(Kávéház. Este, gyertyák és lámpások égnek.)
Első jelenet.
_Hopfen. Braun. Schwartz. Roth_ (belépnek s asztalhoz ülnek). _Kávés.
Pinczérek._
Kávés.
Alázatos szolgájok, nagyon örvendek, hogy még ily későn is van
szerencsém.
Braun.
Magam is csodálkozom, hogy Hopfen úr ilyenkor még kávéházba jő, eddig ez
nem volt szokása.
Hopfen.
Jaj uraim, engem nagy baj ért, csak képzeljék, éjfél előtt nem merek
haza menni, mert házamban kisértet jár.
Mind.
Kisértet?
Hopfen.
Bámulnak úgy-e? de nem bámulok én, hanem a hideg ráz össze, ha
meggondolom, s még pedig csak képzeljék, a pinczémben jár.
Schwartz.
A pinczéjében? No ez bizonyosan olyannak a lelke, ki sörétől halt meg.
Hopfen.
Jaj, én is azt gondoltam, s azért félek, hogy a sörpinczéből majd a
sörfőzőre jő, s azért maradok éjfélig a kávéházban.
Kávés.
Így bárcsak egész Pestet kínoznák a kisértetek.
Roth.
De Hopfen uram! tévedés lesz az, hogy lehetne kisértet?
Hopfen.
Kételkedjék csak, de tudom, nem merne most a pinczémbe menni.
Roth.
Azt nem, mert már ideje, hogy haza menjünk.
Braun.
Jó éjtszakát, menjünk.
Hopfen.
Maradjanak még kevés ideig.
Schwartz.
Nem lehet – jó éjtszakát!
Mind.