A nótárius kérvén a cancellistát, hogy vezesse olly helyekre, a hol
magyar urakat s dámákat láthatna, elvezette őtet az országházához,
komédiába, a barátok templomába; előbeszélli mit látott.
Elvezetett engem az ország házához,
Éppen midőn űle főrend a táblához,
Iffijúság álla ezeknek hátához,
Hozzá fogtak mindjárt az ország dolgához.
Mondá: lásd most földi! ez mind magyar mágnás,
Amaz cardinális és egyszersmind primás,
Ez ország birája; personális e más,
Kiknek kulcsok vagyon, mindenik kamarás.
Tekintsed ama négy ítélő bírókat;
Többieket pedig mint tanácsadókat.
Im! azért mutatom, hogy láss magyarokat,
Mivel Budán látni ohajtád azokat.
Nézd amott öszveűlt _procurátorokat_,
De tudjad, hogy te látsz annyi farkasokat,
Rosszabbat, mint embert evő czigányokat,
_Incattust_ esznek ők, esznek _actorokat_.
Vendéghajjal köztök sok fedezi fejét;
Mert _o kehi onos_ bántja a velejét,
Ezzel takarja bé kiki maga fülét,
Hogy palástolhassa _Midásnak_ a nevét.[19]
Nézd e körűlálló szép iffiúságot,
Mindannyi hazánkban felnevelt virágot,
Idővel közűlök sokan az országot
Fogják kormányozni, érnek méltóságot.
Az országházánál olly jól helyheztetett,
Hogy a táblán végig két szemem nézhetett,
De alíg vehettem itten lélekzetet,
Olly nagyon fájt szívem, bánatban reszketett:
Mivel kevés mágnás vólt magyar ruhában,
Az is már öreg vólt, ki vólt illy gunyában,
Legtöbben valának mind német nadrágban,
Nem magok hajokkal, hanem parókában.
Az iffiúságon végig tekíntettem:
Francziák, ánglusok ezek, én azt véltem;
Mind idegen nyelven szóltak, jól ítéltem,
Tarkák, tám bolondok, illy gonddal is éltem.
Estve bévezetett a komédiába,
Itten urak, dámák vóltak olly ruhába,
Mint a kik játszottak, s tánczoltak _scénába_:
Gondoltam: testvérek, lévén egy gunyába.
Másnap barátoknak mentünk templomába,
Úgy tetszett, hogy most is a komédiába
Vagyok; mert itten is vóltak olly ruhába,
Mint a komédián, tollasba, tarkába.
Mint ott nevetkeztek, itt szint’ úgy nevettek,
_Complementirozást_ egymás között tettek,
Nem oltárra, hanem hátra tekingettek,
Dámák, gavalérok egymásra intettek.
Gavalért pajzányon szolga öltöztette,
Dáma magát fejér s pirosra festette,
Sok közzűlök eztet bőlcsen cselekedte,
_Mumiát_[20] mutatott vólna máskép teste.
Mondá: Főldim! többet én nem mutathatok,
Mind télben mind nyárban ez a ruházatok:
Így vannak béfestve minden ábrázatok,
Légyenek öregek, bár iffiak azok.
Feltettem, hogy rajtok én csúfságot tenni
Fogok: ha eggyenként fogok velek lenni,
A hídra sétálni ha találok menni;
De urait elsőbb fogom elővenni.