(A verandára nyíló ajtó óvatosan kinyílik és bejön rajta _Ferenc gróf,
László gróf, Margit grófnő, Emma grófnő, Mihály gróf, Viktor gróf, Stefi
gróf_ és _Galambos_. Lopózkodva bevonulnak és a baloldali ajtó előtt
elhelyezkednek. Fáradtak, összetöröttek, álmosak.)
_László gróf_ (halkan): Jön valaki… Mégis tetten érjük őket…
_Ferenc gróf_ (a fegyverét a kezében tartva, mintegy rohamrakészen
odaáll az ajtó elé. Az ajtó kinyílik): Megállj… Fickó!
Az inas (aki az ajtón belépett): Jaj!
(Általános elképedés.)
_Ferenc gróf_ (haragosan): Te vagy az? Mit kerestél itt? Hogy mersz
idejönni?
Az inas (ijedten, remegve): Én… kérem… az ebédlőben terítettem
reggelihez… Azt néztem, szabad-e már itt is eloltani a lámpákat.
_Ferenc gróf:_ Hol van Kürt úr?
_Az inas:_ A szobájában… Most kel föl.
_Ferenc gróf:_ Hát Anna kisasszony?
_Az inas:_ A szobájában… azt hiszem még alszik.
_Ferenc gróf_ (Lászlóval szembe fordul; fenyegetően megy feléje; László
hátrál előle, végre leül egy székbe, vérszomjasan): Mi… mi… mi ez?
_László gróf:_ Ez… ez nagyon kellemetlen szituáció.
_Galambos_ (halkan fölzokog).
_Stefi gróf_ (előre kísérte Ferencet; filozófus arccal nézi a dolgot és
– nagyon halkan – mintegy levonja a tanulságot): Meghalt a juhász… ki
mondja most a kutyának: csiba te!
_Ferenc gróf:_ Mi történt itt? Nevetségessé tettél. Megcsaltál.
_László gróf:_ Nem… kérlek… engem csalt meg… az a gazember.
_Ferenc gróf:_ Ki?
_László gróf:_ Kürt. Becsapott. Azt mondta, el fogja oltani a lámpát.
_Ferenc gróf_ (megint középre megy. Az inashoz): Miért égett itt egész
éjjel a lámpa?
_Az inas_ (középen az ajtóhoz jött már): Kérem… (László gróf felé) a
méltóságos úr megparancsolta, hogy ne nyúljunk hozzá… ide ne jőjjünk
reggelig.
_Ferenc gróf_ (tehetetlen dühében visszatér Lászlóhoz): Rágalmazó vagy.
Megrágalmaztad Annát.
_László gróf:_ Nem… kérlek… hidd el… ők bizonyosan együtt voltak… mint
hajdanában, mikor együtt voltak… fölhasználták most is az alkalmat… de
Kürt nem tartotta meg az ígéretét… nem oltotta el a lámpát. A gazember
megint becsapott bennünket. (Segítséget kérve néz a többiekre.) Szószegő
ravasz gazember… hidd el ő az oka…
_Margit grófnő:_ Bizonyosan ő az oka. Ravasz gazember.
_Mindnyájan:_ Igaz… gazember… Ő csinálta az egészet… Megint becsapott
bennünket… Csak pénzt akart.
_Ferenc gróf_ (elámulva néz végig rajtuk): Mi? (Az inason akad meg a
szeme.) Te takarodj.
_Az inas_ (elmegy).
_Ferenc gróf_ (a többiekhez): Mi?… Most szidjátok!… Becsapott
benneteket. Nem oltotta el a lámpát? Hát ő (László grófhoz) _neked_
mondta, hogy el fogja oltani a lámpát? Te jelt vártál tőle? Ti
egyetértettetek vele? (Sorra veszi őket.) Ti… ti tőletek pénzt akar? És…
Annával már azelőtt is egyedül volt? (Nagy szünet. Fölemeli a fejét.)
Hát… (Megint nagy szünet.) Hiszen akkor… (Megint nagy szünet,
fölsorolja.) Ti hoztátok őt ide. Ti tartottátok itt. Ti dicsértétek őt
nekem. Hiszen akkor… (Megint fölemeli a fejét.) No várjatok! (A két
öklét fölemeli és megrázza.)
(Kínos hallgatás; feszengés; senkisem mer megszólalni.)
_Margit grófnő_ (összeszedi magát): Én nem tudom… mire gondolsz te,
kedves Ferenc, de biztosítalak róla, hogy csalódol.
_Stefi gróf:_ Akármire gondolsz.
_Mihály gróf:_ Kétségtelen, hogy a föltevéseid egészen alaptalanok.
_Stefi gróf:_ Kétségtelen.
_Emma grófnő_ (kínosan mosolyogva): Szó sincs róla.
_László gróf:_ Persze, hogy szó sincs róla.
_Ferenc gróf_ (dühtől elfulladva): Miről?
_Margit grófnő:_ Akármiről… amire gondolsz.
_Ferenc gróf_ (végigméri őket): Ti… engem… Óh, – várjatok csak!
_László gróf:_ De kérlek… biztosítalak…
_Ferenc gróf_ (a gondolataiba merülve): Ez a Kürt, akit ti hoztatok ide,
alávaló gazember.
_László gróf:_ De szó sincs róla.
_Margit grófnő:_ ⎫
⎬ Óh, dehogy.
_Emma grófnő:_ ⎭
_Mihály gróf:_ Határozottan… éppen ellenkezőleg.
_Stefi gróf:_ Éppen ellenkezőleg.
_Ferenc gróf:_ Mi? Nem az?
_László gróf:_ Azaz… kérlek… ha itten fölhasználta a te
vendégszeretetedet arra, hogy… hogy családi életedet… családalapítási
tervedet… megzavarja… akkor igen. De (nyomatékosan, szélesen) egyébként…
gentleman… kifogástalan gentleman…
_Stefi gróf:_ Kifogástalan.
_Mihály gróf:_ Még társadalmi helyzeténél is magasabb mértékben…
_Margit grófnő._ ⎫
⎬ Óh, igen… igen…
_Emma grófnő:_ ⎭
_Ferenc gróf:_ Ti… ti… azért hoztátok ide…
_Mindnyájan:_ Szó sincs róla… Dehogy… Nem, nem, nem.
_Ferenc gróf:_ Pénzt akart tőletek.
_Mindnyájan:_ Szó sincs róla. Dehogy. Van ő neki. Hiszen vagyona van.
_Ferenc gróf:_ Azelőtt is ismerte Annát.
_Mindnyájan:_ Dehogy… Itt ismerkedett meg vele… Itt… minálunk…
_Ferenc gróf:_ Ti azt akartátok, hogy én Annát ne vegyem el… Gyűlölitek
Annát.
_Mindnyájan:_ Dehogy… Dehogy akartuk… Nagyon szeretjük…
_Ferenc gróf:_ Méltatlannak tartottátok rá, hogy a feleségem legyen.
_Mindnyájan:_ Dehogy… Mi méltónak tartottuk… ő méltó rá…
_Ferenc gróf_ (Lászlóhoz): Hát akkor… miért… miért volt ez?
_László:_ Azért… azért… mert nekünk mégis kötelességünk… őrködni…
(Korrektül.) Ha azonban csalódtunk, akkor mi vagyunk az elsők, akik
beismerjük a tévedésünket.
_Ferenc gróf_ (kihívóan): Anna méltó rá, hogy a feleségemmé tegyem.
_László gróf:_ Úgy látszik… úgy látszik… kétségtelenül…
_Mindnyájan_ (erősítik).
_Ferenc gróf:_ És én a feleségemmé teszem.
_Mindnyájan:_ Nagyon helyes… a feleségeddé kell tenned… mi is azt
mondjuk… örülünk neki…
_Ferenc gróf_ (végignézi őket; a fejét csóválja): Ti… ti most hazudtok
nekem.
(Heves tiltakozás.)
_Ferenc gróf:_ Ti hazudtok nekem.
_Mindnyájan:_ Mit gondolsz? Hogy tételezheted föl rólunk? Igazán sértő.
_Stefi gróf_ (fájdalmasan): Hogy tételezheted föl rólunk?
_Ferenc:_ Én majd megtudom. Ha ti nekem hazudtatok… (Végignéz rajtuk, a
szeme megakad Galamboson.) Mit akar itt, Galambos? Takarodjék innen.
(Galambos indul.) Megálljon! (Szünet.) Bemegy ide ehhez a Kürthöz és
megmondja neki, hogy jőjjön ide. Én hivatom. Értette?
_Galambos_ (indul balra): Igenis, gróf úr. (Elmegy.)
_Ferenc gróf:_ Én majd megtudom… És ha ez a Kürt tagadna, Anna majd
megmond mindent nekem.
(Kínos feszengés.)
_Galambos_ (visszajön, általános várakozás fogadja).
_Ferenc gróf:_ No! Mi az?
_Galambos:_ Kürt úr… nemsokára jön.
_Ferenc gróf:_ Nemsokára? Miért nem rögtön? Mit csinál?
_Galambos:_ Most fürdik kérem.
_Stefi gróf_ (sóhajt): Fürdik…
_Ferenc gróf:_ Fürdik!… (Lenyeli a mérgét.) Én majd megfogatom a
cselédemmel és kidobatom az országútra… Fürdik! Hát várjunk rá.
Galambos, menjen Annához és mondja meg neki, jöjjön ide. Én hivatom.
Rögtön.
_Galambos_ (elmegy jobbra).
_Ferenc gróf_ (leül): Hát várjunk itt rájuk. (Egyre nagyobb dühvel.) Hát
várjunk rájuk. (Kiáltva.) Hát várjunk rájuk!?
_Galambos_ (visszajön): Anna egy félóra múlva itt lesz.
_Ferenc gróf_ (elfulladva): Egy félóra múlva. (Fölcsattan. Föláll.)
Rögtön jőjjön ide. Miért nem jön rögtön?
_Galambos:_ Most ébredt föl… mélyen aludt…
_Stefi gróf_ (sóhajtva): Aludt.
_Galambos:_ És előbb fürdik.
_Stefi gróf_ (sóhajtva): Fürdik.
_Ferenc gróf_ (fölcsattanva): Fürdik!
(Szünet.)
_Ferenc gróf_ (legyűri a mérgét): Elmehet Galambos.
_Galambos_ (a veranda felé elmegy).
_Ferenc gróf:_ Mi pedig várunk. (Leül.)
(Szünet.)
_Margit grófnő_ (ásít; fáradtan nyújtózik).
_Emma grófnő_ (szintén).
(A többiek is.)
_Margit grófnő:_ Rettenetes…
_Emma grófnő:_ Borzasztó…
_Stefi gróf:_ És ők kialudták magukat.
_Margit grófnő_ (kényelmetlenül): Ez a ruha…
_Emma grófnő:_ Tegnap óta van rajtam…
_Stefi gróf:_ És ők fürdenek.
_Mihály gróf_ (fáradtan): Legalább átöltözködöm.
_Emma grófnő:_ Igen… legalább… (mindenki megmozdul).
_Ferenc gróf_ (végignéz rajtuk): Mindenki itt marad.
(Kínos visszaülések.)
_Emma grófnő:_ Borzasztó ez a virrasztás.
_Stefi gróf:_ És milyen hideg volt… Igy vacog a fogam még most is.
_Mihály gróf:_ Az a tisztátlanság-érzés, amely ettől támad.
_Stefi gróf:_ Igen… a fáradtság a legpiszkosabb dolog a világon.
_Margit grófnő:_ Egész éjszaka!…
_Emma grófnő:_ És az a kertilak!…
_Stefi gróf:_ Egyetlenegy kanapé sem! Csupa szögletes szék. (Általános
ásítás.)
_Mihály gróf:_ Ha legalább átöltözködhetnék az ember.
_Ferenc gróf_ (végignéz rajtuk): Mindenki itt marad.
(Szünet.)
_Stefi gróf:_ És ők fürdenek.
_Mihály gróf:_ Átöltözködnek.
_Ferenc gróf_ (rájuk néz. A fenyegető pillantásra nagy elhallgatás
támad).
(Azután őszinte ásítozások.)
_László gróf_ (eddig nem szólt; kétségbeesve törte a fejét, mit lehetne
tenni): Az ember tíz esztendővel öregszik meg egy éjszaka! (Jelzi a
többieknek, hogy ezzel a gondolattal tegyenek kísérletet.)
_Margit grófnő_ (rögtön megérti): Szent isten… nem merek tükörbe nézni…
Ha titeket végignézlek és azt gondolom, hogy én is annyit öregedtem,
mint ti…
_Ferenc gróf_ (kényelmetlenül mozdult meg már a László gróf szavára is).
_Margit grófnő_ (rémüldözve): Hallatlan, mi történt veletek… hát még ha
eloltjátok a lámpát… Oltsátok csak el, hiszen reggel van. (Megtörténik.
Viktor gróf oltja el.) Hu! Brr! Mintha a cserháti kriptából jöttetek
volna ide. Mintha a saját őseitek lennétek. (Az egész társaság
szörnyüködve vizsgálja egymást.)
_Ferenc gróf_ (kényelmetlenül feszeng a székén; őt eddig senki sem nézte
meg).
_Stefi gróf_ (összeszedi minden bátorságát, elébe lép, megáll,
szétterjeszti a karját, azután mély tisztelettel meghajlik).
_Ferenc gróf_ (bosszúsan, kényelmetlenül): Mi az?
_Stefi gróf:_ Ráismerek!
_Ferenc gróf_ (kényelmetlenül): Kire? Mire?
_Stefi gróf:_ Cserháti Szaniszlóra, nagy ősünkre, akit
ezerötszáznyolcvanhatban százhatéves korában vett magához az Úr.
_A többiek_ (fölállnak): Igaz… (Meglepetve). Hogy hasonlít rá.
Hihetetlen hasonlatosság.
_Ferenc gróf_ (nagyon kényelmetlenül forgolódik, szeretné lerázni őket).
_Margit grófnő:_ Mit tesz egyetlenegy éjszaka!
_Emma grófnő:_ Egy éjszaka – negyven év.
_Stefi gróf:_ Hatvan éves és ennyire Cserháti.
_Ferenc gróf_ (akit most az egész társaság körülvett, a kényelmetlen és
kissé nevetséges haragtól reszketve néz végig rajtuk).
_Margit grófnő_ (Ferenc grófhoz): Neked nem volna szabad átöltözködnöd.
_Emma grófnő:_ Nem volna szabad megmosakodnod.
_Stefi gróf:_ A hideg víz letörölné rólad azt a patinát.
_Mihály gróf:_ Van ebben a hirtelen öregségben valami tiszteletreméltó.
_Stefi gróf:_ Valami pátriárka-vonás.
_Mihály gróf:_ A családunk egész története egy nemes férfiarcon, egy
ezüstfehér férfifejen.
_Margit grófnő:_ Nem fog rádismerni, aki tegnap látott.
_Emma grófnő_ (nagyon bátran): Hogy elbámul majd Anna…
_Ferenc gróf_ (fölugrik. Elhallgatás. Dördülő hangon): Menjetek… (Más
hangon.) Menjetek átöltözködni.
_László gróf:_ Nem… minek? Fölösleges…
_Ferenc gróf:_ Türhetetlen ez a tisztátlanság-érzés. A fáradság piszkos.
_Mindnyájan:_ Oh… dehogy… nem is olyan nagyon…
_Ferenc gróf_ (kategorikusan): Tűrhetetlen. Megyek átöltözködni. Félóra
mulva itt találkozunk. Addig… addig senki se beszéljen… se Kürttel… se
Annával.
_László gróf:_ Kérlek… ha te kívánod.
_Ferenc gróf:_ Én kívánom. (Megy.)
(A társaság részben vele együtt, részben a túlsó oldalon elmegy.)
(A szín egy másodpercig üres marad. Azután balról visszalopózik _László
gróf_, utána _Emma_, a túlsó oldalról a többiek. Jelbeszéd. A túlsó
oldalról jöttek jelbeszéddel mutatják, hogy Ferenc fölment. Mindnyájan
lábujjhegyen járnak. Középen találkoznak.)