Mikor ismét életre tért Incze, már a kényszerzubbonyban találta magát.
A döblingi intézetben, a hová vitték, szobájának még a falai is ki
voltak párnázva, s minden szék, asztal, ágy a padlóhoz lesrófolva. Ez a
dühöngők bebutorozása.
S ő még mindig az volt.
Nem kisértette meg kényszer-zubbonyát letépni, sem ágyából, melybe
fektetve volt, szabadulni; hanem dühének szavakban adott kifejezést. Még
pedig angol szavakban.
Nem akart más nyelven beszélni, csak angolul.
Azt követelte, hogy küldjék hozzá a kapitányt!
Nem értették, miféle kapitányt keres?