– Ugy jár ám az, fenséges uram, a ki egy szerkesztőnek a kis ujját
nyujtja, mint a ki ama másik gonosz szellemmel komázik: most már, hogy
ily sokat kaptam, nem elégszem meg vele: még többet kivánok. Hire jár,
hogy a fenséges asszonynak mily remek rajzgyüjteménye van tájképekből és
népviseletekből, hátha még abból is kaphatnék, a mi Rudolf trónörökös
urunk munkájához való.»
«Az is meglehet».
Pontban tizenkét órakor ebédelnek az alcsuthi kastélyban; igazán
magyarosan: magyar konyha, magyar borok, magyar szó, semmi más. Mindenki
magyarul beszél itt, a főherczegi pártól és gyermekeiktől kezdve az
utolsó cselédig. A főherczegi család, az udvarhölgyek, a főudvarmester
és szárnysegéd, a nevelők megtöltik a hosszú asztalsort. József
főherczeg a földi boldogság legnagyobbikát élvezi bizonynyal; – két szép
leány, kiknek fejlődő bájait emeli a lélekből kisugárzó fenség, két
szép, piros arczu, nyilt tekintetű okos fiu; hát még az a kis
Correggio-féle angyalka, a ki mosolygó kegyosztással nyujtja a
harmatkezét csókolásra mindenkinek sorba; és mind valamennyinek a nemes
vonásai, indulatai, kedélye egyesülve az egyszerüségében oly hódító édes
anya arczán.
A művészi tehetség az egész főherczegi családnak öröke. Mária és Margit
főherczegnők természet után rajzolnak és festenek biztos kézzel, vagy a
hogy a művész-jargon mondja: «sarkas vonásokkal». Klotild főherczegnőnek
a művészi alkotásai előtt már szabad feltenni a kritikai szemüveget is.
Egy olajfestménye (gróf Zichy Irén úrhölgy, mint czigányleány) feltünést
vívna ki bármely képtárlaton; aquarelltájképei pedig mind a művészi
felfogás, mind a technikai kivitel dolgában csodálatra ragadnak. Nem
kevésbbé becsesek a magyar népviseletekről felvett színvázlatai.
Reményem van, hogy Alcsuth leirásánál a főherczegnő saját rajzai fogják
diszíteni a szöveget.
Nagy kár, hogy egy része az albumnak elveszett. Soha az alcsuthi
kastélyból el nem loptak semmit, s épen a főherczegnő albumának
egy-részét tüntette el valami szentségtelen kéz. Hiszen lopott volna el
inkább ezüstöt, aranyat, senki meg sem emlegetné érte. A főherczeg adna
ezer forintot, a teljes büntetlenség biztosítása mellett, annak a derék
embernek, a ki az elvitt képeket visszahozná. Megigértem, hogy ezt
publikálni fogom, talán lesz sikere.
Az egyik művészi élvezetet felváltja a másik. A főherczegnő két bájos és
szellemdús udvarhölgye, gróf Zichy Irén és báró Bocksberg Paula (az én
feledhetlen kedves barátomnak, Almássy Pálnak az unokahuga) felváltva
játszanak nagy művészi darabokat a zongorán. Mikor a magyar népdalokra
kerül a sor, Klotild főherczegnő, két leányától átölelve, oda áll a
zongorázó hölgy mögé s aztán együtt éneklik mind a négyen a pusztai
nótát. Tündéri quartett!