_Voltak_ és _Kürt_, később _László gróf_ és _Kürt_.
_Kürt_ (benyit balról, nagyon vidáman, frissen, reggeli pihentséggel és
elegánciával): Jó reggelt!
(A társaság riadtan fordul feléje.)
_Kürt_ (nagyon kedvesen): Már visszajöttek?… Ah… vagy családi együttlét…
Talán zavarok egy bizalmas beszélgetést… Akkor… (Kifelé indul.)
(Szótlan szembenállás. Az egész család haragtól eltorzult arccal nézi
Kürtöt.)
_Viktor gróf_ (ökölbe szorított kézzel indul feléje).
_László gróf_ (Kürthöz): Megállj!
_Kürt_ (megáll).
(Hallgatás.)
_Kürt_ (a hozzá közel jutott Viktorhoz): De milyen rossz színben van,
Viktor gróf!
_Viktor gróf_ (mint akit kígyó csípett meg, visszahökken).
_Kürt_ (Mihály grófhoz): És ön, gróf úr!… (Stefi grófhoz.) És ön, gróf
úr! (Margit grófnőhöz.) S a grófné!… (Emma grófnőhöz.) És a grófné!…
Istenem, csak nem valami rossz hír… csak semmi kellemetlenség talán.
_Emma grófnő_ (magánkívül): Maga… maga… maga…
_Mihály gróf:_ Ön.
_Margit grófnő:_ Ön.
_Stefi gróf_ (orrhangon): Maga…
(Egységes rátámadás készül.)
_László gróf_ (egy széles mozdulattal eléje áll a támadásnak): Kérlek…
menjetek átöltözködni. Kürttel majd én végzem el, ami elvégzendő van. (A
habozás jeleire.) Menjetek… (halkan) ha jót akartok. (Még halkabban,
kikisérve őket.) Vigyázzatok: ha Ferenc jönne, értesítsetek engem.
Menjetek. (Mindnyájan elmennek.)
_Kürt_ (nyugodt mosolygással nézte őket, most mosolyogva várja a
visszaforduló László grófot).
_László gróf_ (visszafordul, keserűen, fenyegetően, szemrehányóan):
Mondd meg nekem… mit… mit… Mit csináltál itt az éjjel?
_Kürt:_ Aludtam.
_László gróf_ (visszahökken): És… És Anna?
_Kürt:_ Ő is aludt. És… ti… Csak… (Mintha most jönne rá.) Csak nem?
_László gróf:_ Elég volt ebből a hangból. Én veled végleg le akarok
számolni. Nem felejtek el telegrafálni Budapestre. Mindenekelőtt
azonban… te én nekem tartozol egy fölvilágosítással, egy elszámolással,
ha úgy tetszik: egy üzleti jelentéssel.
_Kürt:_ Úgy van. Tehát: becses fölszólításodra válaszolva értesítlek,
hogy az árut nem liferálhattam. Hm… forgalmi zavarok… közlekedési
akadályok… vis major…
_László gróf_ (dühtől remegve): Akkor miért nem adtál jelt nekem?
_Kürt:_ Miféle jelt? Azt, hogy… nagyon korán lefeküdtünk… ő ott… én itt?
Ilyen jeladásra nem kaptam tőled megbizatást.
_László gróf:_ Hát akkor… hát akkor… miért nem jöttél… (Észreveszi, hogy
ennek semmi értelme.) Eh, akkor most rögtön elutazol innen.
_Kürt:_ Úgy van. Az üzlet nem bonyolítható le, a felek közös
megegyezéssel megsemmisítik a kötést. (Mormogva indul.) Szolgálataimat
továbbra is fölajánlva, kiváló tisztelettel… (Indul jobbra.)
_László gróf:_ Hová mégy arra?
_Kürt:_ Megyek reggelizni.
_László gróf_ (elképedve): Te most reggelizni akarsz?
_Kürt:_ Hogyne. Reggel van. Itt az ideje. Nagyon éhes vagyok. Ha az
ember ilyen jól, jól, jól kialudta magát… A vonat kilenc óra után indul,
csak nem fogok éhgyomorra… utazni?
_László gróf:_ Maradj itt.
_Kürt:_ Ha… óhajtod… Ha kéred…
_László gróf:_ Kérlek!…
_Kürt:_ Akkor szívesen. (Csenget. A belépő inashoz.) Hozza ide a
reggelimet. (Az inas elmegy.) Hihetetlenül éhes vagyok. (Leül.) Az ilyen
jó, mély álomban eltöltött éjszaka a legjobb étvágycsináló. (Az inas
jön. Kürt megnézi a tálcát. Nagy hozzáértéssel.) Mi ez? Barackjam? Fiam,
mondtam, hogy én ezt sohasem eszem. Eperjamet. (Az inas elmegy. Kürt jó
étvággyal, nagy gusztussal enni kezd.)
_László gróf_ (gúnyosan): Hát… jó étvágyat.
_Kürt:_ Köszönöm. Megvan. (Az inastól átveszi az eperjamet.) Ez az fiam.
Most rendben van. Mehetsz.
_László gróf_ (járkál): Hát végre is… (Megáll.) Mi a te szándékod?
_Kürt:_ Meg akarok reggelizni. Jól akarok lakni.
_László gróf:_ Eh, mit akarsz mondani Ferencnek?
_Kürt:_ Hja úgy: Ferenc grófnak? Mit akarok neki mondani? Mindent meg
akarok neki mondani.
_László gróf:_ Mi… Mindent?
_Kürt:_ Mindent. Én beláttam, hogy Ferenc grófnak igaza van: őszintének
kell lenni, nyiltnak, becsületesnek. Sohasem szabad hazudni.
(Morálisan.) A hazugság az nem visz jóra. Én mindent megmondok neki.
_László gróf:_ És… tudod, mi történik akkor?
_Kürt:_ Tudom. Kidob. De titeket is. Mindenkit. Legalább jó társaságban
távozom.
_László gróf:_ Meg vagy te őrülve? Mi történt veled?
_Kürt:_ Én nagy átalakuláson mentem át. Engem ez a levegő… a felsőbb
társadalmi kör… amelybe kerültem, megváltoztatott. És más ember lettem.
Elég volt a hazugságból. Én nyiltan, őszintén és becsületesen megmondok
mindent.
_László gróf:_ Nem fogsz megmondani semmit. Neked itt segítségünkre kell
lenned.
_Kürt:_ Ah, hát ne utazzam el?
_László:_ Az majd azután jön. Előbb segítened kell nekünk. Idejöttél,
belevittél bennünket ebbe a bajba…
_Kürt:_ Én? (Nagyon méltóságosan.) Én ajánlkoztam talán rá, hogy Ferenc
gróf házasságát meggátoljuk? Én koholtam ki talán ezt a gyönyörü és
erkölcsös tervet? Én akartam talán összeesküvést szőni (fenségesen) egy
gyanutlan lány tisztessége és egy tisztes öreg ember becsülete ellen? Én
akartam talán egy fényes nevet és egy nemes aggastyánt nevetségessé
tenni? Mi? Te engem belevittél ebbe a rút dologba, de én ebben a körben
más ember lettem. _Én_ megmondok mindent. Te ne felejts el telegrafálni
Budapestre.
_László gróf:_ Hja úgy, szóval te azt akarod, hogy én felejtsek el
telegrafálni Budapestre.
_Kürt_ (eszik): Én azt nem akarom… dehogy akarom…
_László gróf:_ És mi történnék… ha én elfelejtenék Budapestre
telegrafálni?
_Kürt_ (nagyon okosan): Akkor az történnék, hogy a bank átírná az
utalványozott összeget a te számládról az én számlámra.
_László gróf_ (bosszusan): Azt tudom. Itt?
_Kürt_ (az ő hangján): Itt? Azt nem tudom.
_László gróf:_ Itt az fog történni, hogy két dolgot megerősítesz Ferenc
előtt: először, hogy sohasem ismerted azelőtt Annát és különösen, hogy
mi semmit sem tudtunk erről az ismeretségről.
_Kürt_ (méltatlankodva, nem hangosan, közben eszik): De hiszen ez
hazugság volna. Az én lelkem nem bírja el a hazugságot?
_László gróf:_ Másodszor: hogy te tegnap – akármiért… találj ki valamit,
– megállapodtál benne, hogy itt találkozol Annával. Én hallottam ezt a
megállapodást…
_Kürt_ (eszik): Hallottad! Nem szégyelled: hallgatózni? (Rázza a fejét.)
Hallgatózni!
_László gróf:_ A többi a te dolgod. Mondj még, amit akarsz. Azt nem
bánom. Jó?
_Kürt:_ Jó.
_László gróf:_ Ha ezt megerősíted és ha Anna ugyanezt mondja, akkor én
telegrafálok Budapestre, hogy írják a számládra az utalványozott összeg
felét. Jó?
_Kürt_ (szárazon): Nem jó.
_László gróf:_ Be kell látnod…
_Kürt:_ Lehetetlen. Nem birok hazudni. Nem vehetem a lelkemre, hogy egy
ilyen tisztes öreg embert megcsaljak. Igazat kell neki mondanom. Mindent
meg kell neki mondanom.
_László gróf:_ És ha egyáltalában nem telegrafálok?
_Kürt:_ Akkor megpróbálok… megküzdeni a lelkem nagy vágyával… az igazság
után való szomjuságával.
_László gróf_ (mérgesen): Szóval, te csak a pénzt akarod. Akármilyen
módon.
_Kürt:_ Hja, az üzlet üzlet.
_László gróf_ (fölháborodottan): Ha nem szolgáltál rá, akkor is.
Elvenni… elragadni a meg nem szolgált pénzt… tudod, mi az…?
_Kürt:_ Hja… ott, ahol pénzről van szó, nincs helye a
szentimentálizmusnak.
_László gróf:_ Ha legalább!… De most már elveszi!
_Kürt:_ Ki?
_László gróf:_ Ferenc.
_Kürt:_ Kit?
_László gróf:_ Annát.
_Kürt_ (föláll): Ohó, – azt majd meglátjuk.
_László gróf:_ Mit… te azt hiszed…
_Kürt:_ Majd meglátjuk. Én egyelőre annyit igértem, hogy megfékezem a
lelkem igazság után való vágyát.
_László gróf:_ Ha azonban meg tudnád igérni…
_Kürt:_ Nem tudom.