változatosság, aszerint, amint kőben szegényebb vagy bővebb a vidék. Az
egészen nyers, fejszével hasogatott palánktól a teli, a lyuggatott, a
cifra decka és lécpalánkig, sok mindenféle fajtája van ennek, aszerint,
kinek milyen a módja. A kőben bővebb vidéken egészen teli kőfallal
kertelik be a házhelyet, felül kis zsendelytetőt adnak rá, vagy
ágas-bogas, tüskés galylyal rakják be. Így Esztánán, meg Vistán.
Leghelyesebbek a felemás bekertelések: alul kő, fejül léc vagy decka.
Itt ismét megnyilatkozik a nép nemes arányérzéke. A zsoboki nagyobb
kövekből összerakott falba beállítgatják a kerítés oszlopfáit s
befalazzák félig, felső fele meg kiáll magára s ehez szegezik a léces
kerítést. A léces kerítés könnyebb, kisebbszerű, hiszen az anyaga, a fa
is gyöngébb. Ez hát sokkal alacsonyabbra, igénytelenebbre van tartva,
mint a magas vaskos kőfal. Egypár a tetejébe oda vetett galy megadja a
módját is. A kis utcaajtók, meg a velük egybekötött kapuk – a
szekereknek – ezek is sok leleményességgel ügyességgel vannak a többihez
építve vagy odaállítva. Majd mindeniken ott a kis eresz, a félkörös vagy
laposabb köríves szemöldökfán, ez meg a himes ajtófélfán, amiről sok a
mondanivalónk még. Itt csak két különös utcaajtóról emlékezzünk meg ezek
kivételek.
Egyik a zsoboki (169). A küszöb, az ajtófél, a szemöldök – mind kőből
van, simán, egyszerűen, amint illik is a monumentális anyaghoz ha
mellette könnyebb anyag is van, a fából való ajtószárny. Bezzeg ez csupa
tagozás, apró, kicsi kockás az eleje, csak éppen hogy a váza, a kerete
sima, mert ez a szerkezethez tartozik. Látja az ember azt is, hogy áll a
kis eresz a szemöldök kövön, hogy van odaerősítve. Talán csavarokkal?
Dehogy is. Az a keresztben álló két kis kötőgerenda, tölgyfából csinosan
kifaragva, olyan akkurátosan van a kő szemöldök gerenda horonyába
belészabva és beleékelve, hogy nem mozdúl se jobbra, se balra, ha még
úgy fúj is a szél. Erre a két kis gerendára vannak azután rászegezve a
kis szarúfák, szóval az egész eresz. Az ajtószárny forgópántja
természetesen csavarral van átkötve a kő ajtófélen. Így a kapuzábén is.
Egyszerű, világos, természetes az egész kis alkotmány és csodálatos,
mennyivel előkelőbb, mint a mi városi bérházaink elcsépelt, idegen
sallangos kapui. A maga nemében ilyen műremek egy vistai utcaajtó is.
(170) Mennyire szépen, tisztán van ez is összeépítve és az összeépítés
természetéből s formáiból milyen őszinteséggel alakul ki a diszítése!
Egy szempillantás alatt láthatjuk s megértjük, hogy építenők fel.
Elsőben is pár nagyobb kőből alapot rakunk alája; azután a felső köveket
megnagyoljuk, összeillesztjük, hogy jól feküdjék fel rája a küszöbfa,
meg a két keresztben álló talpfa; emezeket össze is csapoljuk. A talpfa
csaplyukaiba béültetjük az egybekötött ajtót. Jó, hogy vastagabb alúl,
jobban megáll. Fölfelé már ügyetlen, esetlen volna, ha ilyen vastag
maradna, hát ott van alúl a cifrázatja, tömött, gazdag, keleties
formáival s azon túl karcsúbban halad fölfelé. Hogy egészen erősen
álljon, sast – talpkötőt – teszünk eléje és mögéje, zömök, erős, vaskos
darabot és odaszegezzük tölgyfa szegekkel. Oldalt sem dülhet, meg se
mozdúlhat, mert a szemöldökfa csapja jól belenyúlik kétoldalt a félfába,
be van szegelve, – de leginkább megfogják a kötők. A két ferde kötő
cifra vége épp olyanképpen ki is van vésve a szemöldök – meg félfából s
bele van szorítva, verve. Az ív fele, a közepe, hímes s amint az ív
vonalán ott van az a bog rajta, olyan, mintha egy pillangó ülne a
szemöldökfa szegelletében s nézne lefele, be az ajtóra. Az ajtószárny,
sima deszkából, három hevederre van szegezve, – a három sor, cifrázott
fejű faszeg egyszersmind a diszítés. A szem megnyugszik e sima felületen
s csak annál több figyelem jut a hímes kapufélfának, az ugynevezett
kapuzábénak. Semmi fölösleges nincsen és nem hiányzik semmi, – remek a
maga nemében.
[Illustration: VASKILINCSEK, TAMÁS JÁNOS ZSIDÓ HÁZÁN, MAGYARÓKEREKÉN.
(136)]
[Illustration: NAGYALMÁSI VÁLYÚ («FOGÓS»). (133)]
[Illustration: NYÁRSZÓI EGÉRFOGÓ. (132)]
[Illustration: SZÉRŰ SEPRŐ, NYIRFÁBÓL, KIS-PETRIBEN. (134)]
[Illustration: ELROMLOTT ZÁR RUGÓJÁT HELYETTESÍTŐ KÉSZSÉG, SZTÁNÁN.
(139)]
[Illustration: KILINCSKÉSZSÉG, RUGÓVAL, EGY NAGY-ALMÁSI SZOBAAJTÓN.
(137)]
[Illustration: KACATTARTÓ A HÁZVÉGIBEN, MAGYAR-BIKALON. (131)]
[Illustration: BEREC BANDI MÁRTON ÖNMŰKÖDŐ AJTÓ «BAKASZTÓ»-JA SZTÁNÁN.
(138) (_A kinyitásnál lábával lenyomja, visszahull s nyitva tartja az
ajtót._)]
[Illustration: NYÁRSZÓI ÓLAJTÓ. (140)]
[Illustration: TASNÁDI ISTVÁN TULOGDI KILINCS-KÉSZSÉGE A PINCÉN,
KIS-PETRIBEN. (135) _a)_ nyitva. _b)_ zárva.]
[Illustration: ALBERT JÁNOS JANKÓ ÚJ HÁZA, BOGÁRTELKÉN. (141)]
[Illustration: PÉTER ANDRÁS PASZULA, ÉGETT EMBER ÚJ HÁZA. (JÁKÓTELKE).
(143)]
[Illustration: ÚJ HÁZ, DARÓCON. (142)]
[Illustration: KORPOS GYÖRGY PÁL HÁZA, KÖRÖSFŐN. (144)]
[Illustration: NAGY-ALMÁSI ÚJ HÁZ. (145)]
[Illustration: KIS LŐRINC EZERMESTER HÁZA, KETESDEN. (146)]
[Illustration: GÁSPÁR ISTVÁN, DARÓCI FÖLDMIVES, MAGAÉPITETT HÁZA. (147)
]
Általában, a kalotaszegi magyar pazarul diszíti háza külsejét s a
legszegényebbnél is ritkán marad parasztja a tetőnek, az oromfalnak,
illetve a ház homlokának, az ablaknak, a tornácnak, – de diszítésében
leggazdagabb a nagy és a kis kapu, ahogy ők mondják, a leveles kapu és
az utcaajtó.
Az alapjában fából épült kalotaszegi ház oromfala, az úgynevezett tűzfal
is fából van, deszkából. A deszkázásba formás kivágásokat fürészelnek,
részint, hogy a konyha nyilt tűzhelyéről a hiuba tóduló füst ott
kijuthasson (mert kémény nincs), részint, hogy világosság szürődhessék
be a padlásra. E kettős szükség révén termett azután az oromfal
diszítés, amiben kétféleképp járnak el: a deszkák fúgáit szélesítik ki
dekorativ elemmé, a diszítő nyilásnak egyik fele az egyik deszkából,
másik a szomszédos másik deszkából kerül ki s ez a helyesebb eljárás,
mert így a deszka erősebb marad, – de vannak falvak, ahol a deszka
közepéből vágják ki a formákat. Az első esetben szélesebb, nagyobb
motivumokat alkalmaznak; az utóbbi esetben – mert, ők is gondolnak a
deszka tartósságával, – szűkebb, keskenyebb lesz a díszesen vágott
nyilás. Jut azonban még egyéb diszítés is a ház homlokára. A tető
csúcsvégződésén egy vízszintes, két alsó részén pedig függélyes
osztással háromszögű mezőket szerkesztenek (173 d.), ezeket bedeszkázzák
s a deszkázást formás kifürészeléssel diszítik. Jellemzi harmónia
érzésüket, hogy míg az oromfalon negativ formákat alkalmaznak, e mezőkre
rendesen pozitiv formák kerülnek. A csúcsnál lévő mezőt a felező
vonallal két részre szokták osztani; a tetőt beszegő deszka felső szélét
ritmikusan ismétlődő kimetszésekkel diszítik s e csipkés motivumot
megismétlik a belső szélen s az alsón is. Egy bikali ház homlokán a
csúcs alatt félkör vonal metszi le a két alsó mezőt s ezek alatt még két
kisebb kör van kitöltve figurális diszítéssel. A háromszögű mezők
diszítésének népies jellege nem megbízható, számos idegen, svejcies
forma akad közöttük; az elterjedt lombfürészelési minták, a nép kezén
forgó városi képes árjegyzékek sok idegen motivumot csempésznek a
faluba. Ilyen idegen formával van kitöltve a 174. ábrán fent a középső
háromszög s a felső középső és a tőle jobbra eső is.
[Illustration: GALAMBOS TORNÁC, JEGENYÉN; ALATTA A PINCE. (148)]
[Illustration: MÁRTON ANDRÁS KURÁTOR HÁZA, DAMOSON. (149)]
[Illustration: MÁTÉ JÁNOS JÁNOSKA HARANGOZÓ RÉGI MÓDI HÁZA, KETESDEN.
(150)]
Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a háromszög belső csúcsából
kiinduló szárakon ülő levelek és virágok képezik a leggyakrabban
ismétlődő ornamentumot; a házhomlok diszítés egyszerűbb és ismétlődő
formái közé tartozik: a szívalakú kimetszés, a rózsácska, a csillag, a
körkimetszés, a hullámvonal. Akad számos igazán művészi csoportosítás és
beosztás: üde, csipkeszerűen könnyed annak a bikali háznak a homloka
(173) amelyen a fúgákat kifürészelték, de jut kivágás a deszkák közepére
is, úgy hogy egyben igenleges és nemleges formák képződnek.
[Illustration: UJABB HÁZ, ERESZ ALÁ ÉPITETT UTCAAJTÓVAL, MÁKÓN. (151)]
[Illustration: KOVÁCS JÁNOS HÁZA, BOGÁRTELKÉN, FÖSTÖTT ÉS FIGURÁLISAN
HIMES UTCAAJTÓVAL ÉS KAPUVAL. (152)]
A ház peremszegő deszkáit egyenes és görbe vonalak összetételeiből
szerkesztett formákkal diszítik; a 176. 177. ábrákon láthatjuk e
különféle, fogrovásszerű diszítéseket; a 178 ábrán van egy sikerült
csúcsdiszítés is.
Sajátos diszítésre találunk a zsindelyes háztetőn is; a tetőgerinc két
végén – néhol csak az utcára tekintő végén – ott kapjuk a «református
cserepet», a bádogkakast, vagy a fából faragott, gombon ülő tulipánt,
ami a legmagyarosabb s a legelterjedtebb. (179).
A tornác kerítésének diszítése hasonlít a ház homlokának diszítéséhez. A
függélyesen elhelyezett deszkalapokat s a lapok közeit fürészelik ki
egyszerű szív és más, rendesen hegyesedő formákban, leginkább
tulipánosan (181). Említettük már azt a sárvásári tornácajtót, amelynek
oszlopát emberfővel diszítették; megjegyezzük, hogy az efajta diszítés
csak elvétve fordul elő s mindig nagyon kezdetleges. (182). Diszítik a
tornácról a konyhába nyiló ajtót is, amely elé cserényt, illetve verőcét
alkalmaznak. (183–4). Az ajtóra, a világítás végett, inkább nemleges
formákat alkalmaznak. Ha a tornáckerítés deszkái nincsenek mintásan
fürészelve, úgy sárgásbarnára szokták bemázolni s fekete föstékkel
«tigriselik».
[Illustration: TORNÁC SZEGELLET, FÖLFALAZOTT KARFÁVAL, VISTÁN. (158)]
[Illustration: ERESZ- ÉS KARFA RÉSZLETEK, BÁCSOTT; RÁCSOS ABLAK
JÁKÓTELKÉN. (153)]
Különösebb kiképzésű ablakra nem igen akadunk; rendesen a ház utcára
tekintő oldalán van s falait ugyan kifestik kígyózó vonalra rakott,
gyorgyinát, rózsát, szegfűt ábrázoló diszítéssel, vagy pedig egyszerűen
bemázolják miniummal pirosra, vagy kékre, zöldre, téglavörösre, – de
nagyobb változatosságra az ablakdiszítésben nem lelünk. Akad, elvétve
egy oromdísz az ablak fölött vagy némi diszítés a keresztfán.
Érdekesebbek az ablakrácsok (185). Meleg nyári időben leszedik az
üveges, (hajdan bendő hólyagos, lantornás) ablakszárnyat s finom lécből,
vesszőből csinnal és szeszélylyel font rácsot alkalmaznak az
ablaknyilásra, hogy a baromfi a szobába ne tolakodjék. Ezt a rácsot
egy-egy helyt cinoberpirosra vagy kékre mázolják. A második ábrán
logikus főre vall, hogy a rács legutolsó pálcikája, mint nem szerkezeti,
hanem tisztán diszítő rész, esztergálva van.
[Illustration: GYURKA JÁNOS HÁZAELEJE ZSOBOKON; KÜLÖNBÖZŐ KARFÁK, MAGA A
FÖLDMÍVES GAZDA CSINÁLTA. (154)]
[Illustration: PETRE JÁNOS HÁZA, MAGYAR-VALKÓN, CSINOSAN ÁLLÍTOTT
UTCAAJTÓVAL. (156)]
[Illustration: KALLÓ BANDIÉK TORNÁC OSZLOPA, TULIPÁNOS VÁGÁSSAL,
MAGYAR-GYERŐVÁSÁRHELYT. (155)]
[Illustration: A KURÁTOR HÁZA TORNÁCA, M.-VALKÓN; MÁS HÁZBÓL VALÓ
CSERÉNY (RÁCSOS AJTÓ) ÉS KARFA, MAGYAR-VALKÓN. (157)]
A kalotaszegi magyarságot jellemző diszítő kedv és képesség valósággal
tobzódik az utcaajtókon. Itt nyilatkozik meg művészetük, olykor
monumentálisan. Az utcaajtóról bízvást következtethetünk a belső
berendezés csinosabb voltára is. Ahol díszes, ahol himes a kapu, ott
rendesen helyes a szoba is; ott a fogason s a tálasokon lesz bőven győri
kancsó s győri tál, díszesen ki van pingálva a téka, a láda, a padláda,
meg a «komarás asztal» (248.), ott lelünk varrottasokat a rúdon,
varrottas a lepedőhajtás, a párnacsup, meg az «ágyfűtől való», ott himes
az osztováta, a kis szék s akad a mestergerendán himes súlyok, vetélő,
vászonfeszítő és himes kapatisztító.
[Illustration: HÁZRÉSZLETEK MAGYAR-VALKÓRÓL. (160) _1. Tornáclábfa tartó
(oszlop). 2. Bálványfa. 3. Ágyfűtül való fa. 4. Tök a tetőn._]
[Illustration: HOSZÚ JÁNOS HÁZA, SZTÁNÁN. (159) _«Erősen szép» tornác,
himes lábfával, meg eresz gerendával; himes utcaajtó._]
[Illustration: TORNÁC SZEGELLETT, DARÓCON.]
[Illustration: TORNÁC SZUCSÁKON. (161)]
[Illustration: TORNÁC, BÁCSOTT. (162)]
Gonddal, szeretettel készíti és faragja, vagy faragtatja kis kapuját a
kalotaszegi nép még ma is, hajdan pedig, majd egy porta elül se
hiányzott a himes utcaajtó. Lehet, mert akkor könnyebb volt még az élet;
mentegetőznek, hogy a régi világban idő is olcsóbban jutott a
faricskálásra… Igaz, cserfa, tölgyfa is bővebben volt még akkor, – ma
már nagy ára van az alkalmatos fának, nem telik rá, csak a jobb módunak,
a szegény ember ma már beéri leveles kapuval, csupasz kapuzábéval.
A kis kapun (amit ők következetesen ucc’ajtónak hívnak) az emberek
kilincselnek, a széttárható díszes «zábéra» akasztott nagy kapun, a
«leveles kapun» (mert deszkalevelekből, lécekből készül) a szekér jár be
az udvarra, de mivelhogy ennek a kitárása kissé körülményesebb, ha nem
szekérrel érkeznek, a jószág is a kis kapun kerül haza.
A kis kapu nyilása embernagysághoz van szabva: két hatalmas gerendából a
két ajtófélfa, ezeken nyugszik, illetve ezekbe van róva elmésen a
szemöldökfa s a szemöldökfára csúpos vagy gerinces tetőfedél van rakva,
hogy naptól, esőtől védje valamelyest a kiskaput. Egy-egy helyt
galambduc is kerül a tetőfedél alá, a székely búgos kapu kicsinyitett
mintájára. A kiskapu aljában van a küszöbgerenda. «H» alakban, két más
rövidebb gerenda is eresztékbe van róva, hogy egyenesen álló helyzetben
tartsák a küszöbgerendába ékelt ajtófélfákat s így a kapuszárnyat is;
idővel, amikor a fa megkorhad s a csapágyak tágulnak, ráklábra kerülnek
az ajtófélfák, – kis gyámokkal vagy kis derékszögű, esetleg háromszögű
ékekkel támogatják meg, elfödve így gyakran a diszítést is. Mert a két
ajtófélfa rendesen díszes, ahogy ők mondják: «himes», – de jut diszítés
a szemöldökfára s az ajtó szilárdságát biztosító gyámfákra is; himes a
kapuzábé is. Olykor az alsó gerendák felső lapját is diszítik. (172
_b_). Az építtető neve, az építés dátuma, olykor valami jámbor mondás, a
szemöldökfán szokott lenni, megesik azonban, hogy kerül az ajtófélfára
is.
[Illustration: MAGYAR GYERŐMONOSTORI TORNÁC. (163)]
Az ajtófélfák alsó végén vagy párkányosan vagy pálcikákkal vagy egyéb
ornamentummal jelzik a lábat, illetve az alapot, hogy föléje adják az
oszloptörzset, rajta két egymástól ugyan különböző, de rendesen
részarányos diszítéssel, amely diszítés – a gyámfák (kötőgerendák)
közvetítésével – átmegyen a szemöldökfára is (173 _b_), befejeződvén a
szemöldökfa közepének diszítésében. Bizonyos diszítő szerep jut, még
pedig magának a szerkezetnek e célra való érvényesítése és fölhasználása
révén, azoknak a gyámfáknak is, amelyek az ajtófélfákat kötik össze,
helyes vonalakba s szögekbe róva, a szemöldökfával (174–175 _b_). Van rá
eset, hogy az egész utcaajtó diszítése csak ilyen szerkezetbeli s éppen
ezeken találtunk bizonyos komoly monumentalitást.
Magát a diszítést vizsgálván, kétféle osztályozásra nyilnék alkalmunk:
mértanira és szabadabb ornamentikaira, – bár, mint már említettük,
elvétve figurális diszítés is akad a kis kapukon; Bogártelkén, egy
utcaajtó két félfáján zsandár és baka áll, egy másik ajtón, szintén
Bogártelkén, kalotaszegi asszony és férfi; Inaktelkén is van ilyen, még
pedig színes. A kétféle diszítési mód keverten is előfordul, sőt a
mértani formák összhatását kedvezően lágyítja a közéjük rótt kevéske
vonal- vagy virágdísz, összekötvén a különben nagyon is mereven
elkülönített rózsácskákat (176 _b_).
A mértani formák a körből s a kör osztásából kerülnek ki; kisebb szerep
jut a négyszögnek és osztásának, – a négyszög inkább egyébb diszítés
keretbefogására szolgál. A mértani formák közé sorozhatnók azt a vonalas
diszítést is, amely a (177 _b_) ajtón látható, – inkább csak térkitöltő
szerepe van s fába karcolt vékonyka vonal lévén, így képen sikerültebb,
még a valóságban erőtlen, elmosódó.
[Illustration: KIS-PETRI FALUBÓL.]
[Illustration: SZTÁNAI HÁZRÉSZLETEK. (164)]
[Illustration: NAGY-PETRI FALUBÓL.]
[Illustration: BÁLINT PALKÓ PÁL HÁZA, ZENTELKÉN. (165)]
[Illustration: A KÁNTOR HÁZA, MAGYAR-VALKÓN, UTCA FELÉ ESŐ TORNÁCCAL.
(167)]
[Illustration: RÉGI KÚRJA, MAGYAR GYERŐMONOSTORON. (166)]
[Illustration: ÁGOSTON MARCI JÁNOS HÁZA, KŐ UTCAAJTÓVAL, SZTÁNÁN. (168)
]
[Illustration:]
[Illustration: KALOTASZEGI UTCAAJTÓK DAMOSRÓL, ZSOBOKRÓL, EGY KAPUZÁBÉ
NYÁRSZÓN S EGY SZÉKELYES KAPU MAGYARVALKÓN. (XIV. tb.)]
[Illustration: UTCAAJTÓ KŐBŐL ÉS TÖLGYFÁBÓL, ZSOBOKON. (169)]
[Illustration: EGY VISTAI UTCAAJTÓ. (170)]
[Illustration: NAGY-ALMÁSI FEDÉLDISZITÉSEK. (172)]
[Illustration: (171)]
[Illustration: HÁZHOMLOKA. (173) _a) Bábonyban; b), c) Magyar-Bikalon;
d) Ketesden; e) Zsobokon._]
A körből alakítják a rózsácskákat s a csillagformákat, több-kevesebb
részre osztván a kört, részint sugaraival, részint saját köríveivel; de
ha gazdagabb kiképzésű a rózsácska, a kört rendesen a természetes hat
részre osztják. Tagadhatatlan, bizonyos formák gyakran ismétlődnek a
primitiv faragó kés alatt s legjellemzőbbek a könnyen faragható,
csúcsban végződő, mélyítve vésett formációk. Dombor faragású a szabadabb
virág – tulipán – s levéldísz; domborúan faragják a homorú ívecskékkel
csonkított négyszögű mezőket (táblákat) is (179 _b_). A kör osztásából
származó ékítményeket megkapjuk az apró holmin is, az orsó nehezítő
karikókon pazar változatosságban, a sulykokon, a kapatisztítókon.
Legtöbbször ismétlődik az a rózsácska, amely a (180 _b_) utcaajtón
látható: a hat részre osztott körbe hatsugarú csillagot vésnek, úgy,
hogy az ismert hat körlencse képezi a sugarakat; a sugarak végződését új
körlencse köti össze s a lencsék között lévő részt a konturok mentén
kivésik, úgy, hogy a három metszés egy csúcsban találkozik. Hasonlóan ki
van vésve a csillagban lévő s az azon kívül eső összes lencsék belső
területe is, de valamennyinek a közepén meghagynak egy-egy hidacskát. A
mély bemetszések szép árnyékrajzot adnak napsütéskor. A kisebb köröket
kevesebb bemetszés diszíti s az egész kicsinyeknek csak bevésett sugarak
jutnak. E nagyságuk szerint különbözően diszített csillagok és
rózsácskák a legkülönfélébb csoportosításban kerülnek egymás mellé és
egymás alá. Két-két egymás fölött lévő négy rózsácska közé, például, két
kisebbet tesznek egymás mellé s a megmaradt kisebb körökbe még kisebb
köröket vésnek (180 _b_) – négy kisebb közé vésnek egy nagyobbat,
kettesével egymás alá, csillagot rózsácskával vegyesen (177 _b_). Hogy a
diszítést összefoglalják s a szabadon maradt tér is himes legyen,
indaszerű vonalat vésnek közéjük (181–182 _b_). Ez az összefoglalás
olykor maga is széles diszítéssé válik (183 _b_), olykor pedig egyszerű
vonalban vésett tulipán vagy valami kis virág ül az indákon. Egy zsoboki
utcaajtó csupa részarányosan csoportosított, kivájt körlencsével van
diszítve s a köztük maradt sima térre apró félköröket vájtak (185 _b_),
hornyolták. Általában, a kalotaszegiek kedvtelve használnak ki minden
diszíthető terecskét s így olykor bizony túlrakott a munkájuk; ugyanezt
tapasztaljuk gyönyörű, elmés és eredeti munkájuk, az írás után való
varrottason is, ahol túlgazdagságukban néha teljesen összefolynak a
diszítő elemek. Ez a túlrakottság az egyszerű ember ízlésének a
gyöngéje: mennél egyszerűbb valami, annál kevésbé kedveli s a gazdag
fogalmát nem ritkán összetéveszti a szép fogalmával. De viszont: «Volo
ubertatem in juventute…» Az utcaajtókra is jut az ízlés eme hibájából.
Valóságos ráadás a keresztvonal, vagy egyéb keresztezett egyenes és
ilyen ráadás-motivum az a gótikus halhólyag forma (186.), amit ott
helyez el, ahol az egymás mellett futó indák nem töltötték ki teljesen a
simán maradt teret. Egy-egy ujabban készült utcaajtón csupa érintkező
diszítések vannak, semmi parasztja nem marad a két ajtófélfának;
ugyancsak e kis kapu mellett, Zsobokon, a nagy kapu zábéján bálványfej
is van, bévül pedig, a kis ajtó fölött citera, úgy, hogy minden
ajtónyitásra megszólal.
[Illustration: FEDÉLDISZEK, MAGYARÓ-KEREKÉN, ZSOBOKON ÉS KETESDEN. (174)
]
[Illustration: (175)]
[Illustration: B.-HUNYADI ÉS ZSOBOKI TORNÁCDISZITÉSEK. (176)]
[Illustration: ZSOBOKI TORNÁCDISZITÉSEK. (181)]
[Illustration: B.-HUNYADI, KETESDI, ZSOBOKI ÉS MAGYARÓKEREKI
LÉCSZEGÉLYEK. (177)]
[Illustration: ZSOBOK. (178)]
[Illustration: HÁZCSUPOK, B.-HUNYAD, ZSOBOK, MAGYARÓKEREKE. (179)]
Az egyes diszítő motivumok szegélyezve vannak, leggyakrabban egymás
mellé vagy egymás alá sorozott négyszögekkel, meghúzott keresztező
átlókkal s az átlók közé vésett kis tetraeder-alakkal (187.); olykor a
négyszög párhuzamos vonalakkal van osztva, például a (188.) ábrán két
tulipánsort választ el egymástól a váltakozó négyszögdísz motivum. Van
egyéb fűzött vagy egymás alá helyezett kis idom is, például az, amelynek
két függélyes oldala egyenes, felsője domboru, alsója homoru; ezt a
vésett formát szívesen alkalmazzák boton, kapa s kasza nyélen is.
Szeretik a csúcsaikkal érintkező négyszögeket s a vonalacskákkal osztott
félköröket.
[Illustration: NYÁRSZÓ. (180)]
[Illustration: BALÁZS MÁRT. BÁLVÁNYFÁJA, SÁRVÁSÁROTT. (182)]
[Illustration: CSERÉNY. (PITVAR RÁCSOS AJTAJA) (184) _M. Bikal;
M.-Gyerővásárhely._]
A kis kapuk másik csoportja a virágdiszítéses, elvétve némi figurális
elemmel vegyesen. A mértani diszítés azonban ezekről sem hiányzik
teljesen, ha egyebütt nem, találunk a szegélyeken s még gyakrabban az
ajtófélfa alján. Az ilyen kis kapukon részint homoru, részint domboru a
vésett diszítés. A domborut – a teknikai feldolgozás természetéhez híven
– vaskos, erőteljesebb formák jellemzik; a homoru forma inkább vonalas,
vékony s a szélesebb hatást vonalszaporítás révén érik el. A domboru
formák nem igen gazdagok motivumokban: ismétlődnek az egyes ágból induló
tulipánok, levelek s kacsok. Legegyszerűbb ebből a fajtából a Ketesden
ismétlődő tipus (189.): az ajtófélfa alsó részének közepére vésett
különös alakú edényből indul a domboru egyenes inda, amelyen, jobboldalt
s baloldalt, tulipán és levél váltakozik; az inda, kisérve a kis ajtó
formáját, átvonul a szemöldökfára is. Egy nyárszói kis ajtón (173b.) az
inda hullámvonalasan kúszik fölfelé s egyszerű levelek, kacsok,
virágfélék vannak rajta, madár is ül az ágon, sőt egy kezdetlegesen
ábrázolt emberi alak is látható, baltával kezében, a jobboldali
ajtófélfán. Egy még a mult század elején hatalmas tölgytömbökből
faragott csupos fedelű sztánai utcaajtón (179b.) is ott a levél és a
tulipán, de metszett csúcsú négyszögek is vannak az ajtófélfákra faragva
s mintegy bolthajtásszerűleg diszítik a félkörben végződő ajtónyilást.
Hasonló, négyszögekből összetett diszítés választja el néha (188.) a
hullámos ágon ülő, váltakozó tulipándíszt, amelyet a már ismert kis
háromszög motivummal is megtoldanak. Ritkább az a diszítés, amit egy
mákói kis kapun találtunk (191.): egy-egy karikákba fonódott kígyó van
domboruan a félfákra faragva, – az egyik kígyó szájában virág, a
másiknak a fején pedig valami sasféle. Ehez a fajtához sorozhatjuk azt a
másfélszázados, elég épen megmaradt kaput is, amely a nagy-kapusi
cinterem bejárását őrzi s amelyről a temetők kapcsán lesz szó. (432.)
[Illustration: CSERÉNY, ANTAL JÁNOS MAGYARBIKALI KONYHAAJTAJÁN. (183)]
[Illustration: ABLAKRÁCSOK. (185) _1. Magyar-Valkó; 2., 9.
Magyaró-Kereke; 3. Sárvásár, vörösre föstve; 4., 5. Körösfő; 6. Daróc;
7. Magyar-falkó, kékre föstve; 8. Bogártelke; 10., 11., 12. Zsobok._]
[Illustration: VITYILÓ BEJÁRÁS, MAGYAR-BIKALON.]
[Illustration: PARASZT EMBER KAPURAJZA.]
[Illustration: KIS LŐRINC EZERMESTER UTCAAJTAJA, KETESDEN. (172 _b_)]
[Illustration: FARNOSI UTCAAJTÓ, NAGY-PETRII MINTÁRA. (174 _b_)]
[Illustration: UTCAAJTÓ 1822-BŐL, NYÁRSZÓN. (173 _b_) _Zsuppal födve,
domború himzéssel._]
[Illustration: BALÁZS JÓZSEF UTCAAJTAJA, JEGENYÉN. (176 _b_)]
A vonalas diszitésű kis kapukon is találkozunk az edényből induló vagy
szabadon álló hullámvonalas ággal, amelynek homoru oldalára kerül a
levél és virágdísz; ebből a fajtából a legegyszerűbbet, lecsüngő
tulipánokkal, Sárvásárott találtuk (192.); apró levelekkel, különös
virágokkal van cifrázva a ketesdi ezermester kis kapuja (172 _b_);
edényből nő ki az ág, tömött levél-, virág- és szőlőfürt diszítéssel,
azon a magyarbikali kis kapun, amelyet maga a gazda, Kudor András
faragott, tisztán, gondosan, sok eredetiséggel, alul s fölül rózsácskát
is vésve a kiugró fölületekre (193.). Magyar ember munkája, Ignác
Ferencé, a román templom bejárásának elhanyagolt ajtaja, Nagy-Petriben
(194.), – diszítésnek kettős kereszt is került a virág fölé, igaz,
minden összefüggés nélkül.
[Illustration: KOVÁCS ISTVÁN GYURKA UTCAAJTAJA, SÁRVÁSÁROTT. (175 _b_)]