Ha egy családtag halála közeledik, közeli rokonai elszoktak távozni a
házból vagy sátorból. A mollah vagy az idősebb szomszédok körülfogják a
haldoklót, és mig kivülről jajveszéklés tölti be a levegőt, azalatt benn
imák közt várják az utolsó lehellet kibocsátását. Némely haldoklónak, a
ki egy idő óta szótlanul fekszik, nedves gyapjuval vizet csepegtetnek
szájába, nehogy a szólásától megfosztott szomjuságnak essék áldozatul.
Haláljelének tekintik a szem ferditését és az orrhegy vékonyodását, és
miután az utolsó lehelletről meggyőződtek, felkötik a halottnak
állkapcsát, és ha végkép levetkőztették az egész testet, betakarják. A
ruhákat megsemmisitik, mert még a legszegényebb özbeget sem lehetne
rábirni, hogy a halottnak ruhái közül egyet is fölvegyen.
Valamint minden iszlam országban, ugy itt sem marad a hulla 12 vagy 15
óránál tovább temetetlenül. A mosást nem deszkán, hanem egy gyékényen
(buria) eszközlik, mely azonnal elégettetik, és miután a rokonok és
szomszédok sőt az összes lakosok az illető helyről a halottért eleget
sirtak, kiabáltak és panaszkodtak, sirba takaritják. A közép-ázsiai
bennlakóknak vannak temetőik, a nomádoknál minden egyes halott külön
temettetik a pusztában, és ha ez valami különös tekintélyben állott,
nagy halmot (tumuli) szoktak fölibe rakni, mely munkán a törzsnek összes
férfi tagjai részt venni tartoznak. Minél tiszteltebb volt a
személyiség, annál magasabbra és nagyobbra rakják a halmot (joszka). A
hátramaradott rokonok büszkeséggel tekintenek reá, és bizonyos ünnepeken
valamint a halálnapon ételeket és némi ajándékokat szoktak a szegények
részére kirakni, és a nomád, jóllehet a legnagyobb távolságbóli, ha
ilyesmit észrevesz, sohasem szokta elmulasztani, hogy a halottért egy
rövid imát magában elne mormogjon.
A csatában elhullottakat sem le nem vetkeztetik, sem meg nem mossák;
mert a bátornak vére a legnagyobb ékességül tartatik és ártalmasnak
vélik azt eltávolitani.
A halotti tort mindjárt az eltakaritás után egy rövid ebéddel ülik meg,
melynél _ijiszt_ (zsirban sült kenyeret) osztanak gazdagnak szegénynek,
és mindenki tartozik azt megenni. Ezt harmadik, hetedik és tizennegyedik
napon a halálozás után ismétlik, és később az évfordulati napot is
megülik egy halotti torral, melyet a legszegényebb sem szokot
elmulasztani; mert félnek, hogy e kötelesség elmulasztásával a halott
éjjel megjelenik, és a hátramaradottakat megintve panaszkodik, hogy
elfeledték a világot meghivni, hogy lelkének üdveért imádkozzanak. A
nomádoknál a halotti tor nagyobb szerepet játszik. Ugyanis egész első
éven át, minden héten a halálnapon lakomát rendeznek és az asszonyok –
mint ezt utleirásomban a turkománokról már megemlitém – naponta azon
órában, midőn a családtag meghalt, gyászdalokat énekelnek. Egyátalán a
halott az utóbbiaknál különös tiszteletben részesűl.