Palkó.
Nem ördög, csak boszorkány.
Dorka.
Jaj, szinte ropogtak csontjaim.
János.
Ha kásává törtek volna, sem lenne kár.
Dorka.
Hogy is lehetnek olyan vakok?
Palkó.
Hát a madám mit leskelődött a kárpit mögött?
János.
Talán Lucziferrel volt rándevuja?
Dorka.
Ahhoz kenteknek semmi közök, csak lóduljanak a fallal.
(János, Palkó a kárpittal el.)
Dorka.
Szép kisasszony! Hiszen majd adok én szerelmeskedést a pinczében. No
várj notárius úrfi, hálómba kerülsz te még philosophus apáddal együtt,
olyan igazán, minthogy atyám vasas német volt, és pedig trombitás. (El.)