József nádor azon kezdte, hogy maga is ott lakott az új telepen, a mikor
még az ültetett fák nem adtak árnyékot, a maga jobbágyai közepett. Még
akkor jobbágynak hitták a földmívest.
Rég gyermekkoromban hallottam még az adomákat a «Palatinus Pistáról», a
kit játszótársai, a parasztgyerekek, csak ezen a néven szólongattak,
felkiabálva rá az udvarról: «Palatinus Pista, gyere le játszani!»
S aztán a kis nádorfi együtt játszott velük katonásdit s evett az ő
fekete kenyerükből.
István főherczeg igen szelid, jó fiu volt.
Bezzeg nem az volt az öcscse.
A Palatinus Jóskát már nem kellett a paraszt gyerekeknek hivogatni,
felkereste az őket magától is; együtt nyargalászott velük,
felkapaszkodva a legszilajabb csikókra, csak úgy szőrén, kantár, kötőfék
nélkül; az Isten őrizte, hogy kezét-lábát nem törte egypárszor. Ez már
nem érte be az egzeczéroztatással, hanem igazi ütközeteket játszott. A
szomszéd faluból, Etyekről átjöttek a sváb gyerekek nagy csoporttal,
kötelőzködni; azokat ő az alcsuthi fiuk élén kegyetlenül ellazsnakolta.
Egyszer egy sváb fiunak betörte a fejét, annak az apja feljött nagy
panaszszal a nádorhoz a Jóska herczeg ellen, hogy az ő Hanzijának a
fejét betörte. «Hát tudod mit? mondá neki a nádor; majd a legközelebbi
alkalommal, mikor a gyerekek megint háborúst játszanak, törje be a te
Hanzid az én Jóskámnak a fejét és én nem fogok te hozzád menni miatta
panaszra».
Egy birkózó pajtása József kis herczegnek, a kivel legtöbbször
mérkőzött, a mult évben halt meg; Nádasdinak hítták. Most is emlegeti.
Keleti Károly (a statistica nagyherczege) máig is viseli a homlokán egy
kardcsapás emlékét József főherczegtől, a főherczeg meg ő tőle egyet az
állkapcsán. Úgy gyakorolták a kardvívást, sisak, plastron, keztyü
nélkül.
Egyszer meg egy német professort, a ki iránt Jóska herczegnek különös
ellenszenve volt, úgy eltett láb alól, hogy késő estig rá nem találtak;
s csak a vallástanítója lelkérebeszélése után vallotta ki, hogy mit
csinált vele? A nagy park közepén áll egy Belvedere, abban voltak
összegyűjtve a római műemlékek a castrum helyéből; a míg a jámbor tudós
azokat tanúlmányozta, a kis Jóska herczeg rázárta az ajtót, s azzal
hazament szépen s hagyta keresni a tudóst napestig.
S még iskolás gyerek volt, a mikor már megízlelte a csatatüzet. Egyszer
tizenegy olasz katona szökött meg a budai várból s azok a Vértes erdei
között megkezdték a brigantaggiót. Négy vármegye lovas és gyalogpandurja
egyesült az üldözésükre s utoljára odaszorították őket az alcsuthi sűrű
pagonyba, a hol aztán nagy lövöldözés mellett tudták őket elnyomni.
Persze, hogy a kis József herczegnek is ott kellett lenni, hogy
megtudja, milyen hangja van a golyófütyölésnek.
Hányszor vett részt már azóta az ilyen konczertben?