Egy esztergályosműhelyen keresztül, melynek csak egy soha be nem zárt
üvegajtaja van az udvarra, lépünk be a nádorfi dolgozó-szobájába,
melyben csak fegyverek és könyvek, – és tűzoltó-készletek képezik a
pompát. Mert József főherczeg nem csak a magyar honvédségnek
főparancsnoka, hanem az Alcsuth és vidéke összes tűzoltóinak is.
S ott áll előttünk az a férfiu, a ki harmadfélszázezer magyar honvédnek
vezére, a margit-szigeti paradicsom pazarkezű megalkotója, a magyar
földesurnak s a magyar családapának igaz ős mintaképe, – s a szegény
czigányok nyelvtudósa: napbarnította arczának erőteljes vonásaiban,
nyugodt, szelid tekintetű szemeiben a jóság és erély van kifejezve, a
bajusza hegyesen kipödörve, öltözete csipőig érő fekete kabát, semmi
nyakravaló, hosszúszárú, kecsege orrú huszárcsizmákba huzott szürke
nadrág; – a fején, ha künn jár, türt karimájú szürke turi kalap, sem
bot, sem ostor soha a kezében; még csak egy kutyát sem hord magával.
Csak a folyosón hever egy félig szélhüdött bernáthegyi, a mely nem bir
már fölkelni. Hajdan a kis gyermekek játszótársa volt; most nyugdíjban
tartják.
«Tizenöt esztendeje adta ön szavát, hogy eljön Alcsuthra, valahára
beváltotta». E szókkal fogadott.
Mondom, hogy most sem ingyen jöttem, vinni akarok valamit.
Rudolf trónörökös ő fensége hozzáirt leveléből már értesülve volt a
főherczeg a hozzá intézett igényekről s előkereste a kivánt iratokat.
Én azt hittem (a hozzám irt leveléből itélve), hogy holmi apró
jegyzetekről van szó, a miket egy dilettáns philolog nagyobb hivatása
közben fenmaradt üres óráiban összegyüjtögetett s kapok a kezembe két
terjedelmes, kidolgozott opust, a melyik közül az egyiknek a czime
«Románó csibakéró sziklariben», a másiké «Románó ugrikánó alanengéró
libró» (czigány összehasonlító szótár).
Az első terjedelme 156 nagy folió lap, a másodiké 641.
– Ezt hagyjuk éjszakára!
– Csináljon vele a mit tetszik.