(Szoba Hopfen házában.)
Negyedik jelenet.
_Hopfen. Dorka_ (jönnek). Később _Nina_.
Hopfen.
Először is, ez az ebédlő! itt fog kend mindennap 12 órakor ebédre, és 6
órakor estelire teríttetni. Érti?
Dorka.
Értem uram, pontosan meglesz.
Hopfen.
Csak pontosan, azt szeretem. (Félre.) Kedvem szerint valónak látszik
cselédem, olyan vén mintha már Gambrinus király seréből ivott volna.
(Fenn.) S még egy fontos kötelessége van kendnek, s ha abban is híven
eljár, kialkudott bérét mindennap egy itcze serrel toldom meg. (Félre.)
Úgy is van még sok megromlott az árvíz idejéből.
Dorka.
Köszönöm a tekintetes úr nagylelküségét, csak parancsoljon.
Hopfen.
Vigyázzon kend minden a házba járó idegenre, főleg a férfiakra, hogy
lyányommal egyik se beszéljen; ha valaki közelít feléje, mindjárt
tudósítson engem.
Dorka.
Ez nagy bizalom, hogy a téns úr lyányát rám bízza; azért is méltóképen
hálálom meg.
(Nina a mellékajtón kidugja fejét.)
A kisasszonyba egy haszontalan ifjú szerelmes, minden lépte után
ólálkodik; ez Zajtay Sándor jurátus.
Nina (félre).
Ah! ezt hallanom kell.
(A hátul álló kárpit mögé vonul.)
Hopfen.
Mit? Zajtay? fiskálisom juratusa? Árpa és komló! csak az kellene még,
hogy lyányom jurátusné legyen.
Dorka.
Ha mégis valami nagy családból származnék, de így csak egy szegény
falusi notárius fia.
Hopfen.
S mégis szemeit egy pesti serfőző lyányára meri vetni?
Nina (félre).
Még pedig a szívébe.
Hopfen.
Átkozott dolog, pedig ő mindjárt itt lesz, írásokat hoz a fiskálisomtól,
én nekem el kell mennem! – Tudja mit? ha az ifjú jő, rejtse el magát
ezen kárpit mögé, s hallgatódzzék! ha ügyesen viseli magát,
megjutalmazom. Csak vigyázzon. (El.)
Nina (félre).
Megállj, vén boszorkány! (Míg Dorka Hopfent az ajtó felé kiséri, az
oldalajtón elsuhan.)
Dorka.
Már látom, az öreg Zajtayhoz nem férhetek, legalább fián állok boszút, s
talán atyját is bele keverhetem. De vigyáznom kell, mert két próbám nem
sült el, s ha a harmadiknak sem lesz sikere, a boszorkányi törvények
szerint elvesztem hatalmamat. – De már jő is az ifjú, hamar lesbe.
(A kárpit mögé vonul.)
Ötödik jelenet.
_Nina_ (az oldalajtón föllép). Később _Fanni_.
Nina.
Kész a boszúterv! Erre a banyára két okom van haragudni, először a
házban minden maga akar lenni, s már urunk kegyelmébe befurta magát,
pedig természetes, hogy az elsőség a szobalyányt, nem pedig a szakácsnét
illeti; s másodszor, jó kisasszonyom szerelmét akadályoztatja. De mind
ezért oly boszút állok rajta, mint még egy szobalyány sem tett, mióta ez
a fényes hívatal feltaláltatott.
Nem lehetnék más soha,
Mint szobalyány,
Tündöklő szolgálat az
És sok észt kiván.
A kisasszony, ha szeret,
Miniszterré tesz,
Én vezérlem a szívet,
Hejh ügyes fej ez.
(A kilépő Fannihoz.) Épen jókor jő a kisasszony! jőjön ide. (Előre
vezeti.)
Fanni.
Mi baj?
Nina.
Zajtay úr mindjárt itt lesz, vigyázzon magára, ne beszéljen vele itt
sokat, mert lesik, itt ebben a szobában, érti ebben a szobában, küldje
őt valami ürügy alatt ma éjfélkor a pinczébe.
Fanni.
Éjfélkor a pinczébe.
Nina.
Igen, igen, mindenre kérem, javára leend. De bizonyosan tegye. Hah! már
jő Zajtay úr, én megyek.
Hatodik jelenet.
_Fanni. Sándor_ (középről). _Dorka_ (a kárpit mögött). Később _Nina.
János. Palkó_.
Sándor.
Édes Fannim! hála az égnek, hogy láthatom! Itthon-e atyja?
Fanni.
Nincs.
Sándor.
Oh én boldog, tehát egy pillanatig szerelmemnek élhetek.
Fanni.
Vigyázzon, mert atyám minden perczben visszatérhet, s e fölött nem
tudhatom, melyik cselédünk léphet egyszerre be kém gyanánt.
Sándor.
De hát ugyan mikor szólhatok már önnel szívemből, s aggodalom nélkül?
Fanni.
Annak is megjő az ideje! s talán előbb mint reménylené! Tudja-e mit?
Sándor.
Mit?
Fanni.
Egész házunkban nincs biztos hely, hol beszélhetnék önnel, azért írni
fogok, s levelemet ma éjfélkor Sebestyéntől megkaphatja, ha a pinczébe
lemegy, hol ő dolgozni fog.
Sándor (bámulva).
S mi lesz a levélben?
Fanni.
Csak jőjjön – meg fog jelenni?
Sándor.
Kételkedhetik rajta?
Fanni (titkon).
Minden esetre jőjjön el. – Ezen írásokat úgy is atyám szobájába kell
vinni, jőjön, megmondom okát. (Elmennek.)
Nina (a másik oldalról jő, félre).
Egy kis előleges boszút mindjárt állok! (Fenn.) De ni, ezen spanyol fal
milyen poros! – János! Palkó! (Bejönnek.) Vigyétek ki ezt a kárpitot, s
tisztítsátok meg. (El.)
(János és Palkó a spanyolfalat megragadják s midőn összeteszik, a közbe
szorult Dorka kiált.)
Dorka.
Vigyázzanak, összelapulok! jaj!
János.