnie, a melylyel én figyelek a
magaméra; tízezer lábnyi magasban a föld felett, nem tartva senki által,
egyedül Istentől és a tudománytól. Kész vagy-e erre? Gondold meg, mit
szólj? Sokan vannak körülem, férfiak, többen ezernél, kiket betanítottam
mindenre, a mi a gép kezeléséhez szükséges, és az ezer között nem akadt
egy is, ki ajánlkoznék, hogy velem jőjjön a legelső kisérlethez. Reszket
tőle mindenki. Azt mondják, ha az első kisérlet sikerül, mind készen
lesznek a másodikra; de előbb akarják látni a két első légbeszállót a
földre visszaérkezni ép testtel és lélekkel. Tudják, hogy bizonyos a
siker és mégis félnek. Kiszámíthatják, hogy csalhatatlan az
összeműködés, s nem bíznak a számokban. Te nem tudsz még semmit; de van
hited, lélekerőd és szerelmed. Ha megszerzed még a tudományt is hozzá,
te léssz az első, ki velem együtt lehozod az üzenetet a felhők közül a
földre: «ember, tied az ég»! Rászánod-e magadat e nehéz feladatra?
Rozáli megszorítá összekulcsolt ujjaival egész erejéből «vőlegénye»
kezét, s azt mondá: «Kezdjünk hozzá». Még menyasszony volt és nem
asszony.
S az első nászéj, és utána a többi hat nap és éjszaka azzal tölt el,
hogy a vőlegény magyarázta a menyasszonynak a normalbarometer, a kerekes
barometer, az aneroidbarometer, a chiffremometer, az ózonmérő, a
hévmérő, saussure hajhygrometere, az alhidade, a tangentboussolle, a
rhöoskop, a tükör galvanometer, a villanycondensator s a
delejcommutator, az időparányokat mérő villanychronoscop, az astatikus
sodronyok, a villanyfolyamfordító gyrotrop, a bifilardynamometer, a
thermoelektricus oszlop, a villanyműködést rögtön félbeszakító Rheotom,
a villanykiürítő, a bevezetett villanyfolyam feszítő ereje, a
mellékfolyam, a disjunctor, a szikra inductor, az interruptor, az
alternáló folyamok, a delejvillanygép, a pachytrop, a
forgatag-electromotor, a földdelej és légvillany bevezetői, az
inclinatorium, a diamagnetismus elméleteit s azoknak gépezetét,
műeszközeinek kezelését.
Hogy valaki ezeknek kezelését egy hét alatt betanulja, ahhoz annyi éles
ész, erős akarat és szívós szorgalom kell, a mennyit csak a szerelem
képes kölcsön adni és csak nőnek. Férfi kidült volna e munkából
hetednapra, Rozáli elkészült vele.
Ez volt az ő férjhezmenetelének első hete; a mézeshónap első hét napja.
A NYOLCZAD NAP.
Nyolczadnap meglátogatta mr. Severus az ifju házasokat.
«How do you do»? – «Wery well.»
– Nos uram! szólt a bankár; most már talán szólhatunk valamit a
politikáról is.
– Politikáról? kérdé Dávid elbámulva. Nem bánom.
– Lehet a mistress előtt?
– Hogyne? Nálunk az asszonyok nagyon szeretnek politizálni.
– Tehát az önök politikai magaslatain nagyon érdekes dolgok történnek. A
király a törvényhozó-testtel együtt nekiindult az actió rendszerének, a
szerzeteket eltörülték, az ultramontánokat homlokon ütötték, az orosz
consortiumot kikergették az országból. A mi buzánk virágzik.
– Miféle buzánk?
– A háború a küszöbön áll.
– Kivel?
– A Nihil országával.
– Alig hinném. Nekünk nincs hozzá pénzünk, a Nihil országának pedig
szintén pénztára is nihil. Ott sincs semmi.
– Egygyel több ok, hogy valamihez kezdjen. Kuraszin elhatározta a
kényszerkölcsönt a szent-pétervári bank irányában, a mi ugyan egyértelmű
a bankalap megrablásával. Ez csak hadviselési czélokra történhetett.
– Mi ürügy alatt támadhatnának meg bennünket?
– Hát nem elég erős ok-e a Sabina elleni eljárása a magyar kormánynak? A
Sabina részvényesei, igazgatói nagyobbrészt oroszok voltak. Az üzlet
betiltásával azoknak a vagyona lett megcsorbítva, az intézet
alapszabályainak üldözésével meg lett háborítva az epigamiai nemzetközi
törvény. Sokkal csekélyebb indokok voltak a mult században az
Alabama-kérdés, a Laurion-ügy, Mencsikoff paletotja, Benedetti
migraineje, Napoleon ujévi üdvözlete Hübner báróhoz, a sipoyk zsiros
töltényei, az abyssiniai angol alattvalók letartóztatása, a Tampicoból
kiutasított angol kereskedő, s mennyi összeveszés, háború, lázadás
került ki belőlük. Egyébiránt az orosz diplomaták furfangukban
kifogyhatlanok s ha nem elég ürügy nekik a Sabina, vagy a király
házassága a czári herczegnővel, találnak ők más ajtót is a min
bejőjjenek.
– Szerencsére az európai diplomatiának is van abba még beleszólása.
– S kikből áll az az európai diplomatia? Törökországra számít ön? Ennek
az erejét tökéletesen paralyzálják a benszülött bajok, Szerbia,
Bulgária, Montenegro, Macedonia elég dolgot adnak neki. A mit egyik
miniszterium felépít, a másik lerontja; ma az ó-törökök vannak felül s
akkor virágzik a fanatismus, talpra áll ötszázezer basibozuk meg delyr;
holnap az ifju törökök kerülnek kormányra, akkor a redif és nizam a
főerő; tehetik, a mit akarnak; a szultán nem törődik mással, mint az új
operaházával.
– Nem. Törökországra nem számítok.
– Francziaországra szintén nem számíthat ön: ott most bölcs politikusok
vannak felül, kiknek sikerült a dicsvágyat úgy elaltatni a nemzetben,
hogy mindenkinél a béke fentartása és a be nem avatkozás a jelszó. Ez
ugyan természetlen állapot és nem tarthat örökké; de legyen ön arról
meggyőződve, hogy a mikor egy nagy szél lefujja a hamut az eltakart
parázsról s lángra lobban egy európai háboru, abban Francziaország nem
fog Oroszország ellenségeivel egy táborban állani.
– Ezt is egészen értem.
– Itt volna önnek még a reménység Anglia és Olaszország pártfogásában.
Erre nézve egy történetet kell önnek emlékébe idéznem, a mit ön
valószinüleg elég jól ismert valaha; de talán már elfelejtett. Az angol
sympathia nem adatik ingyen: annak alap kell, még pedig érczalap.
Önöknek egykori királya III. Károly, midőn még Németalföld ura volt, egy
szabadalomlevelet irt alá egy osztrák-belga kereskedelmi társulatnak,
mely hajóival a keletindiai kereskedelemben Anglia versenytársaul
tolakodott fel. III. Károly e szabadalomlevélben a többi czímei közé azt
is felrakta: «Nyugot- és Kelet-indiák királya, a Kanári szigetek
fejedelme». E társulat Ostendeben ütötte fel székhelyét s megállta a
sarat emberül; versenyzett a tengeri hatalmakkal; verekedett is, a hol
megtámadták; ha egy kapitánynak elkáparezték a hajóját, másikat szerelt
fel ágyúkkal, utána ment a hajójának s visszafoglalta azt, mikor épen az
elfoglaló nemzet aranyport és elefántcsontot vitt rajta; factoriejai
Keletindia minden fővárosában működtek, voltak telepítvényeik Coblomban,
Coromandelben, Bankisabarban a Ganges-parton; szövetségük volt
Spanyolországgal, annak minden kikötőjében horgonyt vethetni, s egy
tractatum jogot adott nekik a német szabad tengeri városokban árúkat
piaczra vihetni. Ennek a társaságnak az első évben oly fényes sikerű
működése volt, hogy a részvényesek a 750 frt befizetés után 250 forint
osztalékot kaptak s előre látható volt, hogy e kereskedelmi vállalattal
az önök monarchiája az elsőrendű kereskedelmi államok közé fog
emelkedni. Csak egyetlenegy körülményen mult e remény valósulása. Egy
csekély kis körülményen. Egy bajuszon mult el az egész. Az volt a hiba,
hogy III. Károly egyetlen trónörökösének nem volt bajusza, Mária Terézia
nem volt férfi. Károly császár minden áron királylyá akarta tenni
leányát; ezt eszközölte ki a pragmatica sanctió. Hogy a pragmatica
sanctiót Anglia elfogadja, egy föltételt szabott rá: az ostendei
kereskedelmi társulat elnyomását. Ennek következtében egyfelől Anglia
biztosította Mária Teréziának a trónrajutást, másfelől III. Károly
megtiltotta a kelet-indiai társulatnak bármely németalföldi kikötőből
kereskedelmi hajók kiindítását. Azonban a császár-király nem akart még
letenni arról a reményről, hogy e nagy horderejű kereskedelmi vállalatot
fentartsa. Mikor már kezében volt a nagyhatalmak garantiája a pragmatica
sanctió iránt, akkor a saját engedményének szószerinti értelmét
alkalmazva, megkisérlé áttenni a kelet-indiai társulat székhelyét
valamelyik osztrák vagy magyar kikötőbe. Ilyen csak kettő volt: Triest
vagy Fiume. A nagy hajókat elhozták Triestbe. A császár-király maga
személyesen jelen volt a kisérletnél, s biztatta a hajósokat; de biz
annak nem lett sikere. A triesti kikötő nagyon nyitva van a szelek
előtt, medre igen sekély; abból világnevezetességű kikötő soha sem
lehet. Fiumét az akkori osztrák diplomaták nem ajánlották neki, mert ha
ezt karolják föl, akkor Magyarországon át veszi a kereskedelem útját, az
az ország lesz fontos terület, s az tervüknek ellenére volt. És így a
monarchiát gazdagítandó vállalat elmult, elnyomatott: csak azért, mert
Mária Terézia leány volt, nem fiu. Anglia azután gazdaggá is lett;
Ausztria és Magyarország pedig szegénynyé. A mint azonban egy magyar
kormány kezdett intézkedni saját országának sorsa fölött, az lassankint
rátért a mult században elejtett eszmére s az már most Fiumét alakította
át kereskedelmi kikötővé. Ez sokkal alkalmasabb volt e czélra, országos
áldozatokkal rendbe hozatott; új kereskedelmi hajózó társulatok
telepittettek meg benne, a mik a suezi csatorna megnyitása után mindez
ideig szép sikerrel közvetítik a kelet-indiai és chinai tengeri
kereskedést; s ez által egyfelől Angliának csinálnak versenyt, másfelől
a magyarországi vasuthálózattal kapcsolatban a levante-kereskedés
vonalát terelik el Olaszországtól, mely azt a smyrna-livornoi úton
törekszik vezetni. Ez mind nem kedélyeskedés, tisztelt barátom, itt
pénzről, kenyérkeresetről van szó, s abban a pontban sem az angol, sem
az olasz nem érti a tréfát. Temessék be önök a fiumei kikötőt: vegyék el
a szabadalmat a kelet-indiai és braziliai kereskedelmi társulataiktól, s
akkor aztán önök is számíthatnak a nagyhatalmak pártfogására, kik azért
az árért II. Árpád utódainak is készek biztosítani a trónt (szép
szavakkal, mint a 7 éves háborúban), valamint III. Károly király
utódjával tevék. De addig, a míg az önök jóléte egy másik állam kárával
emelkedik, ennek az őszinte barátságára ne számítsanak.
– Tehát nem számítunk rájuk.
– Hátra volna még Németország. Igaz, hogy az rendben tartott állam, nagy
hadereje döntő szót ád neki az európai concertekben; és még inkább teli
kincstára. Az is igaz, hogy e szomszéd állammal önök most jó
szövetségben állanak. Maguk is a német kultura áramlatában úsznak.
Haderejük, financziájuk, tudományuk nagyrészt német. Azt is megengedem,
hogy Németország áhitozása egy szétzúzott osztrák-magyar állam német
darabjait magához ragaszthatni nem olyan nagy, mint féltékenysége az
orosz állam irányában, mely azon esetben mindazt elnyelné, a mi a
Kárpátok és az Aegeumi tenger között fekszik; s ennélfogva Németországra
ez idő szerint, mint leghatalmasabb szövetségesre támaszkodhatnék egy
oktalanul megtámadott Osztrák-Magyarország. De azt az utolsó reményt is
dobja ön ki a hajóból. Most értesülök a tengerentúli posta által, hogy
az észak-amerikai államok és Németország közötti viszonyok a
legfeszültebbekké váltak. Az ok világos. A német elem, mely száz év óta
erősen növekszik az angol államban, régóta éreztetni kezdi ott
præpotentiáját. A yankeenek pedig nincs kedve azt tűrni. A gyűlölködés
sietve rohan azon válság elé, mely nyilt kitörésben fog nyilvánulni.
Németország, mely száz év óta mindent elkövetett, hogy magát nagy
tengeri hatalommá emelje, kénytelen lesz engedni az itthoni nemzeti
önérzetnek, s tengerentúli fajrokonai védelmére előállni: akkor aztán,
egy Amerikával megkezdett viszálkodás zűrzavarában mennyire nem fog
senki arra számíthatni, hogy benne itthon fegyvertársra találjon, az
előre látható. E kitörés meglesz: azt hiszem; – hogy ez is az orosz
diplomatia munkája, az meggyőződésem, – hogy azzal egyidejüleg önök
nyakán a háború, azt már tudom.
– Mi tehát mindezekre nem számítunk semmit! – mondá Tatrangi Dávid.
– Tehát mire?
– Saját magunkra.
– Így már jól van, szólt a bankár. A «vállalatunk» életre való. Nincs
szükségünk a risicot viszont biztosítani, nem keresünk compagnont:
megtartjuk a részvényeket magunknak. Lehet az új «consors» előtt
beszélni?
(Consors jelent üzlettársat is, meg feleséget is.)
– Minden bizonynyal. Bátorítá őt Dávid.
– Tehát sir, hogy a tárgy érdemére térjünk: kapott ön már
vállalkozó-társat, ki önt az «aërodromon» első kisérleténél gyámolítsa?
– Kaptam.
– Szabad őt látnom?
– Itt van a keze a kezemben.
A bankár felugrott a helyéről, félig kaczagás, félig bámulat volt a
hang, mely kitört belőle.
– Ah! hoho, sir! Maga a mistress? Ő ajánlkozott önt kisérni? Tehát tudja
már a mistress, hogy mi az az «aërodromon?»
– Láttam. Ismerem. Felelt Rozáli.
Mr. Severus hangjában még mindig több a nevetési hajlam, mint az
elismerő bámulat.
– Ah, ha! valóban. Úgy látszik, mistress, ön olvasta valaha a német
Lafontaine egy regényét a sok közül, melyben a hősnő a hőssel együtt egy
Luftballonban felszáll, s aztán odafenn az égben egy ideális szerelmi
jelenet fejlődik ki kettőjük között. Ez igen csábító példa. Hanem ez
igen könnyű munka volt akkor: mind Lafontaine-re, mind a vállalkozó
kisasszonyra nézve. Ámde az aërodromon kormányosa nem csak arra nem ér
rá, hogy akár prózában, akár versekben elegiákat mondjon utazó társának,
hanem a legelső két másodperczében a felemelkedésnek az a kérdése hozzá,
hogy minő az arány a gép gyorsaságának progressiójában?
Rozáli felelt erre:
– És erre a figyelő megnézi a villanychronoscopot, mely harmadperczeket
mutat, egy pillantást vet a kerekes normalbarometerre, mely a gép
hajóján kívül van alkalmazva, s megmondja a kormányosnak, hány láb az
emelkedés harmadperczenként?
Mr. Severus visszahőkölt: erre a válaszra nem volt készen; ámbár hisz
Amerikában is mindennapi dolog, hogy a nők a tudományos értekezésekben
részt vegyenek; de ilyen gyermek: ezzel a rózsás arczczal? Meg akarta
tudni, hogy való-e ez, vagy tréfa?
– S miért van a normalbarometer a hajón kívül?
– Azért, mert a hajó maga, mely egészen hyalichorból van alkotva,
légmentesen el van zárva, csupán a két végén, az alján és a tetején van
egy-egy cső alkalmazva, melynek zárószelepe a szerint nyilik ki, a mint
a gép előre vagy hátra, fel vagy lefelé halad. Ez azért van, hogy mikor
az aërodromon a nagyon megritkult légbe emelkedik fel, a gyorsaság által
belül összetömörüljön a ritkult lég s az által a benlevők
megszabaduljanak a légzési szervek szenvedésétől, a mi különben a
léghajósokat leginkább szokta kinozni. A szabad ballonok hajóiban
utazóknak már 11 ezer lábnyi magasban orrából és füléből megindul a vér.
Az aërodromon azonban e készülék mellett egy saját maga által megtöltött
antliapneumaticává alakul át, s míg a haladás irányában nyitva levő
szelepen át a lég összetömörül a hajóban, s a legritkultabb légrétegben
is alkalmassá válik a belélegzésre, addig az ellentétes irányban levő
szelelőcsövek szelepei csukva vannak, különben nem lehetne kiállni
embernek a légrohamot, abban megfuladna mindenki. Ha azután az ozonmérő
azt mutatja, hogy az éleny megfogyott a hajóban, akkor a felső csövet
egy csappal elzárják, az ellenkező csapját kinyitják, mire az azóttal
terhelt tömörült lég hirtelen elillan a ritkább küllégbe, s azzal újra
kezdik a hajó megtöltését friss ózontartalmú léggel. A hajó belsejében
levő aneroid barometer és hyperbolikus manometer tehát csak azt jelzik,
hogy minő sűrűsége van a hajóban levő légnek; de nem azt, hogy minő
légnyomás van az általa elért magaslaton?
– Jól van, mistress, szólt Severus, most már egy tudálékos asszonyt
képzelve maga előtt; de már most más baj is jön elő. A gépet nemcsak az
a villanycondensator és forgatag electromotor hajtja, melynek gépkereke
a kormányos kezében van; hanem nagyhamar átveszi az uralkodást az
athmosphærai villanyosság ismeretlen nagyhatalma. Mit tesz a figyelő
társ ekkor?
– A figyelő társ, a mint a normalbarometeren látja a hatványozott
emelkedést, az alhidadeon a rheoscopon, a villanybefolyás szaporodását,
ezt számokban jelzi a kormányosnak, s ha a kormányos jónak találja a lég
villanyosságát fokozott gyors haladásra felhasználni, akkor a
légvillany-inductorokat működésbe hozza s miután a gép szárnyai 128
athmosphærai nyomást kiállanak, a villanysokszorozás által perczenkint
ezer lábnyi gyorsaságra erőltetheti a gépet, a mi egy százötven lábnyi
gyorsasággal rohanó szélvészszel szemközt repülve is 850 lábnyi haladást
eredményez.
– Megálljon egy perczig, mistress. Tudja ön azt, hogy ha egy tárgy,
legyen az bár sima üveghajó, perczenkint ezer lábnyi sebességgel szeli
keresztül a légréteget, ez által oly surlódást idéz elő, hogy a falainak
meg kell tüzesedni s a benne ülőknek meg kell sülni?
– Erre az elméletre van épen alapítva az aërodromon gyakorlatiassága.
Fenn a magasban hidegek a légrétegek; emberi testalkat ki nem állná az
ottani huzamos tartózkodást. De épen az említett surlódás által
folytonos meleggel látja el a lég maga a hajót s nem kell hozzá sem
fütőszer, sem azzal vesződő emberi kéz. E surlódási meleghez járulhat
még a thermoelectricitás tényezője is. De ennek a hatása is
ellensulyozva van. A hajó hátterében van alkalmazva a Carré-féle
ammonsavas confrigerator, mely azonnal, a mint a hajó hőmérséke a 20
fokon, Reaumur szerint, felülemelkedik, rögtön megkezdi a működését, s
mesterséges jéghideget képezve, a hőmérsékletet ismét kiegyenlíti. Ha az
nem volna elég, a gép nehány nyomással még magasabb légrétegekbe
emelkedik, hol nagyobb a hideg. Ha az is hasztalan volna, akkor
meglassitja a repülését.
– S hogyan teheti ezt, ha egyszer a földdelej és a légvillany kapták fel
a szárnyaikra?
– A legegyszerűbben. A kormányos intésére a segéd a villanykiürítőhöz
nyúl, s vagy a csillagalakú kiürítővel szabadítja meg a gépet a tulságos
villanytól, vagy a detonatorral, mely rögtöni villanyszikrákkal, dörgés
közt távolítja el a fölösleges vonzerőt.
– S önnek volna az a bátorsága, hogy mennyköveket szórjon alá a földre?
A legtöbb asszony pisztolyt sem mer elsütni, s ön villámokkal tudna
lövöldözni?
– Ha férjem úgy fogja parancsolni.
– S mi történik, ha egyszer le kell szállni a földre?
– Akkor a kormányos parancsára a segéd felhasználja az «interruptort», a
villanyműködést rögtön félbeszakító «rheotomot», a kormányos a gép
sarkaiba kapó fogas kerékkel a két gépszárnyat egyszerre vízirányosan
kiterjesztve megállítja s azzal az egész aërodromon perczenkint hat
lábnyi és fokozatlan eséssel csendesen leszáll a magasból. A légréteg
ellenállása a széles, kiterjesztett legyező alakú szárnyak alatt
paralizálja az esés törvényének szokott szabályait, a hogy látjuk
elenyészni e szabályt egy leszálló pehelynél, egy eleven madárnál. Mikor
aztán a földhöz közel ér, akkor a kormányos újra megindítja a szárnyakat
s e perczben a segéd azon szerkezeten kívül, mely a légvillanyosságot
folyton kiüríti, még az isolatort is fokonkint alkalmazza; az
úgynevezett «szarutömeg» (Kammasse) elzárót, mely az aërodromon saját
villanysűrítőjének működését egész a csendes libegésig képes lohasztani,
úgy hogy az a földre leszállhat, a nélkül, hogy a hajóban ülők egy kis
kellemes szánkázási érzeten kívül egyebet tapasztalnának, mikor a
villanygép utolsó szárnylegyintése a földön végigcsusztatja a leszállt
aërodromont, melynek fenekét három szántalp alakú borda védi.
Mr. Severus összecsapta a kezét és felugrott a helyéről.
– De hát, mistress, hol tanulta ön mindezeket? és mikor és kitől?
– Itt. Mióta megérkeztem. A férjem tanított rá.
– Micsoda? tehát önök, a mióta ide megérkeztek, a mióta éjjel nappal be
vannak zárkózva, a helyett, hogy azon rejtélyes villanyösszeköttetés
experimentumaiban gyönyörködtek volna, a minek csodáit még nem fejtette
meg sem Oersted, sem Faraday, sem Bunsen, sem Volta: két ifju szerelmes
szív galvanoplasticai remeklése helyett éjjel-nappal képesek voltak,
egymás mellett ülve egyik tanítani, a másik tanulni, rideg számokat
figyelemmel kisérni, egymást át nem ölelni, hanem a gépek mozzanatát
lesni; egymás szemébe nem nézni, hanem a kisérletek eredményét várni? Ez
természetelleni vállalat!
– Nem, sir, szólt Rozáli komolyan. A természettudomány igen szép és
elragadó élvezet. A delejvillany csodái lekötik a lelket s magukkal
képesek ragadni, mintha az is hozzájuk tartozó elem volna. Az érzékek el
vannak általa foglalva egészen. Mily gyönyörűk Lichtenberg porrajzai!
Marum pávafarkfénye; a szivárványnyá alakított villanyszikra; Bunsen
villanylángíve, a galvani folyam csodálatos vegytani bontó hatalma; a
villanyfolyam szellemszerű zengése a vezető érczekben, mit a telephon
hallat; a mulattató kisérletek a villany örökmozdonynyal, a
villanyórával, Franklin villanyos rajztáblájával; a Wolff inductor
folytonos villáma mily eleven utánzása az égi viharnak; S annak a
gyémánt minden szineivel ragyogó dicsköre egy látvány a próféták
álmaiból. Mily csodálatos tünemény a légüres üvegharang alatt kisugárzó
villanyfény, mely a positiv sarknál piros, a negativnál kék rétegekben,
mint egy orsó alakú dæmon jelenik meg! Mily megbüvölő látvány a
villanyos zuhatag, mely biborsugáraival a világos-zöld színben pompázó
uránüveg szélein túlömlik! Hisz ezek oly tünemények, a mik mellett az
ember elfelejti azt, hogy a szive dobog. És midőn maga előtt látja azt a
hatalmas, emberalkotta gépet, melynek egy mozdulata úgy ragad fel
bennünket a földről, mint Illést a szentirás tüzes szekere, akkor, e
dicsőséges emberi mű láttára, lemarad rólunk minden, a mi földi teher, s
úgy közelítünk ahhoz az emberhez, a ki azt alkotta, mintha nem ember, de
Isten előtt állnánk.
Rozáli ihlett áhitattal hajolt le Dávid kezéhez, hogy azt megcsókolja.
Severus izgatottan járt alá s fel a szobában.
– Ez nem igaz, ez nem úgy van. Bennem is megvannak azok az érzékek mind,
én is végig élveztem a természettudomány gyönyöreit, én is jártam ott, a
hol a világalkotó szellemek csodáikat mutogatják emberek parancsára; én
is láttam a holt ember arczát mosolyra fintorulni a galvanfolyam
befolyása alatt; de azt a hatalmát a villanyerőnek tagadom, hogy két élő
szivet képes legyen astaticus állapotba hozni. Én is próbáltam ezt. De
ez lehetetlen. Mikor egyszer a szív érez, azt semmi mathematikai
számítás meg nem győzi, semmi tünemény el nem kábítja. Önök vagy
szerencsétlenek és nem szeretik egymást…
– Vagy pedig – sietett Rozáli közbeszólni, tudjuk azt, hogy hazánk és
becsületünk van feltéve a nagy koczkára. Sir! Én megtudtam, hogy
férjemnek «ma» kisérletet kell tenni az általa feltalált géppel. E
vállalkozására hivatva van hazája védelmének kötelessége és üzletének
lekötött becsülete által. Bátorsága senkinek sem volt, hogy őt ez
égbetörő kisérleténél mint legelső próbatevő segéd elkisérje. Nekem van,
mert neje vagyok. Én hosszú éjeken át néztem férjem ajkaira, midőn a
rideg tudomány tételeit magyarázta előttem és feleltem neki, nem arról,
a mit a szivem beszél, hanem a mit a számképletek mondanak, a mit a
gépek diktálnak. Hazánk és becsületünk van kérdésbe téve sir, és – itt
minálunk – a haza és a becsület nagyobb, mint a szerelem!…
Severus elbámulva nézett az ifju nőre. Érczfényű sötét arcza merev volt,
mint egy szobor, de szemei lángoltak.
– Akkor mistress, szólt tompán, meghatottan, mondjuk egymásnak, hogy
«God by», Isten hozzád, mert ha ön felszáll azzal a géppel az égbe, – ön
oda tartozik, – önt nem eresztik onnan többé vissza.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Rozáli úgy tett, mint a ki nem értette el a hizelgő bókot s úgy beszélt
tovább is, mint «Consors»; mert hiszen az üzletben már most mr.
Severusra nézve is viselte a kétértelmű czímet.
– De mindezekre az itt elsorolt gépekre nem lesz szükség a többi
aërodromonnál, biztatá komolyan üzlettársát; ez által azoknak kiállítása
nagyon megdrágulna. Csupán az első kisérlethez szükségesek azok, hogy a
mit általuk kitanultunk, azt a többieken alkalmazhassuk. Azon
légmozdonyoknak különösen, a mik csupán szállításra fognak szolgálni, a
legegyszerűbb készülékeik lesznek, minthogy azoknak lehető alant kell
járniok?
– S miért kell alant járniok.