_László gróf, Stefi gróf_, később _Viktor gróf_ és _Anna_.
_Stefi gróf:_ Csakhogy itt vagy már. Legfőbb ideje volt. A filozófia
kezdett elfogyni… Megmondtad nekik?
_László gróf:_ Igen.
_Stefi gróf:_ Boldogok?
_László gróf:_ Képzelheted.
_Stefi gróf:_ Képzelem. Asszonyok számára mégis csak a legnagyobb öröm,
ha egy másik asszonyt visznek a vesztőhelyre. A szerelmi mészárszékre.
_László gróf_ (türelmetlenül): Ferenc még nem jött le?
_Stefi gróf:_ Nem. Billiárdozik. (Filozófusan.) Az örök férj. Ha hatvan
esztendős vőlegény is… Billiárdozik.
_László gróf:_ Ha én Mihálynak nem tudnám elmondani a dolgot, hozzád
küldöm majd.
_Stefi gróf:_ Küldd hozzám. Én elmondom neki. Nagy örömhír! Örvendetes
családi esemény. A család fejének menyasszonyát lekapják a lábáról…
_László gróf:_ Hallgass. Jön valaki.
_Anna_ (jobbról jön).
_László gróf:_ Mi az, kedves Anna… Vége a partienak?
_Anna:_ Nem. De mindjárt vége lesz. Nemsokára jönnek le.
_László gróf:_ No, én addig fölnézek hozzájuk. Ki győz?
_Anna:_ Oh, természetesen Ferenc gróf.
_László gróf:_ Természetesen.
_Anna:_ Negyven point-nel van előnyben. Ő vele nem lehet mérkőzni.
_László gróf:_ Persze, hogy nem… (Megy jobbra.)
_Stefi gróf:_ Persze, hogy nem… (kisétál a terrasz felé).
_Viktor gróf_ (eddig meglapult a bal szöglet hátterében. Nem rejtőzött,
csak irtózatos izgatottsággal meghúzódott. Remeg a fölindulástól.)
_Anna_ (egy másodpercig habozik, mit csináljon, azután le akar ülni.
Észreveszi Viktort, kissé meglepetve): Ni, Viktorka, maga itt van? Miért
olyan csendesen, meghúzódva? (Leül.) Tudja-e Viktorka, hogy olyan ott a
szögletben, mintha lesben állna?
_Viktor gróf_ (remegve): Kire állnék lesben, Anna? Nincs itt senki, aki
bújkál. Nincs itt senki, aki titkol valamit. (Szünet.) Ugy-e nincs?
_Anna_ (mereven): Nincs, Viktorka.
_Viktor gróf:_ Egészen más volna, ha itt olyan emberek járkálnának,
akik… csalók… árulók… Akkor… akkor igenis lesben állnék azért, hogy
rácsaphassak a… a gazemberre, hogy megfogjam a torkát és péppé rugdaljam
a koponyáját. Utálom az árulót, a szemétfickót, a gazembert, a kutyáknak
tudnám hajítani a testét…
_Anna_ (kissé elcsodálkozva): Kire haragszik úgy?… Milyen furcsa kedvben
van, Viktor. Embergyűlölő, rossz, keserü kedvü…
_Viktor:_ Nem lehet mindenkinek olyan jó kedve, mint magának, Anna.
_Anna:_ Mint nekem? Honnan gondolja, Viktor, hogy nekem jó kedvem van?
_Viktor gróf:_ Hát istenem… bizonyosan jókedve van… egy ilyen szép lány,
mint maga… akit mindenki szeret… Bizonyosan jókedve van.
_Anna:_ Nem, Viktorka. Ideges, fáradt és szomoru vagyok.
_Viktor gróf_ (közeledik hozzá): Úgy? Hm. És… miért ideges?
_Anna_ (egy intéssel válaszol).
_Viktor gróf:_ Van talán valami oka az idegességre? (Nagyon idegesen.)
Nincsen? Ugy-e? Mi oka is lehetne rá? Minden úgy történik, amint akarja,
azt teszi, amit akar… nem törődik senkivel, egészségesen kegyetlen.
_Anna:_ Ne Viktorka… ne bántson. Nézze, jőjjön: üljön le ide. Hiszen
maga a barátom, ugy-e? Üljön le ide és legyen kedves hozzám, legyen jó
hozzám, úgy, amint szokta.
_Viktor gróf_ (alig bír a megindultságával; leül, megragadja az Anna
kezét): Anna… ha tudná…
_Anna_ (kiszabadítja a kezét): Ne Viktorka, ezt nem. Hiszen
megállapodtunk. Hiszen maga is belenyugodott, amióta tudja, hogy a
Ferenc gróf felesége leszek.
_Viktor gróf_ (a foga között): Az lesz?
_Anna:_ Mit mond, Viktor?
_Viktor gróf_ (másról beszél): De Anna… a kezét… a kezét csak szabad.
_Anna:_ Nem, Viktor, azt sem.
_Viktor gróf_ (keserűen): És… senkinek sem szabad? Másnak sem szabad?
_Anna:_ Sen… (megakad a szava). De micsoda hangon mondta ezt… mit akar
ezzel mondani, Viktor?
_Viktor gróf:_ Nekem gyönyörüen megmagyarázta, hogy az is csalás, ha a
kezét megfogom és ha csak a kezét csókolom; nekem ezt sem engedi meg és…
_Anna:_ És?
_Viktor gróf:_ És… és… (dacosan vonogatja a vállát) semmi. Csak nekem
ezt sem engedi meg és…
_Anna:_ Mit: és? Miért mondja ezt, Viktor? Folytassa. Mondja tovább. És…
és?…
_Viktor gróf_ (keserűen): és… és csak maradjon is ilyen rideg és
hozzáférhetetlen és korrekt, mert…
_Anna:_ Mert?
_Viktor gróf_ (nagy zavarban):… mert… csak… mert természetes, hogy csak…
csak úgy lehet… a Ferenc bácsi felesége… (Dadog.) Másképpen nem… ugy-e…
az természetes… hiszen… fölfedezhetnék… elárulhatnák…
_Anna_ (nagy szemmel, merőn nézi. Azután elszánja rá magát, hogy kiveszi
a titkát): Viktor… ugy-e, maga barátom nekem?
_Viktor gróf:_ Igen.
_Anna:_ Őszinte, jó barátom.
_Viktor gróf:_ _Én_ az vagyok.
_Anna_ (lassan közelebb húzódik hozzá): Viktor… nekem olyan nagy
szükségem van egy megbízható, őszinte barátra. Én olyan elhagyatott
vagyok, nekem nincs senkim, akiben megbízhatnám…
_Viktor gróf:_ De nem Anna… hiszen van magának más barátja is… régi
barátja… akiben jobban bízik.
_Anna_ (közelebb símul hozzá): Az úgysem tart már… legfeljebb egy-két
napig. De azután… ha én a Ferenc gróf felesége leszek… akkor nem lesz
senkim… senkim, Viktor. (Megfogja a kezét.) Akar-e akkor majd az én
legjobb… _legjobb_ barátom lenni; hívem; bizalmasam; az egyetlen; a
legjobb… legjobb barátom…
_Viktor_ (reszket, sóhajtva): Anna!
_Anna_ (hozzásimul): Ha egyedül leszek, maga jön el hozzám. Ha szomoru
leszek, maga vígasztal meg, ha fázom, akkor magához simulok… Akarja?
_Viktor gróf_ (reszketve): Akarom.
_Anna:_ Akkor hát így lesz… (vár)… ugy-e?…
_Viktor gróf_ (reszketve, szinte sírva bugyog belőle a szó): De Anna,
akkor ne bízzék ebben az emberben. Ne higyjen neki. Ne… ne… ne engedjen…
a… szavának. Megcsalja magát. Elárulja. Gazember; hiszen én mondtam
magának, Anna, hogy gazember. Szemétfickó. Rongy. Gazember.
_Anna_ (nem ereszti el, a fölindulását legyűri): Jó. Ezt Kürtre mondja…
de mivel bizonyítja ezt, Viktor?
_Viktor gróf:_ Mivel? Tudja, miért jött ez az ember ide?
_Anna:_ Miért?
_Viktor gróf_ (suttogva): Azért, hogy a maga házasságát Ferenc bácsival
meggátolja.
_Anna:_ Igen… én ezt tudom. De… ezért még nem gazember. Hiszen én
mondtam, hogy mi ismertük egymást régebben már… és… és… ő is el akart
engem venni… nem gazember tehát, ha ezt a házasságot meg akarja gátolni.
_Viktor gróf_ (kétségbeesve): De Anna, hiszen nem azért akarta
meggátolni. Hanem pénzért. Pénzért.
_Anna_ (lélegzet nélkül): Mi… Mit mond, Viktor?
_Viktor gróf:_ Pénzért, ha mondom. (Suttogva.) A becstelen! Gazember!
Fölbérelték, idehozatták, összeadták a pénzt… Már kapott is pénzt és még
többet kap… ha… ha…
_Anna:_ Ha… ha…
_Viktor gróf:_ Anna… (keserűen, halkan) maga ide akart jönni a hívására…
itt akart találkozni vele… éjszaka, mikor mindnyájan elmentünk.
_Anna_ (lélegzet nélkül): Pénzért… azt mondja… pénzért.
_Viktor gróf:_ Igen.
_Anna_ (lihegve): És mondja, Viktor, mikor kap még több pénzt? Ha…
_Viktor gróf:_ De nem kapja meg; a gazember; hiszen most már nem jön el
ide, ugy-e nem, Anna?
_Anna:_ Nem. Nem. De… _mikor_ kapott volna… Ha? Ha?
_Viktor gróf:_ Akkor, ha… ha Ferenc bácsi magát… nála találta volna.
_Anna_ (szinte elvakultan a fájdalomtól, a szeméhez emeli a kezét): De
hogyan? Hát… igen, értem, mindent tudnak. De hiszen úgy van, hogy én
_itt_ találkozom vele. Hát hogyan nála?
_Viktor gróf:_ Úgy Anna… hogy maga… maga bement volna… innen a
szobájába.
_Anna:_ Ah, ezt igérte meg?
_Viktor gróf:_ Ezt.
_Anna:_ Ezért kellene pénzt kapnia?
_Viktor gróf:_ Ezért.
_Anna_ (a homlokára és a szemére szorítja a kezét és hátratántorog).
_Viktor gróf:_ Mi az, Anna?
_Anna:_ Semmi. Semmi. (A fegyverállványhoz támaszkodott. Hirtelen
megfordul, kiránt egy fiókot és kivesz egy Browning-pisztolyt.)
_Viktor gróf:_ Anna, mit csinál?
_Anna:_ Elveszem ezt a pisztolyt. Hiszen nekem ajándékozta Viktor,
ugy-e? Most köszönöm. És megtanított bánni vele. Köszönöm, Viktor.
_Viktor gróf:_ De Anna, minek ez most magának?
_Anna:_ Én megmondtam, Viktor, ugy-e, hogy vannak árulások a világon…
vannak tőrbe csalások, amikor ölni is szabad, amikor ölni kell, annál
inkább, minél becsületesebb és minél jobb az ember.
_Viktor gróf:_ De nézze… Anna… az Isten szerelmére, hiszen ez őrültség.
Minek ez most, amikor már tudja… Amikor tudja, hogy gazember, amikor
tudja, miért hívta magát. Minek most _ez_ a védelem?
_Anna:_ Nem védelem ez már.
_Viktor:_ Maga most egyszerüen nem jön el. Egyszerűen nem jön ide.
_Anna:_ Idejövök.
_Viktor gróf:_ De hiszen akkor kiteszi magát mindennek…
_Anna:_ Mindennek. (Nagy lélekzet.) És ha… ha azért hivott… ha azt
akarta… ha azt akarja, hogy meglephessenek, hogy én… bemenjek hozzá…
akkor… akkor…
_Viktor gróf:_ Akkor?
_Anna_ (alig bír a sírásával; lehajtja a fejét, de azután felemeli):
Akkor én megölöm. (Elmegy jobbra, útközben kibuggyan a sírása.)
_Viktor gróf:_ Anna… (utána akar menni, de Anna elhárítja).