Átment férje szobájába, mikor az nem volt otthon. Hozzányult ahhoz az
ellenszenves tárgyhoz, a miben a vágott dohányt tartják; a minek a
szagától is görcsöket szokott kapni; most belenyúlt óvatosan s
megtalálta a dohány alatt a kettős kulcsot.
Kivette azt és tenyerébe tette, úgy nézte.
Kezében volt a tárgy, érezte, milyen hideg!
Csalhatatlan, eltagadhatatlan tanújel.
Szétnyitotta azt. Látszott a sarkak kapcsán, hogy a kulcsok gyakran
vannak használva.
Undorodva ejté ki kezéből.
Azután egy csiptető vassal felvette a földről, s ismét visszadugta a
dohány-doboz fenekére.
Áttámolygott saját szobájába. Ott voltak felakasztva arczképeik egymás
mellé, életnagyságú olajfestmények. Azokat elnézegette sokáig. Milyen
szép férfi volt Incze azon a képen!
Egyszer aztán kitört belőle az indulat.