Szép és érdekes egy daróci kapu (186.): több, egymással párhuzamosan
kanyarodó s följebb-följebb mind kevesbedő száron ülnek a tulipánok; jó
masszásan hat az egész s nem zavar a már említett gótikus eredetű
halhólyag diszítés sem; vaskos levél és tulipán motivum van domboruan
faragva, alatta rózsácskával, az alsó részre. Lényegében ehez hasonlít a
(197–8.) ajtó és zábéi is. Eltérő diszítés van egy (199.) ajtón: két
sorban fölfutó hullámvonalon egy levél s kacs, a vonal mentén pontok,
tulipán s egy mélyen vésett levélforma közepén kiemelkedő ponttal; az
ajtó mellett álló zábén a szárat kígyó helyettesíti, különben a diszítés
hasonló.
Szokatlan a gyerővásárhelyi ajtón lévő kezdetleges diszítés (201.),
ilyenféle a (202.) is.
[Illustration: KIS-KAPUS FALUBÓL.]
Van még egy igen érdekes fajtája a kis kapunak: faragott diszítés
nincsen rajtuk, de a szerkezet maga van hangsúlyozva, olyan erősen, hogy
hatásuk valóban monumentális. Két damosi utcaajtón (203–4.) a hatalmas
faszegeket használták föl diszítésnek. Van olyan is, amelyet csak
domboruan faragott szegély diszít (207.); egy nagy-kapusi utcaajtón
(209.) a kettős kötél formára faragott szegély közé apró virágdiszítést
is «himeztek». Szóval, diszítés van még a legegyszerűbb utcaajtón is, ha
egyéb nem, jelzik a félfákon a lábat (211.).
[Illustration: NAGY-KAPUS FALUBÓL.]
Leveles kapu (210.) ritka ház elől hiányzik, bár újabban, szórványosan,
az ujonnan építkező nagyobb falvakban kettétárható kapu is akad.
A leveles kapu két végére jut egy-egy kapufélfa, a kapuzábé, a melynek
feje csigavonalszerűen faragott diszítésben végződik; maga a kapuszárny
rendesen öt, olykor hat, egymástól három-négy ujjnyi távolságra
vízszintesen helyezett deszkalevélből van szerkesztve, úgy hogy a
leveleket a kapuszárny közepén egy függélyesen állított léc, illetve
oszlop fogja össze, amelyből még négy rézsutosan helyezett léc nyúlik le
a legalsó levél alsó széleig. A középléc felső végén van a gombfa, a
kalotaszegi diszítés e gyakran ismétlődő, jellegzetes formája: gömb, a
gömbön csillag s a csillagon tulipán, – a három közül el-el is marad egy
vagy kettő (212–13–14.). Ezt a gombfát megkapjuk a ház tetején, az
utcaajtó csupján, megkapjuk a temetőben, meg a gazdasági eszközökön, a
járomszegtől elkezdve a kis mogyorótörőig.
[Illustration: KULCSÁR MÁRTON UTCAAJTAJA, MAGYARÓKEREKÉN. (177 _b_)]
[Illustration: BÁLINT JÁNOS SZÁZESZTENDŐS UTCAAJTAJA, SZTÁNÁN. (179 _b_)
]
[Illustration: BÁLINT ANDRÁS ANDRIS UTCAAJTAJA, KALOTA-SZENT-KIRÁLYT.
(182 _b_) _A szabadságharc idején leégtek a hímes utcaajtók, azóta itt
ujat a helybeliek nem csinálnak, ezt a körösfői Korpos György faragta,
«jó barátságból.»_]
[Illustration: SZÉNÁSI ISTVÁN UTCAAJTAJA, ZSOBOKON. (180 _b_)]
[Illustration: ANTAL ISTVÁN UTCAAJTAJA, KÖRÖSFŐN. (181 _b_)]
[Illustration: ANTAL GYÖRGY UTCAAJTAJA, KÖRÖSFŐN. (183 _b_)]
A kis kapun maga a nyilás, fölül vagy egyenes, vagy íves, nyomottabb
vagy magasodóbb félkörű, olykor vízszintesen álló körhenger alakú
pálcatag diszítéssel;[5] az ajtószárny néha minden diszítés nélkül
összerótt deszkákból áll, néha összefutó irányú a deszkázás, – van
azonban gazdagabb tagozásu s az ilyenen diszít a szegezés is. Elvétve,
ritkább lécezésű ajtószárnyra is akadhatunk. A kis kapu födele, itt-ott,
ereszesen nyúlik előre s ilyenkor az ereszt egy-egy oszlop tartja; ilyen
Sztánán a cinterembejárás ajtaja (431.) s Nagy-Petriben a román
templomé, amit magyar ember csinált. (194.)
[Illustration: JAKAB MÁRTON GAZSI UTCAAJTAJA, DARÓCON. (186)]
[Illustration: BÁNFFY-HUNYADI UTCAAJTÓ. (187)]
[Illustration: BÓDIZS ISTVÁN, ÉGETT EMBER UTCAAJTAJA, JÁKÓTELKÉN. (_Az
ajtózábé megmaradt a nagy tűzből._)]
[Illustration: KIS MÁRTON RUZSA UTCAAJTAJA, ZSOBOKON. (185 _b_)]
[Illustration: NAGY-ALMÁSI UTCAAJTÓ. (188)]
A kis kapu rendesen három-négy sor csipkés fazsendelylyel van födve,
olykor – ez a régibb módi – gömbölyűre, csúposan, a csücskin gombfával
(179.) Ilyen már kevés van, még Zentelkén akad a legtöbb. A régi kapukon
és szegényebb porta előtt, zsindely helyett zsuppfödésre is találunk.
Említettük már, hogy nehány galambbúgos székely nagy kapu is (215. XIV.
tb.) tévedt Kalotaszegre, de inkább a legazdálkodott s elhanyagolt néhai
uri portákon találunk ilyet.
[Illustration: A KETESDEN ISMÉTLŐDŐ UTCAAJTÓ TIPUS, DOMBORU FARAGÁSSAL.
(189)]
Foglalkozzunk részletesebben a ház belső berendezésével. Vegyük a
legegyszerűbbet, például Zentelkén, Benki Luki Istvánékét, ahol jó
régiesen meg van még a pitar, a szoba s a kamara, vagyis a szalonnás,
amelynek ajtóretesze a «vakzár», a «komarabot», a szobából záródik s
menten észreveheti az asszony, hazáratlanul feledte künt a szalonnást.
A pitar nincs bepadlásolva, de hogy a tűzhelyről a láng föl ne csapjon a
hiuba, a tűzhely fölé fenyőboronafák vannak boltozatosan összeróva s
ezek képezik a «langfogót»-t. A boronafák tapasztva is vannak. A tűzhely
mellső része s a tüzelőhely környéke barnábbra van mázolva, hogy a
füstrakódás ne csúfítsa. A padláson, a tűzhely előtt vonul végig a
mestergerenda, be a házba, illetve a szobába. A sommásabb konyha holmi
künt lóg a pitarban; itt a mosószék s a háromlábú szapullószék is.
[Illustration: MÁKÓI UTCAAJTÓ. (191)]
[Illustration: MAGYAR-VALKÓI UTCAAJTÓ. (190)]
[Illustration: A SÁRVÁSÁRI TANITÓ UTCAAJTAJA. (192)]
[Illustration: KUDOR PÁL ANDRÁS UTCAAJTAJA, M.-BIKALON. (193)]
[Illustration: AZ OLÁH TEMPLOM BEJÁRÁSA NAGY-PETRIBEN. (194) _Magyar
fölirással, 1855-ből; annak a magyar faragó földmívesnek a munkája,
akitől a farnosiak is tanultak._]
[Illustration: PÁL JÁNOS MIHÓK UTCAAJTAJA, A SZABADSÁGHARC IDEJÉBŐL,
ZSOBOKON. (195)]
[Illustration: KOVÁCS JÁNOS UTCAAJTAJA, KŐBŐL, ZSOBOKON. (196)]
[Illustration: TAMÁS MÁRTON KAPUZÁBÉJA, NAGYKAPUSON. (198)]
[Illustration: TAMÁS MÁRTON UTCAAJTAJA, NAGY-KAPUSON. (197)]
[Illustration: IMRE ANDRÁS BÓDIS, JÁKÓTELKI ÉGETT EMBER KAPUZÁBÉJÁNAK
MARADVÁNYA 1848-BÓL. (198)]
Bent a házban, az utcára tekintő ablak alatt, szembe a bejáróajtóval,
ott az első pad, amelynek folytatása, sarok fordulóval, a bal pad, a ház
udvar felé eső fala mentén; a vendéget, akit meg akarnak becsülni, oda
ültetik. A pad földbe ásott sason és cölöpökön áll. Itt az asztal. A
bejáróajtótól jobbra, sarokban, a kemence; a kemence eleje «plattenes» –
a kemence mellett a «pucik-pad» (gyerek alszik a pucikban). A harmadik
sarokban, a kemence és az első pad között: az ágy; az ágy előtt két,
módosabb helyen négy «egyes szék», olykor karosszék (a támlás padot
nevezik széknek, maga a szék «egyes szék»). A bejáróajtótól balra a
negyedik sarokban, a keskeny «vízpad». Az ágy végiben az esztováta, a
szövőszék. Az első pad és bal pad sarokérintkezése fölött az «öveges
téka», – módosabb helyen jut, az ágy mellé is «fali téka». A padok
fölött a fogas és tálas; «első és bal fogas», teli kancsóval s ott a
keretes kis tükör is. A bejáróajtótól jobbra: fogas és polc a
főzőedényeknek s «fazokak»-nak. A mestergerendára van erősítve,
«bakasztó»-val, «járom»-mal, a «hosszú póc», – ott áll a gyújtó (hogy a
gyerek hozzá ne jusson), ott a beretva, biblia, tükör s mi egyéb
megbecsülni való apróholmi, nyáron az ablak is odakerül a
mestergerendára, mert itt nem sarkos az ablak, csak úgy faszeggel van az
ablakbélésbe erősítve. A mestergerendába van verve a «fonalrángató» erős
faszeg», szapulás után azon rángatják a fonalat, hogy fodrából
kinyúljék; vannak ott apróbb faszegek is, kukoricakötni; ott a «vetőkaró
tartó» is, abba jő a vetőkaró tengelye (a vetőkarón vagy hatvan-nyolcvan
sing fonál fér meg s onnan szedik le láncba, úgy megyen az esztovátára).
Az ágy rendesen 130 cm magas, úgy, hogy alatta 70–75 cm magas az ür s
ott elfér a láda vagy a kihúzható «karikáságy» a gyereknek, az ágy
végiben meg a szuszénk; jellemző: az ágyba úgy feküsznek, hogy szembe
kapják az ablakot, mert jó látni, hogy mi történik odakünt. Az ágy
fölött, körül a sarokban s el a kemencéig, a «rúd»; ünnepen legalább egy
«rúd fenn lóg», módosabb helyen pedig minden üres falra jut «rakott
rúd», – mert a sok szép varrottast odarakták ki hajdan s rakják ma is
még, ahol maradt. De azt mondja Benki Luki Istvánné, hogy nincs már a
faluban varrottas, – «kiszedték mán piacra, a koporsóból is».
[Illustration: SÁRVÁSÁRI UTCAAJTÓ. (202)]
[Illustration: OLÁH (TOGYERICS SIMON) HÁZ UTCAAJTAJA ÉS LEVELES KAPUJA,
DAMOSON. (204)]
[Illustration: RÉGI UTCAAJTÓ DAMOSON. (203)]
[Illustration: BORBÉLY GYÖRGY KEFE UTCAAJTAJA, NAGY-ALMÁSON. (205)]
[Illustration: KÓCSÁR ANDRIS UTCAAJTAJA, M.-GYERŐ-VÁSÁRHELYT. (201)]
[Illustration: NAGYSZILÁGYI KIS JÁNOS BANDI UTCAAJTAJA, BOGÁRTELKÉN.
(199)]
[Illustration: SINKÓ JÁNOS UTCAAJTAJA, M.-GYERŐMONOSTORON. (200)]
[Illustration: ELEKES KÁLMÁN UTCAAJTAJA, BOGÁRTELKÉN. (207)]
[Illustration: GALAMBBÚGOS UTCAAJTÓ, ZSOBOKON. (208)]
[Illustration: SZILÁGYI MÁRTON UTCAAJTAJA, NAGY-KAPUSON. (209) _Az ott
tipikus, kötélmintára faragott ivezéssel._]
[Illustration: (210)]
[Illustration: LEVELES KAPU ÉS UTCAAJTÓ KETESDEN. (211) _A
legegyszerűbbek közül._]
[Illustration: NAGY-ALMÁSI UTCAAJTÓ TIPUS. (206)]
[Illustration: (212)]
[Illustration: GOMBOK A LEVELES KAPUN, ZSOBOKON. (213)]
A butorzat, mint látjuk, nem sok s nem igen változatos: asztal, pad,
padláda vagy fakanapé, fiasláda, szék, ágy, láda, szekrény, fogas,
tálas. Formában legváltozatosabb a szék s diszítésében is sok az
eredetiség, bár a városi formákat is utánozzák; diszítik a támlás padot
is. Tipikus régi formája van Kalotaszegen az asztalnak s az úgynevezett
«komarás asztal»-nak; szerkezetileg is elmés. A ládák többnyire föstve
vannak, a menyasszony kapja s a régi ládák közt, a negyvenes évekből,
remek diszítésü példányok akadnak még. Általában, míg künt, a szabadban,
teljes világításban álló holmi diszítése vésett s faragott, – a butor
diszítése inkább föstött s ez jobban is érvényesül a gyérebb világítású
szobában. Föstött diszítés kerül a székre, padokra, ládára, a polcra, a
tékákra s egy-egy helyt az ágyra is; az ágyon inkább a varrottas a dísz,
maga a varrottas-hajtásos lepedő, a párnák varrottas csúpja s a szintén
kivarrott úgynevezett «ágyfűtöl való». Föstik a kis széket is, de több a
faragott; szerelmes legény ajándéka, aki maga vesződött véle; ezt viszi
magával a leányzó a fonóba is. Elmés, díszes holmi volt a régi világban
az asztal fölé lógó, fából faragott gyertyatartó, – ma már a padláson
hentereg, ahol még tűzre nem került, kiszorította a fotogén (petroleum)
lámpa; ezek között is volt föstött, de inkább faragással diszítették s
helyesen, mert az égő gyertya világításában jól látszott rajtuk a
himzés, a faragás; különben is, egészséges érzékkel, szinezésük rendesen
a kifaragott részt hangsúlyozza.
[Illustration: GOMBOK A LEVELES KAPUN, B.-HUNYADON ÉS ZSOBOKON. (214)]
Becsesebb apró holmiját, gunyáját (a fehérneműt) s ruháit ládában őrzi a
kalotaszegi. A gabonás láda, a fedéllel nyíló szuszink inkább havasi
oláh munka, vásári portéka, nincsen föstve, faragott diszítése is nagyon
sommás; szegényebb háznál a gunya is ilyen szuszinkba kerül. A láda
kisebb; módosabb háznál – már ekkor az ágy végében – kettő, három is áll
egymáson.
Nézzük már most egyenként a paraszt-butor szerkezetét és diszítési
módját.
A kalotaszegi szék (240–43) háta rendesen egyetlen darab deszkából
készül; szerkezetileg a hátnak az a föladata, hogy támaszul szolgáljon
az ülésnél, tehát jó szélesnek s laposnak kell lennie a váll
magasságában és erősen be kell ékelni a szék ülőkéjébe, hogy meg ne
kotyogósodjék, – a deszka tehát rendesen megmarad egész szélességében a
beékelésnél s a váll magasságában is; a diszítő bemetszésekkel azonban
mégis bizonyos karcsú formát adnak az egésznek. A székhát néha
hegedűalakra van vágva a profil két domboru vonala közé iktatott homoru
bemetszésekkel, de olykor, kis legömbölyítéssel, megtartják a
négyszögletes alapformát is; vannak barokkosan asszimetrikus formák,
majd félkör vagy több körrész képezi a székhát felső részét. Általában,
az egyenesekkel itt-ott elválasztott domborodó és homoru vonalakból
kombinálják szép természetes motivumaikat. Nem akarjuk azt állítani,
hogy e székformák tipikusan magyarok, van ilyen a németnek, a
franciának, a svejcinek s általános a szék hátán az a szív- vagy egyéb
formájú kimetszés is, ahová a kéz négy ujja befér, a szék odébb emelése
végett; gyakran találkozunk székháton is a református cseréppel, az
urnából s vázából kinövő virágdiszítéssel, vésnek ilyet az ülőkére is,
ágon váltakozó levelet, tulipánt, rózsát. A szék ülőkéje kevésbé
alkalmas a változatos alakításra, nem is igen diszítik, csak egy kis
elgömbölyítéssel vagy sarklemetszéssel, peremét hullámos rovátkolással a
deszka szélességében. A székláb ritkán esztergályozott (az esztergapad
is ellensége a népművészetnek s hogy a városi hatás általában mennyit
ront a népies butoron, annak elijesztő példájával találkozunk, – ilyen
korcs a ketesdi ezermester kasztenje (244) is), amelyen felül ott vannak
az idegen formák, míg alsó berendezése, a rácsos vízpad tiszta
kalotaszegi; többnyire nyolcszögletű, vagy pedig meg van hagyva, némi
simitással, a maga természetes gömbölyűségében.
[Illustration: KIS PETRIBE TÉVEDT SZÉKELY KAPU. (215)]
[Illustration: MAGYAR-VALKÓ FALUBÓL.]
[Illustration: NYÁRSZÓI FESTETT DÍSZÍTÉSŰ PADLÁDA (A PADLÁDA ELEJE) ÉS
ASZTAL; AZ ASZTALLAP. (217)]
[Illustration: NYÁRSZÓI FESTETT DÍSZÍTÉSŰ PADLÁDA (A PADLÁDA HÁTULJA) S
A «KAMARÁS ASZTAL»; AZ ASZTALLAP. (216)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ, NYÁRSZÓI SZEGLETPAD. (218)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ, NYÁRSZÓI FALI TÉKÁK _a)_, _c)_ ÉS EGY
_b)_ SZEGLETTÉKA. (219)]
[Illustration: (220)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ FOGAS ÉS TÁLAS, NYÁRSZÓRÓL. (221)]
[Illustration: KIS FOGASOK (NYÁRSZÓ). (222)]
A kalotaszegi berendezés elengedhetetlen darabja a (245) pad; a magasra
vetett ágyat meg se igen bontják, – csak télvíz idején, – inkább a padon
hálnak; régente az újabb módi szekrényt (kaszten) is a padláda
helyettesítette. Mindig falmentén van állítva. Háta vagy egész deszka s
ilyenkor föstött dísz van rajta, vagy csak a támaszkodásra alkalmas
magasságban van egy hátléc, amelyet az ülőkével kis oszlopocskák, vagy
hátlécek kötnek össze ballusztrádszerűleg; a hátlécek formája váltakozó,
keskenyebb és szélesebb lapok sorakoznak; a szélesebb gyakran
tulipánformára van vágva. Diszítésükről szólunk a föstött butor során.
Szerkezetében egyszerű, célnak megfelelően szép a kalotaszegi asztal
(246). Két talpba van két széles deszkaláb beróva s ezeken fekszik az
asztallap, alatt az asztalfia, a fiók; a lábakat széles, erős lécek
kötik össze s csapokkal vannak megerősítve; a talpakon léc van keresztül
fektetve, «lábító»-nak. «Komarás» az asztal, ha a két láb közé, az
asztalfiók alá, kis ajtós szekrényke van helyezve (247–8). A régi
asztalok nem voltak föstve, ma már a jobbmódúak díszítik asztalukat is,
nem mindig szerencsés izléssel (249).
[Illustration: KIS TÜKÖR, DAMOSRÓL. (224)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ BÖLCSŐ, NYÁRSZÓRÓL. (226)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ MENYEZETGERENDÁRA AKASZTOTT POLC,
«BAKASZTÓ», NYÁRSZÓRÓL. (225)]
[Illustration: (227)]
[Illustration: (228)]
[Illustration: (229)]
[Illustration: (230) FESTETT DÍSZÍTÉSŰ KAROSSZÉKEK ÉS KÉT GUZSALYOS
SZÉK. (NYÁRSZÓ.)]
Kis padon, a vízpadon (251) áll, korsóban, cseberben, facsuporban
(«kártya») az ivóvíz (250); a vízpadon néha korlát is van, hogy a kicsi
gyerek magára ne ránthassa a vizet.
Jellegzetesen kalotaszegi butordarab (252–5) a téka: falon függő,
polcos, fiókos, ajtós kis szekrény, amely néha tálassal van kombinálva.
Legszokásosabb formája a sarokba készített «szegellettéka», amelynek
homloklapja két falat érint. Díszítésükről a föstött butorok kapcsán
szólunk s ugyanott a menyasszonyi ládákról is.
[Illustration: HIMES SZÉKEK TÁMLÁI ÉS ÜLŐKÉI. (KÖRÖSFŐ.) (231)]
Elmaradhatatlan kis butordarab, – hisz még leánykorában kapta az asszony
s meg nem válnék tőle öreg bonya korában sem, – a hímes vagy föstött, de
mindig szeretettel díszített «kicsi szék» (256). Ezen remekel a
szerelmes legény! Néha fiók is van a kicsi széken s himes nemcsak a négy
lába, de még az ülőke alsó lapja is. A négyzetes ülőke lapját hibátlan
térbeosztással díszítik, jelezve a középrészt, a négy sarkot s a
tengelyeket; középre rendesen nagyobb rózsácska, nemzeti címer vagy
tulipán jut, a sarkokra kisebb, – középről, a tengelyek mentén, szintén
tulipán indul, ágakkal körűlvéve. Érdekes példányt találtunk Körösfőn,
1876 BA fölírással; hangsúlyozva van a közép- s a négy sarok, a többi
rész pedig apró rovátkolással van díszítve, tarkítva keretezett
ólomrózsácskákkal; érdekes az a kis szék is, amelynek ülőkéje valaha
valami kékfestő nyomó mintája lehetett, mert az ülőke mindkét lapján
régi eredetű faragás van, még pedig olyan, amelyen a rajz nemleges
része, a háttér van kivésve, – a himes deszka megtetszett valamelyik
kalotaszegi magyarnak s négy lábat dugván beléje, kész volt a kicsi
szék.
Egy-egy faluban találunk olyan földmívesre, aki az esztendő felében,
szinte mesterségszerűen, butorkészítéssel foglalkozik s bizonyos stilust
ád az egész vidék holmijának. Ilyenek, például Nyárszón, az öreg molnár,
Barta Sámuel tanítványa, a fiatal Viskán Laci, ilyen, Körösfőn, Péntek
Gyugyi György; Viskán a föstött butor mestere, Péntek himes asztalkákat
és székeket készít, ládikókat, tálcákat, sötétre politirozott alapba
vésett, kissé kemény, tirolias ornamentációval, amelyen meglátszik az
állami fafaragó iskola sablonos, tucatoktatásának a hatása (257). Hogy
mily keveset törődtek azokban az iskolákban a magyar elemekkel! Faragó
szobrász Magyar-Gyerő-Monostoron, Bertha, apró, színesre föstött
kalotaszegi leány- s legényszobrai, e siralmasan gyári munkák, el vannak
terjedve országszerte; kár, hogy a különben tehetséges ember teljesen e
tucatmunkára adta magát. Mennyivel becsesebb a bogártelki, daróci, a
zsoboki faragó földmívesek dolga! Egy-egy népét szerető s megértő pap,
így például a magyar-valkói fiatal tiszteletes, Miháltz Ákos, maga jár
jó példával hívei előtt: butora javarészét maga készíti, maga díszíti jó
régi népies motivumokkal (258).
[Illustration: MAGYARBIKALI HIMES BÖLCSŐ. (235)]
[Illustration: VINCE FERKE JÁNOS HIMES «ÁGYFŰ»-JE, DAMOSON. (233)]
[Illustration: CSUKÓSZÉK, M.-BIKALRÓL. (_A városi módi hatása; a
faragott díszítés népies._) (232)]
[Illustration: HIMES KALOTASZEGI ÁGYFŰK. (234)]
«Butoruk főérdeme – írja munkatársunk, Kriesch Aladár, – a legnagyobb
minden egyébnél, hogy szépségük szerkezetükben rejlik, nincs rajtuk
fölösleges; de föladatukat, kötelességüket hiven betöltik s mindamellett
mennyi leleményesség, a vonalaknak milyen gazdag harmóniája!» Ugyanez a
leleményesség, a harmónia ösztönszerű érvényesitése jellemzi
művészetüket, amikor föstenek, szineznek. «A teli, viruló szinekbe való
belemerülés jellemzi általánosságban is Kalotaszeg művészetét; diadalmas
zászlóként lobogó ismertető jele ez különben, minden élő, igaz
művészetnek.» Szinezik, föstik az asztalt, a széket, a ládát, ágyat,
fogast, tálast, kis székeket, a fonó kereket, guzsalyt, a sulykot,
gazdasági eszközeiket, a jármot, gazdagon a kapuzábékat s az
utcaajtókat.
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ SZÉK: MÁKÓRÓL, MAGYAR-BIKALRÓL ÉS
VISTÁRÓL. FESTETT DÍSZÍTÉSŰ FONÓKERÉK, MÁKÓRÓL. (XV. tb. a.)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ KANÁLTARTÓ MÁKÓRÓL. FESTETT DÍSZÍTÉSŰ
FOGAS, MÁKÓRÓL ÉS MAGYAR-BIKALRÓL. FESTETT DÍSZÍTÉSŰ SZÉK
MAGYAR-GYERŐ-MONOSTORRÓL ÉS MÉRÁBÓL. (XV. tb. b.)]
[Illustration: FESTETT DÍSZÍTÉSŰ FALITÉKA, B.-HUNYADRÓL. FESTETT
DÍSZÍTÉSŰ «ÖVEGES», MÁKÓRÓL ÉS MAGYARÓKEREKÉRŐL. FESTETT DÍSZÍTÉSŰ LÁDA
B.-HUNYADRÓL. (XV. tb. c.)]
Ime néhány példa a föstött holmi közül:
[Illustration: TULIPÁNOS LÁDA OLDALÁNAK DISZÍTÉSE, ZSOBOKRÓL. (RUZSA
ANDRIS.) (236)]
A széket szeretik kék alapszínnel bevonni s erre föstik a díszt, piros,
zöld, sárga, fekete s fehér színben. Legtöbbször csak a szék hátát
diszítik így s ha néha az ülőkére is jut diszítés, az csakhamar lekopik
onnan, bizonyítva, hogy oda bizony föstött diszítés nem való. A székhát
aljának közepéről, a szokásos cserépből, vázából indul fölfelé a
leveleket s virágokat hordó inda, kétfelé válván a szívalaku
székhátkivágás körül; a székhát tetején tulipánokban végződik. Egy (XV.
tb.) vistai, asszimetrikus formáju, némileg barokkos szék közepén vörös
a rózsácska, két oldalt fehér s ezek fölött van a szokásos virágcserép,
a melyből vörös és zöld levelek hajlanak lefelé, az inda két széles zöld
levél közt fölfelé halad s a hát közepét kissé nagyra szabott vörös
rózsa foglalja el; belőle lehajló két ág tölti ki mellette a megmaradt
helyet s fehér szárnyu, fekete-vörös-vonalas, fehér pettyes galamb áll
rajta, elfoglalva az asszimetrikus bevégződő részt, mely fogásra
alkalmassá teszi, pótolva így a hiányzó szivalaku kivágást. Ilyenforma
egy mákói (XV. tb.) szék felső része is, – megvan ugyan a szivalaku
kimetszés, de az ujjak számára nem ád helyet az a benyuló rész, ami a
sziv felső bemélyedésének mintegy továbbképzése; rojtos, piros zsinórral
megkötött, zöld szárból piros és fehér tulipánok s vörös szegély kiséri
az erősen bemetszett körvonalakat. Hasonlóan, rojtos zsinórosan kezdődik
egy szintén mákói (XV. tb.) szék, amelynek formája annyiban tér el a
szokásostól, hogy hátának alsó része rövid s konturájának bevájt két
oldalrésze elnyult és fent két csücske van, közepén pedig szivalakkal
végződik; a szár s vele két piros gyöngyvirág megkerüli a nagy szivalaku
kivágást; a három felső motivum mindegyikét piros tulipán tölti ki.
Egy bikali szék (XV. tb.) hátának felső köralaku részét rózsakoszoruk
foglalják el a kis sziv-kimetszés körül; e koszoruk alatt nagy
piros-sárga tulipán, lejebb, vékony száron, középből kinőve, két
szivalakú virág helyezkedik el.
Még jobban érvényesül a hát köralakja egy monostori széken (XV. tb.): a
diszítésre szánt mező sárga, a vörös cserépből kiinduló sűrű leveles
indák a szivkivágást veszik körül s végükön három vörös tulipán van.
Nagyon különös, szokatlan alakja van (XV. tb.) egy mérai széknek; háta
valószinűleg a tulipánalak továbbképzése; széles vonalu a tulipán két
oldalkonturája s fölül visszakunkorodva, köralaku nyilásokat képez; e
között az ollóra emlékeztető két rész között van a tulipán belső,
szintén széles vonalu középvonala, változatos konturjával s fölül a két
oldallal összekötve; a szék alapszine vörös, fekete erezettel, világos
vörös konturokkal.
Gyakori a színes fonókerék is. Kivált Mákón készül az ilyesmi (XV. tb.);
egyes részeit különböző szinűre mázolják, csak a szélesebb tagokon van
némi dísz, például felfutó inda, két oldalt bogyókkal.
A tálason a fogak szerint tagolódik a diszítés; a fogak közé eső rész
van kitöltve rózsácskákkal egy (XV. tb.) bikali kék tálason, a
rózsácskákat levélfüzér köti össze s két végén lefelé forduló tulipánnal
végződik. A fölötte lévő mákói kék tálason hullámosan halad a levélfüzér
a fogak fölött, alatta gyöngyvirág, tulipán tölti ki a köröket és az a
különös, Mákót jellemző, lefelé fordított virágalakzat. Egy mákói kék
kanáltartó lapját a kanáltartó rés tagolja, a diszítésre szánt mező
közepén vörös tulipán áll s onnan erednek, jobbra-balra el, a hullámosan
menő szárak s rajtuk gyöngyvirágok, rózsák, tulipánok. (XV. tb.)
[Illustration: NYÁRSZÓI FESTETT DISZÍTÉSŰ LÁDÁK. (237)]
[Illustration: RÉGI FÖSTÖTT DISZÍTÉSŰ LÁDÁK (B.-HUNYAD; KÖRÖSFŐ.) (238)
]