_Ferenc gróf, voltak, egy ideig Kürt nélkül, azután Kürt. Mihály gróf,
Stefi gróf. Margit grófnő, Emma grófnő, Viktor gróf._
_Ferenc gróf:_ Mihály nincs még itt?
_László gróf:_ Nincs… de mindjárt jön…
_Ferenc gróf:_ Beszélni akarok vele… Azután a két vasderest akarom neki
megmutatni.
_Kürt:_ Parancsoljanak. Én úgyis megyek. Egy levelet küldetek le a
postára.
_Ferenc gróf_ (egy királyi mozdulat, amely azt jelenti, tessék).
_Kürt_ (kimegy).
_Ferenc gróf_ (türelmetlenül): Hol van Mihály?
_László gróf:_ Átöltözködött. Beszélget Emmával.
_Ferenc gróf:_ De mi jut eszébe… most beszélgetni, amikor én akarok vele
beszélni.
_László gróf_ (a veranda ajtajában): Mihály!… (visszafordul): Jönnek
már.
(_Mihály gróf, Emma grófnő, Margit grófnő_, azután _Anna_ és _Stefi
gróf_, végül _Viktor gróf_ bejönnek. A társaság csoportokra oszlik,
elhelyezkedik; _Anna_ a baloldalon leül egy karosszékbe; _Stefi gróf_
foglalkozik vele; _Viktor gróf_ keserűen bámul maga elé és néha
odapillant Annára.)
_Ferenc gróf_ (az íróasztal mögött áll): Mihály, el akarom végre intézni
ezt a dolgot… a te megkérdezésed nélkül nem akartam határozni. Ti tehát
azt hiszitek, hogy ez a Kürt alkalmas ember.
_Mihály gróf_ (megfontoltan): Igen… Igen…
_László gróf:_ Határozottan. Az egyetlen alkalmas ember.
_Margit grófnő:_ Nagyon okos embernek látszik.
_Emma grófnő:_ Szellemes. Bátor.
_Stefi gróf:_ Elragadó.
_Ferenc gróf:_ Hm! Hát ti azt hiszitek… És korrekt ember?
_László gróf:_ Óh – abszolute. Kezességet vállalok érte.
_Ferenc gróf:_ Gentleman?
_Mihály gróf:_ Amennyire csak az ő társadalmi helyzetében lehetséges.
_Ferenc gróf:_ Különös embernek látszik… üzletekről beszél…
_László gróf_ (sietve): De az üzleti ügyeiben hozzáférhetetlen.
_Ferenc gróf:_ Igen, hiszen az előbb beszélt róla.
_László gróf:_ Persze… hiszen az előbb beszélt róla.
_Ferenc gróf:_ Az, amit akkor mondott, az tetszik nekem.
_László gróf:_ Nekem is. Nekem is.
_Ferenc gróf:_ Különös politikai nézetei vannak… szeretnék végezni vele,
hogy mehessen.
_Mihály gróf:_ Hm… éppen azért kellene még vendégül látnunk egypár
hétig, hogy megszokja… beszívja… hogy a tehetségét egészen a… a mi
ügyünk szolgálatába állíthassa…
_Ferenc gróf:_ Hát… ha ti azt hiszitek…
_Mindnyájan:_ Óh igen… határozottan… nagyszerü ember… pompás ember…
korrekt… kitünő…
_Ferenc gróf_ (Lászlóhoz): És jó családból való?
_László gróf:_ Igen, igen. Kitünő jó polgári családból. Régi… régi
polgári… patricius családból. Az apja államhivatalnok volt.
_Ferenc gróf:_ És vagyona van?
_László gróf:_ Óh igen… nem nagy vagyona… de biztos kis tőkéje… az van…
az már van…
_Ferenc gróf:_ Hát akkor hívjátok.
_László gróf_ (a verandán): Igen… gyere, kérlek.
_Kürt_ (bejön).
_Ferenc gróf_ (az íróasztalnál áll): István gróf tehát, amint tetszik
tudni, lemond a cserháti mandátumról. Családom tagjai közül egyik sem
vállalja: sem László gróf, sem Mihály gróf. Én nem akarom. Nem
keveredhetnek ezentúl… Nem tehetik ki magukat. (Hirtelen.) Hogy ezek az
ujságok mit engednek meg maguknak. Mit ír az egyik most Drágffy Gézáról!
_Kürt:_ Mit, gróf úr?
_Ferenc gróf:_ Ah, kérem, nem is akarom… Hallatlan.
_Kürt:_ Mit ír?
_Ferenc gróf_ (fölveszi az ujságot, méltatlankodva): A _kopasz_ Drágffy
Géza. Kérem, mi köze neki ahhoz, hogy Drágffy Géza kopasz. (Végigsimítja
ritkuló haját.) Mi köze neki hozzá. Ilyeneknek nem teszem ki többé
családom tagjait és így önt szemeltük ki arra, hogy a mandátumot
elvállalja.
_Kürt:_ Köszönöm ezt a kitüntetést és a megtisztelő bizalmat.
_Ferenc gróf:_ Mihály gróf, mint tudományokkal foglalkozó ember, mond
majd pár szót arról, hogyan képzeljük mi a dolgot és mik a mi
kívánságaink.
_Mihály gróf:_ Igen. (Odamegy Kürthöz.) Hát… mi természetesen a
társadalmi összeolvadás hívei vagyunk, Ferenc gróf azonban nagyon
helyesen mondja, hogy mindenki maradjon a maga gondviseléstől rendelt
helyén.
_Kürt_ (nagyon nyugodtan): Értem, gróf úr. Társadalmi összeolvadást úgy,
hogy a társadalom ne olvadjon össze.
_Mihály gróf:_ Hm… igen… igen. (Gyorsan.) Mert látja, a demokrácia
kétségtelenül kívánatos és helyes stádiuma a fejlődésnek, de van egy rút
öröksége: a féktelen gúnyolódás, a felsőbb társadalmi rétegek iránti
tiszteletlenség, amely már annyira fajult, hogy felsőbb társadalmi
körökhöz tartozó ember csak mint léha… semmittevő… mint, mint… ostoba
szerepel… Ez ellen kell harcolnia éppen annak, aki maga is a
polgárságból ered.
_Kürt:_ Hm… én azt hiszem… ez ellen ne harcoljunk gróf úr. Ez hadd
maradjon így.
_Mihály gróf:_ Hogyan? Hadd tartson a polgárság… eleve… egy…
arisztokratát…
_Kürt:_ Ostobának.
_Mihály gróf:_ De kérem.
_Kürt:_ Hadd tartsa gróf úr. Mert ha annak az embernek, aki a bőrt
ledolgozza a kezéről, még az a vígasztalása sincs meg, hogy az
arisztokrácia legalább léha, tudatlan, gőgös és ostoba emberekből áll,
akkor ez az ember nem lesz hajlandó sokáig tűrni a grófjainak a
kivételes helyzetét. Még okosak is legyenek? Az nem lehet. Nyugodjunk
bele, gróf úr, hogy…
_Mihály gróf:_… hogy… ostobának tartanak…
_Kürt_ (nem mondja, csak inti az igent).
_Ferenc gróf_ (közbeszól): Elég volt. Megírom a névjegyet Halmágyinak.
(Leül. Ír.)
_Mihály gróf_ (Kürthöz): Önnek érdekes nézetei vannak. Ez tetszik nekem.
Tudja, én ki nem állhatom a buta embereket.
_Kürt:_ Én is, gróf úr.
_Mihály gróf:_ Ön valóban intelligens embernek látszik.
_Kürt_ (nagyon udvariasan): Ön is, gróf úr.
_Mihály gróf_ (meghökkenve néz rá).
_Ferenc gróf_ (föláll): Tessék. Ezzel a névjeggyel tetszik majd
fölkeresni Halmágyit. Az a jószágigazgatóm. A pártelnök.
_Kürt_ (meghajlik, nézi a névjegyet, toll után nyúl).
_Ferenc gróf:_ Mi az? Mi az kérem?
_Kürt_ (legnyugodtabb arcátlanságával, kedvesen): Egy l betü véletlenül
kimaradt… „kell megválasztani“, a kell-t általában két l-lel szokás
írni.
_Ferenc gróf_ (hátraszegi a fejét, egy másodpercig habozik, azután
fejedelmi dölyffel): Az én uradalmaimban egy l-lel szokás írni.
_Kürt:_ Minthogy azonban innen Cserhátig más uradalmak is vannak… nem
volna talán helytelen eltérni ettől a szokástól. (Nyújtja a tollat.)
_Ferenc gróf:_ Hát írja be azt az l-et. Úgyis jó lesz.
_Kürt_ (beírja).
_Ferenc gróf_ (nézi; azután megfordul. Mihályt magához inti. Kimegy).
_László gróf_ (halkan Kürthöz): Az isten szerelmére, viseld magad
okosabban… hiszen ennek az lesz a vége, hogy kidob.
_Kürt:_ Ti majd megvédtek. Határtalanul bízom bennetek.
_László gróf:_ De hát végre is vigyáznod kell…
(Kívülről Mihály hangja: László!)
_Emma grófnő:_ Téged hívnak. Ferenc a lovait akarja megmutatni, a két új
vasderest.
_László gróf_ (indul).
_Emma grófnő_ (egy pillantással Annára, Viktorhoz): Nézzük meg mi is.
_Viktor gróf_ (nem mutat nagy kedvet a távozásra).
_Emma grófnő:_ Nézzük meg mi is. (Mennek.)
_Stefi gróf_ (fölállott. Margit grófnőhöz): Tudod, azért is van ilyen
furcsa kedvem… mert borzasztó álmom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy
macska vagyok… (Kimennek.)