_Kürt, Anna._
_Anna_ (bejön; végigsétál a hallon; keresetten távol tarja magát
Kürttől, a tulsó oldalon babrál ujságokkal, könyvekkel).
_Kürt_ (nagy figyelemmel nézi; fölállott, nem közeledik feléje, de
minden mozdulatát figyelemmel kíséri): Nagyon kedves, Anna, hogy bejött.
_Anna_ (nem néz rá, szinte ellenségesen): Vendégek érkeztek. Be kellett
jönnöm.
_Kürt:_ Hát csak azért? Anna, amióta itt vagyok, még egyszer sem voltam
magával egyedül.
_Anna_ (nem néz rá; lenézően): Nem is igyekezett valami nagyon.
Szenzációsan el volt foglalva.
_Kürt:_ Ah, mi ez? Egy kis féltékenység?
_Anna_ (feléje fordul a legnagyobb lenézéssel): Ne képzelődjék.
Féltékenység? Maga most éppen ott van, ahol lennie kell… majd sorszámot
kap… azután nemsokára helyet csinál az utódjának… Féltékenység? Inkább
utálat, hogy ezt néznem kell.
_Kürt:_ Hm… szeretné Anna, ha elmennék?
_Anna:_ Szeretném tudni, minek van itt?
_Kürt:_ Hja… azt még magam sem tudom bizonyosan… És maga, Anna? Miért
van itt maga?
_Anna:_ Azt… nemsokára megtudja.
_Kürt:_ Jó. Várjunk türelemmel. (Szünet.) Milyen furcsa ez, Anna, hogy
itt vagyunk. (Anna nem felel.) Milyen különös, hogy itt találkoztunk.
Nem? (Válasz nincs.) Akárhol találkoztunk volna, nem lepett volna meg
engem… vasúton, fürdőn, szállodában, Pesten akárhol… de éppen itt… Nekem
furcsább volt, hogy én idekerültem, mert hiszen maga… magát már bizonyos
tradiciók fűzik ide…
_Anna_ (ideges mozdulatot tesz).
_Kürt:_ No… nem akarok róluk beszélni. A maga dolga. (Szünet.) De
tudja-e, Anna, hogy ez nem az igazi? Ez csak olyan vadászkastélyuk
nekik, három éves az egész, ide eljutni nem sokat jelent. A cserháti
kastélyuk, vagy a budai palotájuk: az igen. Anna, mit gondol, eljutunk-e
mi oda is?
_Anna_ (makacsul hallgat).
_Kürt:_ Én azt hiszem, igen. (Nagyon nyugodtan, sohasem kiélezetten.)
Tudja, Anna, én azt hittem róluk, hogy _ilyen_ öregek (mutatja), de most
látom, hogy _ilyen_ fiatalok. (Anna elmosolyodik.) Anna, én azt hiszem,
mi ketten _tutira_ vesszük őket, nem?
_Anna_ (megfordul): Kürt, maga egy pesti csirkefogó.
_Kürt_ (nagyon nyugodtan): Persze, éppen azért. Nincs igazam, Anna? –
ezt mondja meg.