Magam is elbámulok rajta, hogy lettem én egyszerre ilyen tudós emberré?
Hát ezt én mind most tanultam Alcsuthon.
Tudniillik, hogy az én fenséges princzipálisom, Rudolf koronaörökös
főherczeg meghagyván nekem, hogy a magyar korona alatti országok
népeinek ismertetésénél a legszakavatottabb tudósokhoz forduljak,
mulhatatlan kötelességemnek találtam a köztünk élő érdekes népfajnak
ismertetése végett ő fensége óhajtása szerint, legmagasabb
nagybátyjához, József főherczeghez folyamodni, mint a kiről köztudomású,
hogy a «roma» nép nyelvének tanulmányozásával régóta behatóan
foglalkozik s kinek eddigi buvárlásait külföldi nyelvkutatók s többek
között a kitünő osztrák szaktudós, Miklosich is bőven felhasználták.
Ő fensége, József főherczeg, legkegyteljesebb készséggel ajánlá fel
minden e téren szerzett, kéziratban levő, munkáját s meghívott magához,
«mivelhogy magyar ember többet végez szóval, mint irásban». S különösen
azért is, mert három irásban levő tudományos művén kívül még egy csak
«fejében levő, irásban nem létező munkát» is helyezett kilátásba, a
czigányok szokásai-, vallásai- és életmódjairól.
E kegyteljes meghívásnak engedve, tettem a napokban hódoló látogatásomat
az alcsuthi kastélyban.
De előbb beszéljünk Alcsuthról.