Óh kellemesség és kegyek asszonyi!
Kik a halandók napjait a kemény
S bal sors viszontagsági közt is,
Mellyeket öblöget a szerencse,
Eltűrhetőkké tészitek egy szelíd
Kis rajzolással, sőt a halál komor
Tekintetén is bájoló szint
Tudtok az ember elébe vonni –
Ugyan mi csint tett lelkem előttetek,
Hogy csalfa képek festegetésivel
És altató ledérkedéssel
Összezavart eszemen cziczáztok?
Hahogy nem illik mennybe vezetnetek
Egy véges élőt, menjetek el tehát
Előlem a tündér hazába,
És nevetek ne legyen Ruszánda.