«Őrpatának» nevezik általában a magyarok az olyan fehérszemélyt, a ki
minden tekintetben el tud lenni férfi nélkül: olyan forma, mint az
«amazon», lehet vénebb vagy fiatalabb. Elég az hozzá, hogy keményszivű,
kegyetlen nemzet.
Ilyen híres őrpata volt egy időben Drugeth Katalin Hanusfalván.
Ha azonban megtudjuk az élete történetét, mindjárt enyhébb itéletet
fogunk fölötte hozni. Nem volt ő mindig ilyen keményszivű, sőt inkább
nagyon is szerette a délczeg Wesselényi Pált, a kivel már el is volt
jegyezve. A vőlegénye azonban Erdélyben járván, ott nagyhirtelen
megismerkedett Apor Máriával; egy kis nagyravágyás is volt a legényben:
főrangra vágyott a fejedelmi udvarnál s azon vette észre magát, hogy
megházasodott s ott maradt Erdélyben, a felesége birtokán.
Mikor ezt megtudta az elhagyott menyasszony, úgy bezárta a szivét minden
férfi fajzat előtt, hogy annak a kulcsát meg nem találta többé senki.
Nem bánta, ha vén leánynak, ha agglantnak csufolják is. Külömben még nem
volt több huszonnyolcz esztendősnél. Szép is volt: délczeg termetű,
sötét szemű, fekete hajú, a hogy az amazonokat szokták hírből ismerni;
de a mellett olyan hideg és komoly, akár egy apácza-fejedelemasszony. A
viselete is olyan volt, hogy inkább vénítette, mint fiatalította volna;
s ha férfival beszélt, az a nyavalyás, azt sem tudta, melyik lábára
álljon előtte, olyan zordon tudott lenni hozzája.
És a mi legfőbb hibája volt: az, hogy nagyon sok esze volt.
Ez szép tulajdonság egy nőben, ha maga van; de nagy baj, ha másodmagával
van; kivált ha az a másik életpárja.
Otthon sok hasznát vette az eszének, mert maga vitte az egész
gazdaságot, s még hogyan vitte! Olyan kordában tudta tartani a
sáfárjait, hogy tőle ugyan egy dénárt sem sikkaszthattak el; s
patvarkodó atyafiak, házsártos szomszédok ellen nem volt neki szüksége
prókátorra: jobban tudott allegálni!
Meg tudta jövendőlni az időjárást egész hónapra, a zodiacusból és a
planéták aspektusaiból, a mi nagyon szükséges volt a mezei munkánál. A
cselédek megválogatásánál alkalmazni tudta a névjelentéseket (mivelhogy
minden embernek a neve jelent diákul, görögül, vagy zsidóul valamit, s
az adja ki karakterét.) Járványok és betegségek ellen igen jól tudta
alkalmazni a signaturákat, melyek a gyógynövények tulajdonságait
elárulják. Az időjárás-observátioit könyv nélkül tudta latinul, magyarul
és németül, a mi maga egy tudomány! Hát még a jövő egész évre való
prófétiákat, a mik közül, hogy csak egyet említsünk meg: új esztendő
napján egy gubicsot feltörvén, ha abban egy pókot találnak, akkor háború
lesz; ha kukacz van benne: áldott bő esztendőt, békességet várjunk, ha
semmi sincs benne: akkor szárazság, inség lesz; azt pedig jó tudni
előre.
A külső, belső gazdaság sorját a kis ujján hordta. Isten bocsá! még a
lovakhoz is értett. A liktáriumai és az élethosszító vizei olyan híresek
voltak az országban, hogy azokat aranynyal mérték fel.
Ezért rendében is volt a gazdasága: nem volt ő nála soha rossz esztendő.
Olyan híre is volt Drugeth Katának, hogy messze földről is hozzá
küldözték az atyafiságban élő családok leányait gazdasszonyságot
tanulni; mert akkor azt kívánták a férjhezmenendő leányoktól. Jól is
voltak szoktatva, de nem kényeztetve; minden hozzájuk illő munkára
ráfogva s a mellett távol tartva a ledér hivalkodástól.
De még nagyobb volt a híre a Drugeth Katalin mesés gazdagságának. Tán
nagyították is. De így kellett lenni. Mert a ki folyvást csak beszedi a
sok pénzt, de haszontalan dologra soha ki nem adja, azt utoljára fel
kell vetni a sok kincsnek.
Azt mindenki tudta, hogy a belső szobájában van egy nagy vasláda, a mi
még a tolvajokat is megszégyeníti, mert ha nagyon próbálgatják a titkát
álkulcscsal, a ládába rejtett pisztolycsövek meglövik a rablót; elvinni
pedig tíz ember sem birja, olyan nehéz a láda az aranytól. Hej de sok
szép úri legény keresgélte ennek a ládának a nyitját, nem is
tolvaj-kulcscsal, hanem az asszonya szivének kilincsénél fogva. Hét
vármegyéből is feljöttek ide a határszéli várba, de még a
lengyel-nyergen is átlovagoltak a kérők; farsang nem múlt háztüznézők s
leánykérők nélkül. Jöttek grófok, bárók, főispánok, sztaroszták, ifjak
és meglett korúak, nagy nevek viselői, nagy birtokok urai.
Ilyenkor szokta azt mondani Drugeth Kata, a vas ládára kopogtatva ujja
bütykével:
«Láda! Kérnek. Jősz-e?»
A láda azt mondta: «Nem megyek, nagyon nehéz vagyok».
S esztendőre még nehezebb lett a láda, Drugeth Kata még egy évvel
idősebb s a természete még egy erkölcscsel zordonabb; s a kérők mind a
saroglyájukban vitték haza a kosarat.
Meglátjuk, mit kap Csáky IV-ik György? ki tudja-e nyitni azt a
bösztör-zárat (vexirschloss) vagy a ládán, vagy a kisasszonya szivén?