A két gyertya már leégett és kialudt. Flóris valami jéghideg lehelletet
érzett. Egész testében reszketett. A foga is vacogott.
És ekkor egyszerre úgy érezte, hogy Valaki van mellette. Nem látta, de
érezte. Valaki, aki erősebb mindenkinél. Aki mindent tud és mindent
megért és kezében tartja az ő és Magdaléna sorsát. A mult és jövendő
ura.
És a lázban szepegő ember viaskodni kezdett ő vele, mint Jákob az
angyallal.
Ő pedig enyhén engedett.
– Legyen a kívánságod szerint, ember. Engedek nektek egy második életet.
Kezdjétek újra.
Valóság, vagy lázálom volt a második élet? Vagy talán az első volt az?
Ha elmúlt – és ma már elmúlt az első és a második is – akkor mindegy,
akár valóság, akár álom volt.
*
Azon a hajnalon Videczky Flóris és Csákó Magdaléna álmaiba ugyanegy régi
kép világított bele halvány mécsesfénnyel.
Egy szigorú asszonyság, a gazdag vén Grálné, úgy, ahogyan a családi
képek ábrázolják, a bőrkarosszékében ül és fehér harisnyát köt… Mellette
a kopasz vén papagálya rosszkedvűen mondogatja: filou!
Az asztalnál két engedelmes kis fiú ült és csámcsogva itta a
csokoládékávét. Közbe lelkes pillantásokat vetettek az ezüstkosárban
levő holipnikre.
Grálné hol az egyik, hol a másik fiúcskát nézte. Szegény kis atyjafia
volt mind a kettő és ő elhatározta, hogy egyiket közülök úrrá fogja
tenni és ráhagyja a nagy Grál-vagyont.
De melyiknek hagyja, Videczky Péternek vagy Csákó Pistának? Egyik lehet
csak örököse, mert a Grál-vagyonnak együtt kell maradnia.
Végül is azt a kivezető útat találta, hogy döntsön a sors közöttük. A
földre ejtette a kötőpamutját. Amelyik fiú fölveszi és visszaadja neki,
azé lesz a vagyon.
A pamutgombolyag végiggurult a szőnyegen. A kis Videczky nem látta meg,
ő éppen kíváncsian és némileg megszeppenve nézte a kövér darázst, amely
a csokoládés csészéje körül zümmögött. A kis Csákó azonban tüstént
meglátta a gombolyagot, föl is vette, oda is adta a néninek.
– Isten így akarja! – mondta Grálné.
És mivel egy kissé mégis sajnálta a kis Videczkyt, a kijáró két holipni
mellé még egy harmadikat is adott neki.
A kopasz papagály is beleszólt a dologba, mondván: filou! – Ez Videczky
Péternek szólt, aki boldogan majszolgatta a holipnijét.
Csákó Pista kissé irigykedett a rokonára. Persze, akkor még nem tudta,
hogy ő a holipniért három városi házat, öt bánáti tanyát, készpénzben
pedig hatvanezer tallért fog kapni.
Ötven esztendővel az emlékezetes csokoládés ozsonna után kezdődött: