(Hopfen pinczéje.)
Tizenkettedik jelenet.
_Sebestyén. Nina._
Sebestyén.
Itt vagyok, édes babám, mit parancsolsz?
Nina.
Elkészítettél-e mindent?
Sebestyén.
Meg van a mint kívántad; négy izmos legény egy füttyre itt terem.
Nina.
Ezért három héttel hamarább lesz a lakodalom.
Sebestyén.
Ez által magadat jobban jutalmazod, mint engem; de hogy is kérdezhetsz:
teljesítém-e kivánatodat? vagy nem tudod, mily forrón szeretlek,
forróbban mint a legforróbb sör, hiszen te vagy életem komlója, kitől
szívem feldagad, mint élesztőtől a kalács, (megöleli,) lásd oly híven
símulok hozzád, mint a komló rudjához.
Nina.
Csak nem tartasz komló-rudnak!
Sebestyén.
Az Istenért nem! én vad komló vagyok s te a kedves kis rózsabokor, kit
átkarolok.
Nina.
Csak összetépne a tövis.
Sebestyén.
S te ily rosszat kívánhatsz szerelmesednek, kinek szíve katlanában csak
szerelem fő irántad?
Nina.
Pincze mélyén szerelem,
Ez hamis gerjedelem.
Sebestyén.
Pincze úgy is kebelem,
S benne bor a szerelem.
Nina.
Serfőző vagy! Szerelmed
Így tehát bor nem lehet.
Sebestyén.
Higyed, hordó a szívem,
Abban őrzöm azt híven.
Nina.
Porhadékony dongája
Ám ez a nagy hibája.
Sebestyén.
Semmi sem foly belőle,
Ész az abroncs körűle.
Nina.
Héjh abroncsnak gyönge ez,
Szerte könnyen repedez.
Sebestyén.
Szerelmem forrásban van,
Tán az abroncs lepattan.
Együtt.
Hadd repedjen, nem bánom,
Csak te légy hű barátom,
Mert ha egymást szeretjük,
A világot nevetjük.
Tizenharmadik jelenet.
_Előbbiek. Sándor._
Sándor.
Ki operázgat itt?
Nina.
Isten hozta az úrfit.
Sándor.
Itt van kisasszonyod?
Nina.
Nincs, de ezen levelet küldi.
(Sándor olvassa.)
Nina.
Lépteket hallok.
Sebestyén.
Én is – úrfi, bújjunk el.
(A gyertyát eloltja s a hordók mellé bújnak.)
Tizennegyedik jelenet.
_Előbbiek. Tóti Dorka_ (jő gyertyával). Később _négy legény_.
Dorka.
Ez hát a rendelkezés helye; no hiszen notárius úrfi, csak várjon, majd
adok én kelmednek gazdag kisasszonyt; a milyen igaz, hogy apám vasas
német volt, már négy izmos legényt rendeltem, mihelyt bejő az úrfi,
megragadják, s a ténsúrhoz viszik fel. (Körülnéz.) Hová rejtsem magamat?
Legjobb lesz ebbe az üres hordóba.
(Eloltja a gyertyát s egy oldalon álló hordóba búj. Sebestyén csattant
tenyerével, négy legény lejő gyertyával. Sándor, Nina előlépnek).
Sebestyén.
Itt vagytok? Hamar a dologhoz; legelőbb is ezen hordót fenekeljétek be.
(Legények a hordóhoz állanak.)
Dorka.
Ereszszenek ki, hiszen én vagyok itten, a szakácsné.
Sebestyén.
Mi dolga lenne itt a szakácsnénak? hoztatok-e forró vizet?
Egy legény.
Legalább is két akót, még most is párolg, olyan forró.
Sebestyén.
Töltsétek hamar a hordóba, s forrázzátok ki jól.
Dorka.
Az egekre, mit gondolnak, csak nem akarnak leforrázni, mint egy vén
tyúkot.
Nina.
Nem mint egy vén tyúkot, csak mint egy leselkedő vén asszonyt.
Dorka.
Esküszöm, hogy életemben soha sem leselkedem többé, csak ereszszenek ki.
Sándor.
Nincs kegyelem! meg kell fúlnod.
Sebestyén.
Csak hamar forrázzátok.
Dorka.
Ha semmi sem használ, hát sötétség királynéja segítsd hívedet!
(Mennydörgés, villámlás.)
Tizenötödik jelenet.
_Sötétség királynéja, négy szellemmel_ (megjelenik a föld alól).
_Előbbiek_.
Királyné.
Mit kivánsz vakmerő?
Dorka.
Szabadíts meg, hatalmas királyné!
Királyné.
Már késő, harmadik próbád sem sült el, büntetést érdemelsz. Vigyétek őt
a szent Gellért hegyére, tüstént tartok itéletet fölötte.
(Szellemek a hordót elviszik.)
Dorka.
Jaj nekem!
Királyné (Sándorhoz).
Te pedig, ifjú, menj és mond meg apádnak, hogy ellenségétől, Tóti Dorka
géczi boszorkánytól, ki eddig útjában üldözé, már ne féljen, mert az
hatalmam alá került. (Elsűlyed.)
Sándor.
Álom-e ez? Nem gondolám, hogy apám még boszorkányokkal is viszonyokban
van, még notárius lesz a sz. Gellért hegyén. De ezt a boszorkányt
hordóba zárni valóban serfőzői vitz volt. Eh, mit, ne gondoljunk vele,
holnap censurát adok, aztán még csak Fannim keze kell, s boldog ember
vagyok. (Gyorsan el.)
Tizenhatodik jelenet.
_Sebestyén. Nina_ (jönnek). Azután _vendégek_.
Sebestyén.
Mi lárma ez, az egész ház felzúdult, a vendégek lerohannak a sörházból.
Mind.
Mi lárma ez? Mi történt?
Sebestyén.
Leskelődött a boszorkány,
Elragadta most a sátán,
A pokolba vitte el.
Nina.
Jól esett a rút banyának,
Már nem árthat a világnak,
Mert a sátán vitte el.
Kar.
Mily csodák ezek már?
Itt tehát az ördög jár,
Karja, lába tűz
Vén anyókat űz;
Jól esett a vén banyának
Már nem árthat a világnak,
Mert a sátán vitte el.