1915. május 29.
Tehát a görög király jobban van? Hála istennek – csak vissza ne essen. S
az olasz király hogy van? Ő még nem beteg?
Ezt szabad kérdezni. Olyan helyzetekben, mikor nemzetek
életéről-haláláról van szó, fontos azoknak az élete és egészsége,
kiknek, koronás vagy koronázatlan személyeknek, e sorsba született vagy
megszolgált beleszólásuk van. S mivel mióta e háboru kitört, sőt már
mióta előzményei megindultak, csodálatos végzet nehezedik s pontosan a
döntő percekben azokra a férfiakra, kik dönthetnek vagy dönteniök kell:
nem tulzott a figyelem, ha az ember most, éppen most, megkérdi: nincs
mellhártyagyuladása Viktor Emánuelnek? S Giolittit nem kerülgeti
tüdőguta, mint Wittét? Vagy nem most esik öregkórba, mint Hohenzollern
Károly?
Ezek, mondom, nem megokolatlan kérdések. Ha az ember a Tanin minapi
leleplezései után meggondolja, mily kis hija volt, hogy Mohamed szultán
ma nem néhai, hogy Talaat bégnek s Enver pasának turbánlepedője ma már
nem egész testi ruha, a mohamedán embernek másvilági uniformisa, – s ha
az ember számba veszi, hogy bizonyára nem lord Kitchener tehet róla s
nem Venizelosz ur, hogy nem így történt: akkor csodálja az öreg
Giolittit, hogy a háboru ellen ki merte nyitni száját és bámulja Viktor
Emánuel királyt, hogy még nem irt proklamációt népeihez. Liszabonban
megfizetett ágyuk dörögnek s rálőnek a miniszterelnöknekre, s Rómában
megfizetett torkok ordítanak. Két világrészben ujságok cserélnek gazdát,
nagykövetek cserélnek állást, leégnek malmok s megfulladnak
meggyőződések. Romlik a közegészség s romlik a közbiztonság, fel,
egészen a trónokig. A harctéren folyik a háboru s a harctér mögött
folyik a politika. Az entente csinál világtörténelmet.
*
Ki hiszi el, hogy Hartwig előre nem tudott a Ferenc Ferdinánd
meggyilkoltatásáról? Ki teszi fel, hogy Izvolszkinak nem voit része a
Jaurès láb alól való eltételében? Ki oly naiv, hogy azt gondolja, hogy
Witte Szergej természetes halállal halt meg?
Rablószövetkezet állt itt össze rablóvállalatra. Rablócélokkal és
rablóeszközökkel. Az alapokok s az alapmozgatók lehetnek tudományosan
kikutatható személytelenül gazdaságiak s világpolitikaiak. De az emberek
is lehetnek csirkefogók. Örök és változhatatlan törvények voltak,
amelyek kardot nyomtak az Obrenovics Milos kezébe és gyilkot a
Karagyorgyevics Péter kezébe. Azért mégis: Obrenovics Milos
szabadsághős, Karagyorgyevics Péter pedig orgyilkos. Ennyi különbséget
meghagynak a történelem örök törvényei s a választást is meghagyják az
embereknek, hogy ez örök törvényeket lovagi karddal vagy kapcabetyári
bicskával hajtsák-e végre. S a Grey, az Izvolszki s a Delcassé
világpolitikája apachei stilusában szolgálja a világalakulást. A Borgiák
stilusában. A tatár khánok stilusában. Az orosz hivatalok stilusában, a
londoni Whitechapel stilusában, a párisi fortifikációk stilusában. A
történelmi materialista szemével nézem George Washingtont, s azt mondom
szent ember volt. S a történelmi materialista szemével nézem mister
Bryant, s azt mondom – de nem mondok semmit, mert a cenzura ugyis
kihagyná.
A helyzet az, hogy az entente belátta, hogy nem bir velünk, s gyerekek
voltunk, ha azt hittük, hogy erre abbahagyja a játékot. Ó, sokkal többet
tett fel a kockájára. És sokkal többet fektetett bele. Ott tart, hogy
ebben a tourban már csak nyernie szabad. Mit mondott az egyszeri alsós,
akit rajtakaptak, hogy csal? _Anders war die Partie nicht zu gewinnen_.
Az entente nem tud másképp győzni, mint ha az egész emberiséget
belekeveri a viaskodásba. Csak úgy nem ég le ő maga külön, ha felgyujtja
a világot mind a négy sarkánál. Ezért nem várok jót vagy józanságot a
most következő szakaszoktól. Kalandorvállalkozást indítottak meg
kalandorok. Mentül rosszabbul fordul kalandjuk, annál elszántabbak és
fék nélkül valóbbak. Nem nyugszanak, mig a földtekét föl nem borították.
S nem nyugszanak bele, ahol egyszer nem sikerült. Belefognak ujra,
nekikerülnek ujra, s amig van foguk, amivel marni tudnak, s van körmük,
amivel tépni tudnak, s van nyelvük, amivel hazudni tudnak, s van pénzük,
amivel lefizetni tudnak, addig mindennap mindenütt minden ujra kezdődik.
Nem én kérdem, Bukarestben kérdezték: mit kapott Take Jonescu? Nem én
kérdem, Milanóban kérdezték: Mit kapott Gabriele D’Annunzio? S nem én
kérdem, mert nem kérdés, hogy hogy dolgozzák meg Hollandiát és Amerikát,
Görögországot és Portugáliát s a folyamok partőreitől fogva a
kancelláriák ajtónállóáig a hadba nem kevert országok embereit,
deákjait, kiadóit, szószátyárait, félbolond felkentjeit és egészen okos
minden hájjal megkentjeit az entente ügynökei, az entente kémei, az
entente nagykövetei, kiskövetei, fő- és alkonzulai, irnokai,
dragománjai, nagyvilági irói és félvilági asszonyai. A játék nem megy
babra. Ezt nem lehet abbahagyni, itt megállás nincs.
Ezt tudva kell nézni mindent, ami történik. Erre számba véve kell
kiszámítani, amit várni lehet. Erre gondolva kell tisztában lenni azzal,
mi a helyzetünk s honnan mi fog hozzájárulni. Itt a május: az az
időhatár, amit az angolok kitüztek, hogy ekkor fog a háboru igazán
megkezdődni. Az ochrana erkölcseivel szövetkezett, a tatár khánok
politikájával frigyre lépett angolok. A görög király beteg s Portugallia
még betegebb s Olaszország lázban vonaglik.
_Cognosco stilum_: ez az entente kezejárása. Igy csinál világpolitikát
Grey, Delcassé és Izvolszki. Így csinálnak világpolitikát a rablók, a
kalandorok s az orgyilkosok.