módon fekvő piros cserépből nő ki a fekete, vastag, hullámos szár, a
szár alatt és fölött rózsa, bogyó, tulipán, szegfű s levelek sorakoznak
sűrűn egymás mellé, egészen betöltve a teret; az alapszin sárgás-zöld, a
különben hosszu polcon, kifejező az erőteljes sötés inda, az egyirányba
való kiterjedést hangsulyozván.
[Illustration: KÖRÖSFŐI SZÉKEK. (239)]
[Illustration: SZÉKEK. (240) _1., 6. Sárvásár; 2., 7. B.-Hunyad; 3., 8.
M.-Valkó; 4., 9. Sztána; 9., 10. Ketesd._]
[Illustration: DARÓCI FESTETT DISZÍTÉSŰ SZÉK. KIS JÁNOS MALMOSNÁL. (241)
_Kék alapon piros-fehér-zöld minta._]
A ládának három látható oldalát s tetejét, a födelét diszítik, de jut
diszítés a tető belső részére is. Leggazdagabb diszítés a láda elülső,
hosszu oldalára kerül, mivel ez az oldal látszik legjobban, egyszerűbb a
tető dísze s még kevesebb kerül a két kisebb oldalra. A hosszu oldalon
és a tetőn a középvonaltól jobbra és balra, rendesen két négyzetes mezőt
alapoznak más színnel, e mezőkbe jő a fődísz, a megmaradt részen inkább
keretezés, vagy térkitöltésü szerepe van a dísznek.
[Illustration: (242)]
[Illustration: (243) ZSOBOKI SZÉK- ÉS PADHÁTAK.]
Kissé cifra, elaprózott szinfoltu egy hunyadi (XVI. tb.) kék láda dísze;
valószinüleg csak aféle vásári holmi, mint fölirása is mutatja: «Készült
1893-ba, Birja békével e ládát a míg él a kijé». (Külön megrendelésre
készült ládán a tulajdonos neve a födél belső lapján van.) Az elülső
oldal két négyzetes sárga mezején kehely-formából nőnek ki a szárak,
lenyulnak lefelé a sarokba, a sarkokat kitöltő fehér s vörös tulipán
három ága fölfelé tör, kék s fehér rózsákkal, szekfűvel; a leveles
középágat nagy kék rózsa fejezi be. Túlságosan cifra e ládán minden
diszítés; magán a kehelyalakú edényen is virágok vannak; a kulcslyuk
alatt is rózsa, összeköttetésben a kulcslyuk-vasalás virágával; a láda
két oldalsó részén levelek s cifra rózsák, két szélén, a láda lábaira is
lenyúlva, szintén levelekkel tarkázott cifra rózsák.
[Illustration: PADOK. _1. M.-Valkó; 2., 3. Sárvásár; 4. Ketesd._ (245)]
[Illustration: FABOJTOS ASZTAL. DARÓCZON. (249)]
[Illustration: KIS LŐRINC EZERMESTER POHÁRSZÉKE. KETESDEN. (244)]
Sikerültebb, izlésesebb, szinben is kellemesebb ennél egy sárvásári láda
(XVI. tb.) a sötét alapra föstött tömörebb vörös dísz bizonyos nyugodt
jelleget ád az egésznek. A szokásos virágcserép nem hiányzik erről sem;
a cserépből jó vastag leveles szár nő elé s terjedelmes négylevelü rózsa
van a szár végén; a két cserép peremén, vékonyka zöld indán, rózsák
piros karikákból s a kulcslyuk alatt, szintén rózsából kinövő ágon,
bogyók, a láda két szélén sárga-piros fonatos rózsából tulipánok nőnek
föl.
[Illustration: ASZTAL. KŐRÖSFŐRŐL. (246)]
[Illustration: PÉTER ISTVÁN VIGYÁZ «KAMARÁS-ASZTAL»-A. M.-VALKÓN. (247)
(_Az asztallap kalánfából, – jávorfából_).]
[Illustration: KAMARÁS-ASZTAL. M.-GYERŐMONOSTORRÓL. (248)]
[Illustration: SÓTARTÓK M.-BIKALRÓL S N.-ALMÁSRÓL; VIZES KÁRTYA
MAGYARÓKEREKÉRŐL. (250)]
[Illustration: VÍZPADOK. (251) 1. Magyarókereke; 2. Gyerővásárhely; 3.
Nyárszó; 4. Sárvásár, bévül kenyértartó; 5. Zentelke, tojástartóval; 6.,
8., 9. Kis-Petri; 7. Kalota-Szent-Király, födéltartóval.]
Az idő is diszített azon a szépen fakult hunyadi ládán (XVI. tb.),
amelynek sötétbarna az eleje s a teteje, sárga a két négyzetes mező s a
sárga mezőben fekete cserépből fekete száron két fekete levél hajt ki,
kisebb-nagyobb vörös rózsákkal. (Nem lehetetlen, hogy sötét zöld volt
egykor az, ami ma fekete); a mezőket, vörös-fekete-sárga szegély veszi
körül s hullámos indákon fekete-sárga keskeny levélkék töltik ki a többi
teret; a szögletekbe vörös-fehér tulipánok nyúlnak le.
Régi butordarab az a bánffy-hunyadi láda is (XV. tb.), amelynek elején
kékesszürke alapon sárga négyzetes mezőben piros kehelyalakból nő ki a
négy, félig vörös, félig fehér tulipán, a négy sarokba illeszkedve:
középen nagy vörös, két oldalt fehér, összetett rózsa-alakzat van; a
kulcslyuk alatt és a láda két szélén piros, fehér s fekete levélcsomók;
teteje az előbbihez hasonló; a belső sarkokból kinyuló száron, tulipán
és rózsa tölti ki a szegleteket; a láda oldalán nagy összetett rózsa
van, körülötte levélkoszoru s kisebb csillagrózsák.
[Illustration: FALI TÉKA. KÖRÖSFŐRŐL. (252)]
A téka alapszine rendesen sötét s világos a rá föstött dísz; a hosszu
keskeny ajtóra és a téka két széles szegélyére külön dísz jő. Az ajtó
maga, két vagy három részre osztva, kisebb mezőkké lesz, ahova ismétlődő
motivumok kerülnek (XV. tb.). A két szegélyen felfutó szárakról,
rendesen igen tömötten, tulipán, rózsák és levelek nőnek ki, betöltve
egészen a tért; a felső részre néha kivágott diszítés kerül, hogy
világosság jusson a szekrényke belsejébe is. Egy mákói kék téka (XV.
tb.) felső része tálasszerű; ajtaján rojtos zsinórral összefűzött
szárakon vannak a virágok, középen a tipikus mákói, sajátságosan
lecsüngő fehér virág, két oldalt piros tulipán s két apróvirágos ág; a
téka két oldalán, kunkorodó vörös száron, nagy dupla tulipán.
A két föstött kis szék Nyárszóról való, újabb holmi (XVI. tb.) mind a
kettő. Becsesebb a gyerő-monostori régibb kis szék (XVI. tb.): sötétkék
alapon, sikerült nagy rózsából, a négy sarok felé, ágak nyúlnak s
végükön tulipán; az oldalak közepén a mákói lecsüngő virág; a többi
teret kisebb rózsák és pontok töltik be; kis fiók is van a székecskén,
nyilván a varróeszköz számára; a fölirás («1884. Kató Ferkő Erzsóké») is
bizonyítja, hogy ajándékholmi.
A szines sulyok ritkább, – hisz nem is való föstött diszítés a mosófára.
De azért akad (XVI. tb.), egy-egy szerelmes legény készít ilyet emlékbe,
kipingálva a sulyok «himes» diszítését, pirosra, kékre, sárgára, hogy
annál emlékezetesebb legyen.
Annál gyakoribb a szines járom (XVI. tb.) amivel kivált Damos látja el
Kalotaszeget.
Élénk, összhangzatos szinezést találunk a kapuzábékon s utcaajtókon
(XVI. tb.) főleg Sárvásárt és Zsobok vidékén, de egyebütt is, például
Nyárszón, Körösfőn. Nem mázolják be az egészet, a szinezés csak a vésett
diszítés, a «him» hangsulyozására szorítkozik s így a dísz szembetünőbb,
távolabbról is látható. Alig négy-öt szint alkalmaznak: vörös, kék,
zöld, sárga, itt-ott fehér s fekete; kevert, tört szineket alig használ
a nép, úgyis megfakítja az idő s akkor lesz még szebb. Lám, az új butor,
ha föstött, kiabáló és kemény a mi szemünknek, olyan nyersen kerülnek
egymás mellé a szűz szinek, – a nép így szereti, erőteljes, egészséges
idegrendszerük megkivánja a határozottat, a teljesen, nyersen akár
brutálisan őszintét s nem leli kedvét a határozatlan, a félénk, az
elmosódó jellegűben. Nem hangulat kell ő nékik, – ami kék, az legyen kék
mint az ég azurja, a zöld olyan mint a smaragdos pázsit, a piros pedig
harsadjon, mint a sárga kalásztengerben virító pipacs. Nézzük csak a
zsoboki utcaajtókat (XIV. tb.) vagy a damosiakat! A gazdagon szinezett
táblás diszítésű damosi kapun zöld a tábla, kék a kör s vörös vagy fehér
a dísz. De azért valóságos keleti ügyesség nyilvánul
színcsoportosításukban: a csillagok két-két sugarát egy szinben tartják
s így őrzik meg a csillagmotivum jellegét, így érik el, hogy a
csillagforma nem folyik össze a távolból néző szem előtt sem. A
csillagjelleget hangsulyozzák azok a fehér foltocskák is, amelyeket a
csillagsugarak vége pöttyent a kör mentén; ilyen izléses takarékossággal
alkalmazott fehérrel emelik ki a csillagközéppontot is.
[Illustration: LUKÁCS ISTVÁN BERKÓ ‚ÖVEGES‘-E, ZENTELKÉN. (253)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ ‚SZEGELLET TÉKA‘, KETESDEN. (254) (_Kék
alapon fehér diszítés._)]
[Illustration: VINCZE PETI JÁNOSNÉ ‚KASZTEN‘-JE, M.-VALKÓN. (255)]
[Illustration: KALOTASZEGI HIMES KIS SZÉKEK. (256) (_Ötszörös
kisebbítés._)]
[Illustration: MIHÁLTZ ÁKOS, MAGYAR-VALKÓI TISZTELETES TÉKÁJÁNAK S
LÁDÁJÁNAK FÖSTÖTT DÍSZÍTÉSEI; RÉGI PÉLDÁK UTÁN FÖSTÖTTE Ő MAGA. (258)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ POLC, MAGYAR-GYERŐ VÁSÁRHELYRŐL; LÁDA,
B.-HUNYADRÓL, SÁRVÁSÁRRÓL; «ÖVEGES», MÁKÓRÓL. (XVI. tb. a.)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ KIS SZÉKEK, NYÁRSZÓRÓL. HIMES ÉS
FESTETT SULYOK, KÖRÖSFŐRŐL. (XVI. tb. b.)]
[Illustration: DAMOSI FESTETT DÍSZÍTÉSŰ JÁRMOK. FESTETT DÍSZÍTÉSŰ KIS
SZÉK MAGYAR-GYERŐ MONOSTORRÓL. (XVI. tb. c.)]
[Illustration: EGY DARÓCI HIMES LÁDIKÓ; EGY NYÁRSZÓI FÖSTÖTT DÍSZITÉSŰ
RÉGI LÁDIKÓ; MODERN FARAGÁSÚ LÁDIKÓ ÉS TÁLCA. (257) _Péntek Gyugyi
György faragása, Körősfőről._]
[Illustration: NAGY-ALMÁS.]
Önkéntelenül csúszott ki az imént pennánk alól: «keleti ügyesség»… A
kairói arab muzeumban s a keleti temetőkben járva, meg-megállottunk
magunk is: lám milyen magyaros ez vagy amaz a diszítés, azon a cserépen,
azon a síremléken, vonalaiban, szinében, egész motivumában!… Hasonló
meglepődésre lehet okunk a szláv népek néprajzi gyűjteményeinek
vizsgálása közben is, hasonló meglepődések érhetnek a német gyűjtemények
vagy a szélső északi népek etnoszának tanulmányozása folyamán, – de
megfelel erre a többek közt Kriesch Aladár munkatársunk: hogy Kalotaszeg
művészete mennyire magyar őseredetére nézve s mennyire táplálkozott
idegen elemekből, az a művészt, aki annak csak jelen organikus és
spontán megnyilatkozását látja és érzi, csak másodsorban érdekelheti.
Ez, úgy hiszem, soha teljesen tisztázható kérdés nem lesz s így az
etnografusoknak még sok örömteli vitát és küzdelmet igér. Mert hisz
tudományos kutatásunkban a harcteret Erdélyből bátran áttehetjük Ázsiába
s nyugodtan kérdhetjük, vajjon hány árjáktól vett impresszióval és
művészi szimbolummal telítve jöhettek már ide is magyarjaink? De épp oly
nyugodtan meg is fordíthatjuk a tételt s kereshetjük az árják, az
indogermánok művészetében a turániak már Ázsiából áthozott befolyását.
Ez tehát igen érdekes fülemüle-perré fejlődhetik, amelybe mi járatlan
művészek világért sem akarnánk beleszólani. Itt áll előttünk a tény, a
kalotaszegi művészet ragyogó ténye. Egy minden izében kiforrott,
harmonikus művészet, amely mégis lényegében egész határozott
különbségeket mutat fel az őt körülvevő népfajokéval szemben. Hogy ezek
voltak-e ő reája hatással – valamint ő is amazokra? Valószinű, sőt
bizonyos. De hát egy nép nyelve is, nem táplálkozik-e az őt körülvevő
népek nyelvéből? Azért mégis mindent saját törvényei szerint átformál.
És vajjon egy nép művészete nem azonos-e a nép nyelvével, csakhogy éppen
más anyagon keresztül beszél s közvetíti fogalmait és érzéseit? Vajjon
nem az-e egy nép művészetében a stilus, ami nyelvében élő szó és
mondatkonstruáló törvény? Vagyis az az eleven erő, amely által minden
kívülről jövő megnyilatkozást a maga képére, felfogására alakít át?
Lényeges-e ilyen körülmények között egy adott művészi stilusban az
idegen elemeket keresni, midőn maga a stilus mindent beolvasztó erejével
önmagában bizonyítja saját létezését? Miért nem kétkedünk a magyar nyelv
létezésében? Mert ezt mindnyájan értjük és érezzük. De a magyar nép
másik, alaki beszédjétől, parasztos művészetének stilusától bizony
messze estünk. Ezt kevesen értjük, kevesen érezzük.
[Illustration: BÁBONY FALU.]
[Illustration: INAKTELKE FALU UTCÁJA.]
[Illustration: KALÁNTARTÓK. (259) 1. Batiz Bandi Ferenc kalántartója a
mestergerendán, Magyar-Gyerő-Vásárhelyt; 2. 4. Balás Ferenc Mátyásé,
Sárvásárt; 3. Tál és kalántartó, Magyar-Gyerő-Monostorról; 5. Szőke
Istváné, Sztánán; 6. Szűcs Pistáé, Magyaró-Kerekén; 7. Benki-Luki István
kalántartója és «öveges»-e, Zentelkén; 8. Varga Mihók föstött
kalántartója Nagy-Almáson; 9. Bogdán Istvánné, Magyar-Gyerő-Monostoron.
]
[Illustration: NYÁRSZÓI HABARÓ. FENYŐGALYBÓL. (260)]
[Illustration: 1. Himes járomszeg, Nagy-Almásról; 2., 3., 4., 5. Himes
ostornyelek, Damosról; 6., 7. Csüllő, sőllő, Jegenyéről; 8., 9.
Sotartók, Nyárszóról; 10. Kilincskészség, Nagy-Almásról; 11.
Gyujtótartó, Darócról; 12. Iskátulya, Nyárszóról; 13. Vaskilincs,
Sárvásárról; 14. Kis fiók, Magyar-Bikalról. (261)]
Itt kerítünk sort a diszített apró holmira is, amelyek bennünket nem
néprajzi, de művészi szempontból érdekelnek.
A szoba falán s a mestergerenda oldalán vannak a cifra kanáltartók
(259), különféle megoldásban. Néha csak egyszerű léc a kanáltartó,
megfelelő lyukakkal, nyilásokkal a kanál nyelének; van azután áttört
ornamentikájú s van föstött díszítésű is; utánozzák a jászol fölé
akasztott széna-lajtorja formáját is, amelynek díszítése a szerkezet
pálcikáiból kerül ki.
[Illustration: NYÁRSZÓI GYÚJTÓTARTÓ. (263)]
[Illustration: CSIZMATAKARÍTÓ A JEGENYEI TEMPLOM ELŐTT. A bérmáló úton
járó püspök tiszteletére csinálták 1903-ban. (264)]
[Illustration: KALOTASZEGI SÓTARTÓK. (262) (_Négyszeres kissebbítés._)]
Az apró holmi kieszelésében s díszítésében kifogyhatatlan a nép
elméssége; resü idejében faricskál a földmíves, egy-egy jeles hajlású
ág, egy-egy fagöcs szolgáltat ideát munkájához. Így készülnek a
sótartók, szelencék, kis ládák, kacattartók, a játékszerek. A jegenyei
templom előtt láttunk egy furcsa holmit, – hát ez mi?… A csizmáról azon
takarítják le a sarat, – mert amikor a püspök itt járt, sáros idő volt s
nem illett volna bekeverni a templomot. (260–64).
Említettük már a régi gyertyatartókat. (265–66) Különös alakú holmi,
első pillantásra alig tudja az ember, hogy micsoda, – inkább íjjnak
tartaná. Vékony faragott léc, amelynek közepe tájára a tulajdonképpeni
gyertyatartó karja van erősítve és pedig, vagy a kar megy a lécen
keresztül, vagy megfordítva; a karok vége kiszélesedik és
gyertyavastagságú lyukkal van áttörve, ide helyezik be a gyertyát, amit
félköralakban meghajlított egy vagy két faabroncs tart egyenes
helyzetben, aszerint, amint kétkarú vagy négykarú a gyertyatartó; e rugó
a léc alsó végén megy keresztül s beléér a kar gyertyanyilásába, oda
szorítva a belédugott gyertyát. A gyertyatartón leginkább a középső
függő rész van díszítve; szokott alakja négyszögű hasáb, melynek éleit
rövidebben vagy hosszabban bemetszik és vagy a bemetszéseket festik be
különféle színűre, vagy magát a lécet s ez esetben a bemetszés nyomán
látszik a fa természetes színe; néha egész hosszában is lesimítják az
éleket s így nyolcoldalú hasábot kapnak, közbül csillagidomokat is
formálva; e díszítést megismétlik a gyertyatartó karjain is. Különös
esztergapadon romlott formát mutat egyik példány: a lécen karok helyett
korong van s ezen nyugszanak a fakupaalakú gyertyatartók. (266)
[Illustration: GYERTYATARTÓK ÉS KINCSES SZUSZÉK. _a)_ Damosról, _b)_
Sárvásárról, _c)_ Bánffy-Hunyadról, _d)_ Kincses szuszék, Sárvásárról.
(265) (_Négyszeres kissebbítés._)]
A szeretettel díszített apró holmi közé tartozik, valóságos ékszere a
kalotaszegi fehérnépnek, a vőlegényétől, kedvesétől kapott
vászonfeszítő, vetélő, orsófogó, a cifra mosósulyok, a kézi mángorló, a
díszes guzsaly és a himes rokka, a szépséges kis kapatisztító.
[Illustration: GYERTYATARTÓK. 1–6. Magyar-Bikalról. 7. Darócról. 8.
Damosról. 9–10. Nyárszóról. 11. Magyar-Gyerő-Monostorról. (266)
(_Körülbelül nyolcszoros kissebbítés._)]
A vászonfeszítőnek a szövőszéken, az esztovátán (268) veszi hasznát a
leány- és asszonynép, ezzel feszíti ki a már megszőtt, de még föl nem
tekert vásznat s a szövőszálakat. A vászonfeszítő két villásan egymásba
szoruló részből áll, egyik fele a villa s ennek ágai közé csúszik a
másik fele úgy, hogy tetszésszerint hosszabbítható. A feszítő két végén
szögecskék vannak, azok nyomulnak kifeszítéskor a vászonba. A diszíthető
mező keskeny rajtuk, de éppen alkalmas valami folyó láncdíszítésre s ezt
meg is cselekszi a díszítő, ritka dekorativ érzéssel alkalmazkodva a
díszítendő tér arányaihoz; ahol a szerkezet megbontása nélkül
szélesíthet a szerszámon, ott szélesíti és a díszítésen is aszerint
módosít. Néhány sikerült példányt mutatunk be itt. Hasonlóan bánnak a
vetélővel, vagy mint ők mondják, a sikkantyúval. Az orsófogó szinte
lantalakú, de sajnos, ez a holmi már megyen ki a szokásból, egy-egy régi
példány még akad, elvétve. (267–272)
[Illustration: HIMES TEKERŐK. (267) (_Kétszeres kissebbítés._)]
[Illustration: HIMES ESZTOVÁTA (SZÖVŐSZÉK), KÖRÖSFŐRŐL. (268)]
Helyes holmi a sulyok, a mosófa is, amivel a kut mellett, patakparton
télvíz idején is mezítláb, paskolják a mosásba került gúnyát. (273–74).
Lapátalakú, rendeltetése szerint súlyos és jól kézbeillő, marokra
fogható; a nyele síma, gömbölyded s a nyelén nincs is díszítés, csak
kivételesen, csak a nem használatra, inkább emlékbe készült példányokon
és jellemző, hogy éppen az ilyeneken, a díszítés nem olyan ügyes, nem
olyan magyaros, mint a többieken. Hogy mennyire helyes, tárgyhoz,
célhoz, anyaghoz alkalmazkodó a díszítő érzés e népben, azt láthatjuk,
összehasonlítván a sulykokat a kapatisztítókkal. (275–76–77). Nagyjából
hasonlít egymáshoz a két lapátformájú holmi, de mivel használat
alkalmával az egyiket marokra kell fogni, míg a másikat csak az ujjak
közt tartják, ezt tekintetbe veszik a díszítés alkalmával, ezért síma a
sulyok nyele, viszont himes a kapatisztítóé; a diszítésének elhelyezése
és iránya is alkalmazkodik a tárgy jellegéhez: az övre akasztva hordott
kapatisztítónál fölül van, látszik a nyél, tehát ezt is díszítik és
eszerint, – a marokra fogott sulyoknál a lapátrész esik fölül, csak az
látszik és a marok alatt a nyél vége, ezt fejezi ki a nyélből fölfelé
induló virágdísz vagy az országcímer elhelyezésének iránya s ezt a nyél
díszített vége.
[Illustration: _a)_ Csü. _b)_ Vetélő. _c)_ Vászonfeszítő. _d)_ Négy
nyüstű csiga. _e)_ Feszítő esztovátán. _f)_ A csiga alkalmazása az
esztovátán. _g)_ Lábító az esztovátán. _h)_ Feszítő az esztovátán. (269)
(B.-HUNYAD.)]
[Illustration: KALOTASZEGI HIMES VÁSZONFESZÍTŐK. (270) (_Körülbelül
felenagyság._)]
[Illustration: KALOTASZEGI HIMES VETÉLŐK. (271) (_Körülbelül
felenagyság._)]
[Illustration: ORSÓTARTÓK ÉS SERÍTŐ. 1. Kis-Petriből. 2. Jegenyéről. 3.
Nagy-Almásról. 4. Magyar-Valkóról. 5. Sztánáról. 6. Serítő.
Bogártelkéről (272) (_Háromszoros kissebbítés._)]
[Illustration: TÜRE FALUBÓL.]
A díszítési centrum a sulykokon, – a kapatisztítókon is – a lapát
közepére esik s ezt hangsúlyozzák csillaggal, rózsácskákkal; e középpont
köré sugarasan helyezkedik, az átlók s tengelyek irányában, a többi
ornamentum. A sulyoklapát jobb- s baloldalát egyenes vonal határolja,
míg a felső- és alsó rész többnyire íves, vagy legalább is tompaszöget
képez a két félrész, úgy, mint a kapatisztítóknál, de a sulykokon nem
megy át kunkorodó száracskákba. A lapát felső oldalának kiképzése
hasonlít az alsó oldal kiképzéséhez, de a középvonal, mintegy a nyélnek
folytatásaképp, kis gombbal vagy tulipánvonallal van jelezve, eltérőleg
a kapatisztítók díszítésétől, ahol ez az inkább alsónak mondható oldal
rendesen egész egyenes vonalú. A sulykok s a kapatisztítók is, rendesen
mindkét oldalukon különbözőleg vannak diszítve. A diszítési motivumok
hasonlítanak az utcaajtókon alkalmazott motivumokhoz, finom
kicsinyítésben; legtöbbször a körosztásából származó csillagok jól
véshető formái ismétlődnek. Jellemzően pontos, tiszta faragásuak
dicsekedhetnék velük akármely ügyes műfaragó, pedig súlyos kezű
parasztlegények munkája valamennyi. Olykor a faragó neve s a faragás
dátuma is ott a sulyok élén és ott a leányzó neve is, aki ajándékba
kapta. Akadunk olyanokra, amelyeket ugyan egészen föd a díszítés, de az
átlók és tengelyek mentén egy-egy nagyobb rózsácska vagy egyéb virág
hangsúlyozásával ügyesen, valóságos műízléssel van osztva a tér; naivul
buja, szinte telhetetlen díszítési kedvet látunk egyes példányokon. A
mélyebb és sekélyebb ornamentumok ízléses váltakozásának példája 1.
ábra, – kezdetlegesebb a 3., 5., 9., 12. Több a mértani díszítés,
ritkább a tisztán virágdíszes; mindkét oldalán egyforma, például: a 18.
Van vegyesen díszített is. A nyél végződése, mint már említettük, gomb,
vagy virág; a gombon gyakori a rózsácska. Egy-egy sulyok nyele sípban
végződik, hogy sípszóval jelt adhasson az asszony, ha teszem hazulról
meleg vízre, vagy egyéb segítségre van szüksége.
[Illustration: TÜRE FALUBÓL.]
[Illustration: KALOTASZEGI HIMES SULYKOK. (273) (_Körülbelül hatszoros
kissebbités._)]
[Illustration: KALOTASZEGI HIMES SULYKOK. (274) (_Körülbelül hatszoros
kissebbítés._)]
[Illustration: HIMES KAPATISZTÍTÓK. (275) (_Körülbelül felenagyság._)]
[Illustration: HIMES KAPATISZTÍTÓK. (276) (_Körülbelül felenagyság._)]
[Illustration: HIMES KAPATISZTÍTÓK. (277) (_Körülbelül felenagyság._)]
[Illustration: LAPICKA (KÉZI MÁNGORLÓ), M.-VALKÓRÓL. (278) (_Háromszoros
kissebbités._)]
Külön szólunk egyik legeredetibb kalotaszegi kis holmiról, a
kapatisztítóról. (275–76–77). Apró kis lapátocskák ezek, a surcra, a
kötényre akasztva hordja, a köténydarázsolás fölött a fehérnép, amikor
mezei munkára megyen kapával, – az ásóra, kapára ragadt földet és sarat
ezzel kotorja le, munkaközben. A használati eszközből azonban, éppen
mint az orsónehezítő karikóból, amiről ezután lesz szó, apránkint
valóságos dísztárgy, ékszer, szerelmi emlék lett, ezt is inkább a
szerelmes legény faragja s kedveskedik véle választottjának. Látszik is
a munkán a szeretet, hogy a legjavát, legszebbjét adja rajta annak, ami
tőle telik. Hát tud is, telik is! Mily gazdag változatosság formai
gondolatokban, formaérzékben. És jellemző a népművészet
elhagyatottságára, hogy e remek kis holmit eddig jóformán senki sem
ismerte, csak éppen a nép, aki nem parádézott vele. A falvakban maga a
pap sem tudta, amikor megmutattuk néki, hogy mire való kicsi jószág
lehet az. Egyszerű formájában (275) ismeretes szerszám ez más vidékeken
is, de Kalotaszeg kellett hozzá, hogy ilyen díszes holmi legyen belőle;
a kis lapát is, a nyele is díszes, még pedig mindkét felén másmilyen, –
dísztelen alig akad Kalotaszegen. Pedig nemcsak cifraság ez, használják
munkára, amint azt kopott, csorbult, azon földes példányaink
bizonyítják.