Törökbúza föld; _b)_ káposztás, rózsapityókás kert; _c)_ gyümölcsös;
_d)_ pityókaverem; _e)_ kalangya; _f)_ ösztörű; _g)_ legelő; _h)_
veteményes és virágos kert; _i)_ csűr; _j)_ kecskepajta; _k)_
disznópajta; _l)_ udvar; _m)_ kút, a szomszédnak is szolgál; _n)_ kis
kert; _o)_ hátsó ház; _p)_ füstház, itt járnak a hiuba; _r)_ tornác;
_s)_ első ház. (101) _B)_ AZ ÖREG MIKLÓS KATA HÁZA, «PÁR SZÁZ ÉVES,
AMIÓTA A FALU ÁLL», MAGYARÓ-KEREKÉN. _a)_ Veteményes; _b)_ út a csűrös
kertbe; _c)_ ösztörű; _d)_ méhszin; _e)_ eresz; _f)_ a koma háza; _g)_
kamara; _h)_ pitar «úri módon», nyári konyha «hágóval», a hiuban meg
«langfogóval»; _i)_ kemence; _j)_ vízpad; _k)_ bölcső; _l)_ ágy; _m)_
asztal; _n)_ szék, kispad; _o)_ pad; _p)_ padláda; _r)_ ágy, a tornácon;
_s)_ kiskert, virágos; _t)_ kút.]
[Illustration: DARÓC FALUBÓL.]
[Illustration: VIZLEVEZETŐ EGY DARÓCI KŐKERÍTÉSEN. (102)]
Így magyarázta meg a házépítést a két tapasztalt öreg ács, – már most
járjuk a falut, mit látunk a magunk szemével?
Látjuk, érezzük, megértjük a magyar nép lelkét, háza külső képén is.
Amilyen értelmes, amilyen józan és őszinte, olyan az alkotása: nem
hazudik a falusi ház. Harmonikus minden részében, míg idegen elemek
betolakodása meg nem rontja összhangzatos voltát. Amit a primitiv ember
készít, az természetesen, szükségszerüen folyik a szándék sugallta
érzésből, keze ügyességéből, a rendelkezésére álló anyagból és
eszközökből. Ez magyarázza azt, hogy a parasztmunka szerkezete és díszei
között rendesen megvan a szerves összefüggés; ott diszít, ahol diszíteni
erőltetés nélkül lehet, ahol diszítésre önként kinálkozik az alkalom. Az
idegen elemekkel azonban nem igen bír a tanulatlan művész, mihelyt
utánoz, elveszti a talajt lába alól, az idegen elemmel szemben
tehetetlen, kritikátlan. Figyeljük meg csak a vidéki városi házakat:
mennyi meg nem értett, esetlenül másolt építési forma, milyen otromba,
bántó ellenmondásai az anyagnak és diszítésének a célnak, az illető
motivum rendeltetésének mily csúnya félreértése! Malterrel, gipszszel,
stukkóval hazudnak követ s e kőanyagból termelt diszítést – és hogy
rikít az ilyen hazugság! Igy hazudik maga a diszítés is, – mert hisz az
olyan dísz, amelynek szerkezeti alapja nincsen, legföljebb csak üres,
tehát léha cicoma. És most képzeljük el, hogy ezek a kisvárosi
hazugságok kikerülnek a még primitivebb falura!… Micsoda rombolás, mily
métely!
[Illustration: KŐKERÍTÉS ALBERT MÁRTON PATAC HÁZA ELŐTT, KÖRÖSFŐN. (103)
]
[Illustration: KORPOS MÁRTON RÓKA KŐKERÍTÉSE, ZSOBOKON. (104)]
Ott van mindjárt a városi mintára szegezett kerítés. Mennyivel szebb
akár az egyszerű gyepü-kerítés is! Mennyivel szebb, amit a maga egyszerű
eszközeivel készít: faoszlopokra faragott fejü faszegekkel erősített
deszkákból, amelyen látható, kifejezett, sőt mindjárt diszítés az
összetartó erő is, holott az eldugott, nem látható drótszeggel tákolt
kerítés amahhoz képest semmit mondó, művészietlen. Kalotaszegen van
mindenféle kerítés. (92. 93. 94. 95.) Fás vidéken fából, a kőbányás
Zsobok vidékén kőből s vegyesen; jellemző, hogy az eső ellen alkalmazott
keritéstető, e hasznossági elem, mily dekorativ változatokra nyújt
módot. Érdekes, bár nem tipikus, a vízlevezető ablak, amelyet egy-egy
helyt kőkerítésen alkalmaznak, az oldalos helyen lefutó esővíz
levezetésére (96).
[Illustration: BÁLINT KELEMEN HÁZATELKE, MAGYAR-VALKÓN. (105) _a)_
Csűrös kert; _b)_ öreg csűr; _c)_ sátor, takarmánynak; _d)_ ól; _e)_
pajta; _f)_ uj csür; _g)_ belső udvar; _h)_ veteményes; _i)_ gabonás;
_j)_ eresz; _k)_ kis téka, tejföl, meg téjnek; _l)_ öreg ház; _m)_
kamara; _n)_ uj ház; _o)_ kamara; _ő)_ sikátor, hágóval a hiúba; _p)_
eresz; _q)_ külső udvar; _r)_ galambbúgos kapú; _s)_ pad; _t)_ kis kert.
]
A kerítés mögött a telek tágas, jobbára hosszukás. Nem úgy mint régen,
ma már közel a kapuhoz, oldalt áll a ház; a ház végiben a gabonás, az
ólak s a telek végiben szembe a kapuval, a csűr. Ha a telek kaptatós,
meredek, első sorban arra ügyelnek, hogy «takarás»-kor kényelmesen
eljuthasson a szekér a csűr alá, így tehát a telek alsó végébe, a
völgybe kerül a kapu, meg a csűr (98.) Ez azonban kivételes. Rendesen a
csűr választja el az udvart a kerttől, elsőbben is a csűröskerttől, ahol
a széna, meg a szalma áll ösztörübe vagy kalangyába rakva, a gazda módja
szerint; a csűröskertben szárad a kender s a törek, a kender hehelést
is, amiről lesz még szó, itt végzik. A csűröskert sövénynyel van
bekerítve az aprómarha elöl. Ezután következik a gyümölcsös, amely néha
egyenest kivezet az egész háznépet tápláló fertály földecskére.
[Illustration: VINCE GYÖRGY EBES KÚPSZEGEZETT UTCAAJTAJA ÉS KERÍTÉSE,
DAMOSON. (106)]
[Illustration: CSUPOS UTCAAJTÓ, LEVELES KAPU ÉS DESZKAKERÍTÉS.
MAGYAR-VALKÓN. (108)]
A régi öregeknek más rendjük volt: külső udvaruk is volt, meg belső is.
Ilyen régi módi (107) a Bálint Bandikó András házatelke, 1763-ból;
bőteleknek hívják, meg is van vagy ezerhatszáz öl; kaptatós telek ez is,
a csűrt tehát a telek lábjába építették, közel a kapuhoz. Az utca felé
kőfal tartja a töltést, hogy a ház meg a csűr egyenes helyt legyen. A
kőfal előtt víz csurog az árokban, rajta hid: ez vezet a kapuhoz. Így
jutunk a külső udvarba. Jobbra a csür, balra a ház, de csak háttal, egy
kis leső ablakkal, hogy az utcaajtón ki s béjárót szemmel tarthassák.
A csűr maga egy tágas üres szin, földje ki van tapasztva vagy padolva,
mert errefelé nem a szérün nyomtatnak, hanem a csűrben (_k_). A
valóságos csűrhöz számít még két oldalt a pajta, a bivalynak, meg fehér
marhának. Van egy-faros, meg két-faros pajta, (fél vagy egész) ahogy
állanak benne a marhák, a szerint. Ezen a régi telken ügyes még a külső
udvar végében az erősen kiugró eresz a vendégszekereknek, meg egyéb
alkalmatosságnak (_n_). A csűr mellett jutunk a tágas belső udvarra. Van
itt minden, ami a földmives embernek kell, még a szekér vendégoldalának
felkötéséhez való füzfavesszőt is megnevelik itt az átfutó patakban,
hogy azért se kellessék a szomszédba menni. A belső kaputól jobbra eső
kerekes szinnel (_m_) szemben áll a kézi gabonás (_f_), mellette a
malacól, tovább, a telek felső végében, a nagyobb gabonás, tornácán a
sörmény (az örlő, kézimalom, 301.) meg cefrének a hordó, tovább a pince,
bornak, pityókának, meg egyéb veteménynek (_e_). Ennek is jól kiugró
eresze van, hogy nyárba az ajtó előtt árnyékot fogjon. Itt van a bodon
kut is (_d_). Balra a négy szegelletre épített méhszin (_e_), tovább a
káposztás kert (_b_), külön bekertelve, azután a gyümölcsös (_a_).
Legügyesebb mégis csak a ház. A szabad oszlopos tornác az egész
alkotmány közepe. Innen lépünk a valóságos «házba», a lakószobába. Az
utca felé eső szögletben a sarokra állított asztal, falmentin a
padládákkal; a szemközti sarokban a cserepes kemence. A kemence elülső
része szabad, ha nem sütnek, a tűz is szabadon ég rajta, csak épen hogy
áthuzza a kemence a füstöt. A szabad tüzhely egyik végében van a
«plakten», a karikás vaslap; a tüzhely vagy «tüszely», jól előre nyúlik,
kiszélesedik a kemence körül, hogy télen odaülhessenek, beszélgetni, a
tűz köré (padka). A harmadik szögletben van az inkább parádénak való
«vetett ágy», utána a háló ágy; jut néha a kemence mellé is ágy, vagy
legalább is egy bölcső. Szék egy-kettő ha van a házban: csak az emberek,
(meglett, házas férfi) meg a legények ülnek rajt’, a menyecskék nem
igen, a leányoknak meg épenséggel nem való. Az ajtó mellett van még a
vízpad a «kártyá»-nak, (faedény 250) közbe a falmentén egy pár láda; az
asztal fölött, a sarokban a téka.
[Illustration: BÁLINT BANDIKÓ ANDRÁS HÁZATELKE, MAGYAR-VALKÓN. (107)
Zsellértelek 1763-ból; «bőtelek», 1600 □ öl; _a)_ gyümölcsös, följebb
legelő; _b)_ káposztás kert; _c)_ méhszin; _d)_ bodonkút; _e)_ pince,
pityókának, meg bornak; _f)_ gabonás; _g)_ kád, abban áll a cefrének
való szilva; _h)_ sörmény; _i)_ malac ól; _k)_ csűr, kétoldalt pajtával
a bihalynak; _l)_ csűrös kert, a végiben füzes; _m)_ kerekes szin; _n)_
eresz a vendégkocsiknak; _o)_ komara; _p)_ Bálint Bandikó András háza;
_r)_ tornác; _s)_ hombár; _t)_ töltés pad; _u)_ kis kert, virágos; _v)_
külső udvar.]
[Illustration: MARCIKÓ GYURI TELKÉRŐL, MAGYAR-VALKÓN. (109) 1. Tornác, a
pitarból tekintve, kis vízpad az ajtó mellett; 2. galambbugos kutágas;
3. deszkából való karfa.]
[Illustration: UJ HÁZ, KETESDEN. (110)]
A «házból» ritkán nyilik egyéb helyiség, hamarább a tornácról, külön. A
legegyszerűbb házban is van még egy kamra, ha kettő, akkor az egyik
szalonnás, a másik «csak amolyan elegyes». Künn a tornácon áll a
szuszéng, meg a hombár, gúnyának, gabnának és mi egy s másnak. A ház
végében van a «kis kert», az utca fele. A tornác árnyékos ivei alá
futnak föl futóka virágok, ott nyílik a piros szegfű, ott virít a
mályva, a karfán cserépben az «engem nefelejts». A tornácról látni a
galambbugos kutágast is.
Ha együtt marad három-négy nemzedék – apa, fiak és unokák, nem ritkán
velük a szépapa is, – kibővül a ház is. (111) Elsőben is a nagyobbik fiu
különködik el, amikor menyecskét hoz a házhoz. Külön «házat» csinálnak a
fiataloknak, de csakarra a tornácra, az öregekére. Ilyenkor az öregek az
első házat rendesen átadják a fiataloknak, ők meg a tornác végében, a
tágas gabonást alakítják át háznak s abban laknak.
[Illustration: A HÁZ (SZOBA) BERENDEZÉSE KALOTASZEGEN.]
A legtöbb ház ilyen elrendezésü; van még a telken nyári konyha is, (129)
amiben csak egy sütőkemence, szabad tüzhely van, fölötte «langfogóval,»
hogy a nyárára való kolbászt, sonkát abban füstöljék meg.
Igen ügyesen kitoldott ház a Vörös Márton és János háza (113). Hogy
férjhez ment testvérhugukkal együtt maradhassanak, az új házaspárnak is
szorítottak helyet, még pedig az utca felül. Amikor a harmadik nemzedék,
az unoka is nősül már, akkor különködnek el teljesen; a szülők s
nagyszülők maradnak az öreg házban, az unoka épít magának ujat a telek
másik oldalán, talán szebbet is, mint az öreg ház. Ilyen az öreg Lőrinc
Pál háza (114), aki fönt lakik a gyümölcsös mellett, – házas fiai,
György meg István, lent vannak, közel a kapuhoz meg a csürhöz, mert ott
a dolguk. A Kolozsvárhoz közelebb eső vidéken a boronás házak közé mind
sűrűbben vegyül már a kőház is; mint például a Balázs Samu, meg Balázs
Gyárfás háza (112); kőből épített nagy ablakokkal, városi módra. A két
végén egy-egy ház, közbül a nyári tüzelővel, a füstölő kamrával. Hosszu,
szép tornácuk van, lejáró is a pincébe, de azért mégis csak szebb a
szemben lévő öreg boronás ház, sok apró muskátlis ablakával, előtte a
paddal, amire kiülnek az öregek «gondolkodni».
[Illustration: MEGSOKASODOTT «CSALÁRD» (CSALÁD) _a)_ Fás szin; _b)_ az
első ház gabonása; _c)_ a hátsó ház gabonása; _d)_ hátsó ház, Varga
István háza; _e)_ füstház; _f)_ tornác, kétfele kerítve; _g)_ első ház,
Varga Feri és Varga Feri Jó háza; _h)_ kamora; _i)_ kis kert, virágos;
_k)_ fa hely; _l)_ disznó pajta; _m)_ kamora; _n)_ uccaajtó; _o)_ kapu.
ÉS BOKOR ISTVÁN HÁZA, B.-HUNYADON. (111) _a)_ Hátulsó ház; _b)_ sütőház;
_c)_ első ház; _d)_ tornác, alatta pincelejáró; _e)_ hombár.]
[Illustration: BÁLINT PALKÓ PÁL HÁZA, ZENTELKÉN. _a)_ eresz; _b c)_
sütőkemence és üst a füstházban; _d)_ pad; _d e)_ padláda; _e)_ asztal;
_f)_ ágy; _g)_ ágy a tornácon; _h)_ kemence; _i)_ szalonnás; _k)_ rácsos
tornác; _l)_ lépcső. (112) BALÁZS GYÁRFÁS «KŰHÁZA» BÁCSOTT. _a)_ a ház;
_b)_ a szuszinkja; _c)_ a sütője; _cz)_ a «spór»ja (takaréktűzhely; _d)_
hágó a hiuba; _e)_ Balázs Samu háza; _f)_ pincelejáró; _g)_ langfogó;
_h)_ Márton Kecel Marci «boronás» háza; _i)_ hátsóház; _k)_ szuszink;
_l)_ vízpad; _m)_ ól; _n)_ favágó; _o)_ cserepes virág; _p)_ töltés,
(«nyárba kiülünk rája gondókonni.»)]
[Illustration: BOGÁRTELKE FALU.]
[Illustration: HÁROM CSALÁD HÁZA («TRUNKUS TELEK») B.-HUNYADON. (113)
_a)_ Vörös Márton háza; _b)_ kamarája, hágóval a pincébe; _c)_
kemencéje; _d)_ füstház; _e)_ tornác, alatti a lépcső a pincébe; _f)_
Vörös János háza; _g)_ Kuruc István sógor háza.]
Általában, a kalotaszegi udvar meglehetősen tágas, kivéve
Bánffy-Hunyadon, ahol bizony erősen városiasodik már az udvar is.
Jellemző a kövezett, mint ők mondják a «kirakott udvar» s tipikus a
kőlépcsőföljárás a tornácra. (115)
Az udvaron s összes épületein, legszembetünőbb, – a legrégiebbeken is, –
a gyakorlatias jelleg; a gazdasági épületek formája hagyományosan régi,
a különbség alig egyébb, mint az, hogy a régebbiek zsuppal vannak födve,
az ujabbak zsendelylyel, cseréppel.
Egy zentelki udvaron (122) sajátságos beosztású félszert találtunk; a
hiú ereszszerűleg ugrik ki az épület végén s vakolva van az istálló. Az
aprómarhának a ház végibe ragasztanak ólat, vagy külön cölöpre kerül a
tyukól. (123. 124. 125. 126.) Nevezetes része az udvarnak a kút, amely
ha ágas, hol galambduc kerül az ágasára, hol meg tulipántos, vagy egyéb
diszítés; sekélyebb kút fölé ágast nem emelnek, csak úgy, hosszú rudra
erősített vederrel merik a vizet. (128)
Amilyen egyszerű s mégis elmés az a merő veder, olyan leleményes, olyan
furfangos a nép számtalan kis holmija, ahogy ők mondják «kieszelése».
Például a nyári konyha, meg az aszaló, ahol a gyümölcsöt aszalják
télire, (89); az elmés szerkezetű szélmutató, az eresz alá dugott
kacattartó, az egérfogó, a vályú, a seprű; se szeri, se száma a kilincs
készségnek, – rugós a szobaajtóra, egyszerűbb az ólra; elmés az
«ajtóbakasztó» – hát az elromlott zár rugóját hogy helyettesítik
faabroncscsal! (130–140)
[Illustration: LŐRINC PÁL HÁZATELKÉRŐL, MAGYAR-VALKÓN. (114) 1. Az
öregek házatornáca a kis unokával; 2. a gabonás tornáca; 3. az uj ház
tornáca, meg az uj ház télen bélelt ablaka; 4. az ablakfél metszete.]
A fölületes szemlélő mindezt olyan egyformának látja, éppen mint a falu
összes házát. Pedig dehogy egyforma, – külön karaktere van minden
holminak, aminthogy külön-külön jelleget találunk az egyes házakon is,
ha figyelmesebben vesszük szemügyre.
A házak külső képe kivált a tornác s a tető különfélesége folytán
változik. Legáltalánosabb az az egyszerű házforma, amelyet kétereszesnek
nevezhetünk: a tető két vége túlér a ház homlokán, a változatosan
diszített oromfalon; a fal szintjében lévő és felnyúló deszkák ki vannak
lyuggatva, a kiálló ereszszel színest meg «rostélyos» vagy pedig erősen
ki van cifrázva, a fedél mentén és az alsó eresznél háromszöglet szerint
deszkák vannak szögezve. Aki ügyesebb vagy akinek több volt az érkezése,
leveles kacskaringókat, galambot, meg virágot fürészelt ki rókafarkú
fürészivel a deckákból és úgy szegezte azokat föl. Az újabb házak
oromfala előtt (145–6) még könnyű karfát is találunk. (Lehet, hogy
régebben az eresz alá helyezett galambbug miatt kellett, de valószinűbb,
hogy az éretlen városi befolyás hatása már ez). Az oromfal deszkáiról
ritkán hiányzik az évszám. Ha nem magyar valláson vannak a benlakók,
azaz, ha nem ev. reformátusok, hanem görög keletiek vagy róm.
katolikusok, keresztet vágnak a deszkába. A ház külső diszítéséről
szólunk még részletesebben.
Néha, az udvar felé, középen kiszélesedik a tornác s a fölibe eresztett
fióktető éppen olyan függőleges oromban végződik, mint a ház teteje – és
galambbug (148) is kerül az eresz alá.
A tető tagolás a gazdagabb a bogárhátú tetőnél. A gerinc vége le van
csapva (konty tető) s lent, az eresz megkerüli a ház végét is. Ez a
régebbi forma. Máskülönben a deszkás oromfal itt is éppen úgy ki van
vagdosva cifrára. Hogy a legrégibb rendű tetőt se hagyjuk el, felvettük
Máté János Jánoska házát, Ketesden. Zsuppos a teteje, mind a négy
oldalra egyaránt hajlik s kémény sincsen rajta, ott megyen ki a füst,
ahol nyilást talál. (150)
[Illustration: SZTÁNA FALUBÓL.]
[Illustration: A KALOTASZEGI «KIRAKOTT» UDVAR TIPUSA (B.-HUNYAD). (115)
]
Hogy mennyi gyakorlatias találékonysággal eszelik ki építkezésüket:
tekintsünk meg egy kis mákói házat (151). A bogárhátú tető elülső kis
eresze, meg a házhosszanti fedél, össze ér az utcaajtó fedelével. Hisz
közel estek egymáshoz, csak az eresz szarufáit kell egy keveset
meghosszabbítani s mindjárt be is fedhetik véle az utcaajtót is. Ez az a
csudálatos valami, az a bájos naivitás, ami nyomban megkapja a városi
unott kedvű embert. Természetes, egészséges és mégis eredetien festői.
Az erősen hímes utcaajtó kijebb áll a ház végétől. Agyagból rakott pad
van a fal mentén, éppen a kapu szintjéig. A fehérre meszelt falon igen
jó helyt áll az a két kis ablak is. Szándék-e vagy véletlen, de
magasságuk aránya a házpadtól meg a bogárhátú tető ereszétől olyan
szerencsés, hogy a különben is igen művészi csoportosítást szinte
tökéletessé teszi. A ház külső képén, ismételjük, változtat a tető
különböző alakulása és a tornác. A régi öreg házak előtt nem is volt
tornác. A pitar fala beljebb állott az eresz alatt, mint a ház fala és a
kamra fala, – így több hely jutott, hogy esőben állongáljanak alatta,
vagy hogy egyet-mást künn tarthassanak, levegősebb helyen. Későbben
építették a ház hosszában a tornácot az udvar felé. Innen be lehet
tekinteni az egész udvart, a gazda vagy egyik legény fia künn is hál
nyárban a hombár mellett. Itt a gabonás szuszénk, itt tartják rakásba
hányva ősszel a törökbúzát, a répát, meg a pityókát is addig, amíg el
nem takaríthatják. A törökbúzát meghántják, a javát, szépit meg
felaggatják a tornác mentén az eresz alá, magnak. A tornác végében van a
téjpóc (tejpolc) is. Magasan és külön lóg le a folyó gerendáról, hogy a
macska ne veszedelmezzen, mert a tejet teszik oda keseredni (megaludni).
[Illustration: RÉGI HÁZ UDVARA, MAGYARÓKEREKÉN. (117)]
Az ilyen egyenes tornác mindhárom oldala szabad, lábfatartói – oszlopai
– igen sokféleképpen vannak megfaragva s a karfa kivágásaival sok
ötletre szolgáltatnak módot a diszítőnek. (153–5) Van rostélyos karfa
(157), van teli deckás, meg cifrázott, van kivágott és van falazott is,
olyan, hogy a zsendelylyel lefedett fal fölött éppen hogy kiér még a
decka (158).
[Illustration: UDVAR B.-HUNYADON. (116)]
A lábfatartó vagy négyszegletes, vagy pedig élei le vannak simítva,
fölfelé erősebben. Van egészen gömbölyű, hasas oszlop is. Ez a gömbölyű
tagja, a láb, hol hosszú s a karfától elér a lábfáig, mint az előbbeni
rostélyos tornácnál, hol meg rövidebb, csak az oszlop alsó feléig ér,
sőt még annál is kurtább. Meglepő, hogy Bánffy-Hunyadtól haladva
Kolozsvár felé, az oszlopnak ez a gömbölyű része mind rövidebb lesz; már
Darócon és környékén csak a feléig ér (161), Bácsott már egészen rövid,
de még mindig helyes (162). Igen ügyesek a nyeregfák is a vízszintes
lábfa és az oszlop között; az a rendeltetésük, hogy a lábfa jobban
elosztva, hosszabb darabon vegye át az oszlop alátámasztását. És ezt a
szerepét, csodálatosan finom érzékkel, bele is vitték a nyeregfa
körvonalaiba. Amint az oszloptól jobbra-balra homorúan ki van vágva,
azután meg zömök formákban elvégződik: bámulatos szabatossággal fejezi
ki azt a rugalmas ellenállást, amelyet a vízszintes lábfatartó gerenda
behajlása ellen fejt ki. E formaőszinteség szempontjából legsikerültebb
talán a daróci és szucsáki tornác nyeregfája, (161. 164.) kevésbé vallja
be rendeltetését az esztánai. Ahol nincsen nyeregfa, ott «kötéssel» van
az oszlop a lábfához erősítve. Ily módon kapjuk meg az átmenetet a
függőleges oszlopból a vízszintes lábfához. Az ívek nyomottak,
kerülékesek, de mindig finom vonalúak. (164) A kötés rendeltetése
különben még az is, hogy az egész faalkotmányt megkösse, esetleges
oldalt való elmozdulásban megakadályozza. A karfa fölött szabad a
tornác, (156) egy kis rács ha van, hogy a tyúk ne reppenjen föl. Egészen
az ereszig zárt a tornác akkor, ha egyik vége az utcára szolgál, mint
Petre János házánál, ahol a karfa fölött rostély van. Itt tekintenek ki,
ha valaki bekivánkozik az utcaajtón. Az utcaajtó a ház hoszanti
irányában van a lépcső miatt, a kapu meg keresztbe. Ez által is igen
helyes és festői a megoldás. Az ablakokon domborodó farács.
[Illustration: A LEGRÉGIBB CSŰR S UDVAR, MAGYARÓKEREKÉN, PÉTER PÁL PALKÓ
PORTÁJA. (118)]
[Illustration: DARÓCI UDVAR. (119)]
Van szegelletre menő, van kiugró tornác is, sőt a leggazdagabb
elrendezés szerint körül tornácos, vagy ahogy ők mondják, kereken
tornácos ház is van.
Körültornácos az olyan ház, amelyiknek három oldala is tornácos. Ritkán
fordul elő, inkább csak a teljesen szabadon álló háznál, ahol a szomszéd
felé eső oldal marad csak tornác nélkül.
Szegelletre menő tornáca van Bálint Palkó Pál házának, Zentelkén (165).
A tornác végig halad a ház hosszában és fordul előre. A fa mögött, a
végiben van a szalonnás kamara, a ház hosszabbik oldalán meg, a karfától
kijebb, áll a póc s bé van lécelve, egészen fel, az ereszig; elül, a
bejárónál pedig, ajtaja van: afféle levegős kamra. A tornác
tulajdonképpen kettős, alatta is van egy sor, a pince előtt, hogy
árnyékot fogjon, meg legyen, hogy hová rakják el a fát. Ügyes az eresz
alatt lógó kivésett fatörzs, amely az esővizet gyűjti a lépcső mellé, a
cseberbe.
[Illustration: BOGÁRTELKI UDVAR. (120)]
[Illustration: RÉGI UDVAR, B.-HUNYADON. (121)]
[Illustration: FÉLSZER (UJABB MÓDI) ZENTELKÉN. (122)]
[Illustration: TYUKÓL A HÁZ VÉGIBEN, NAGY-ALMÁSON. (123)]
[Illustration: BOGÁRTELKE FALUBÓL]
[Illustration: HÍMES KUTÁGAS ÉS TYUKÓL, NYÁRSZÓN. (124)]
[Illustration: EGY GYERŐVÁSÁRHELYI UDVARON. (127)]
[Illustration: NYÁRI KONYHA, SÁRVÁSÁROTT. (129)]
[Illustration: HÍMES ÉS GALAMBDUCOS KUTÁGAS, MAGYAR-VALKÓN. (125)]
[Illustration: TULIPÁNOS KUTÁGAS, DARÓCON. (126)]
[Illustration: PÉTER HOSSZÚ PISTA SZÉLMUTATÓJA, MAGYARÓKEREKÉN. (130)]
[Illustration: VIZMERŐ SAJTÁR (NYÁRSZÓ). (128)]
Végül, van még egy módja a tornác elhelyezésének, amilyent
Magyar-Gyerő-Monostoron, egy érdekes régi kúrján találtunk. Nem egészen
népies már, de közelebb áll a falusi építkezéshez. Az udvar felé kiugró
épületrész közepén van a pincelejárás, erős tölgyajtóval elzárva; két
oldalt vezet föl a pitar lépcsője és mindkettő félfedeles tornácban
végződik. (166)
E tornácok feltöltött földdel, kőből rakott alapon nyugodnak. Ha
menedékes a házhely, jó magasan – kukra – állanak; akad olyan is, hogy
éppen csak kiemelkedik egy keveset az udvar földjéből.
Sok mindenre jó a kiugró tornác, mint a valkói kántor házán, mely
különben körül tornácos is. (167) Az alsó sorban van a pince, a kamra,
meg a nyári konyha, a felsőben a ház, a pitar s ha kell, hát még egy
ház. Ha már most a pince falával egyszint állítanák a tornác oszlopait,
úgy a felső háznak sokkal kisebb volna a belterjessége, pedig éppen
fordítva kell annak lennie, – tehát a pince lehetne kisebb. Úgy
segítenek ezen, hogy a pince feletti padolás folyó gerendáit kieresztik
a falon túl s arra állítják föl a tornác oszlopait, lábfatartóit. (168)
Bepadolják, karfát szegeznek rá s járhatnak körül a szegelleteken,
nézhetik az utcát is. És még másról is jó ez így! Ha a pince fala nem
kőből épült, hanem vályogból vagy földből van verve, akkor jó, ha az eső
nem veri, ha megvédi az időjárás ellen a kiugró padolás.