Midőn a közép-ázsiai nő – értem a bennlakót – a vajudás közeledését
érzi, elhivatja közeli rokonait, egy szülésznőt és gyermekápolónőt. A
sátorban vagy szobában leteritenek egy uj nemezt vagy szőnyeget, és arra
ül a szülendő összecsomporodott lábakkal. A szülésfájdalom
nagyobbodtával közeli rokonai melléje guggolnak, ő pedig karjait legjobb
barátnéjának nyaka közé fűzi, és a bába által, a ki ágyékánál fogja,
mindaddig ide s tova csusztatik, a mig méhgyümölcsétől megszabadul. És
csak ennek megszabadulta után fektetik ágyba, midőn a rokonok a
gyermekágyast, a bába a gyermeket veszik gondjaik alá. Az előbbi a
halántékon és üteren alkalmazott dörzsölések által felüdittetik, s mig
az utóbbi rejtve fekszik, addig a bába pólyákat vág egy darab uj
gyolcsból, melyekbe különféle babonás szokások szoros megtartása mellett
betakarják. A polyaszeletek hulladékait elviszik az anyának, midőn
egyszersmind a gyermek neméről és kinézéséről tudósitják. Hasonló módon
megviszik az atyának is az örvendetes hirt, és pedig az ugynevezett
pólyavágó (Kindikkeszen), a ki különösen fontos szerepet játszik és
tudósitásaért megajándékoztatik. Három napig a gyermeket senkinek sem
mutatják, ezalatt pedig szorgalmasan kenegetik vajjal, szemeit megmossák
sós vizzel, különben veres szemei lesznek ugy hiszik, melyek
gyülöletesek nagyon, és miután ráadták az első inget, teveszőrön
közszemlére kiteszik. Ekkor a barátok és ismerősök látogatást tesznek, a
férj nejének valamely ajándékot ad s az anya mindig remeg, hallván a
gyermek jövője feletti jóslatokat, melyeket tapasztalt matrónák a kis
testnek tagjai- és mozdulataiból olvasnak. Igy p. rosz jelnek tartják,
ha a gyermek bal lábbal vagy bal kézzel jött a világra; a kis szemgolyó
azt jelenti, hogy magzatuk tolvaj lesz; széles homlok bátorságot, a
lábakkal való nyugtalan tombolás jövendő gazdagságat jósol stb. Mindenki
jelentékeny arczczal bámul, és ha nem kötötte volna az anya saját
kezeivel gyermeke bal karára a fehér varázskövet, bizonyára
nyugtalanitaná őt a gonosz szemektőli félelme.
Csak miután a csille (40 első nap) eltelt, kezdik meg az ünnepélyeket.
Leánynál ezek jelentéktelenek, de fiunál még a legszegényebb is rajta
van, hogy minél nagyobb számu vendéget maga köré gyüjtsön és azokat a
legfényesebben megvendégelje. Nagy lakoma, versenyfutás, küzdés, zene,
napirenden levő dolgok, és a születésünnepnek sajátságát képezi az
ugynevezett Altin-Kabak, mely abban áll, hogy egy magas fa csucsára egy
arany vagy ezüst golyót tesznek, és a ki azt egy lövésre, akár puskával
akár nyillal lelövi, az nem csak a golyót nyeri el, hanem azon felül
bizonyos számu juhot, sőt tevéket és lovakat is, melyek dijul
kitüzettek.
Egy év eltelte után, mialatt a gyermek macskáktól, gonosz szellemektől
és más veszedelmes dolgoktól szigorun őriztetik, az emlitett fehér kő
helyét egy kerek csont pótolja, és sapkájára egy argusteket (egy
titokszerűen faragott és festett fadarabot), egy nuszkhát (talizman),
mely tudós kéz által iratik, több korált, egy hyénafogat, és ha a
körülmények engedik, egy kis zacskót Mohamed szent sirjáról való földdel
raknak. Ez gyakran jókora csomóvá növi ki magát, mely a szegény
teremtménynek fejét terheli; de ők ezt nem veszik figyelembe. De sőt
vigyáz az anya és aggodalmas szemmel őrködik, nehogy ezek egyike vagy
másika hiányozzék, mert mindenik biztos óvszer némely veszélyek ellen.
A gyermekek játékkora Közép-Ázsiában valamint egész Keleten csak nagyon
rövid ideig tart. A leánynyal nagyon hamar megkedveltetik a fonást,
szövést, varrást, túrókészitést stb., a fiut már öt éves korában lóra
ültetik és tizedik évében, sokszor már korábban, a szintusákban mint
lovas, vagy a pályafuttatásokban mint jokey szerepel. Csak a
tehetősebbek adják fiaikat a Mollahnak. Miután olvasni megtanult,
megkezdődik a Korantói vagy Korani ünnep, mely az oszmanli Khatem-Düjünü
ünnepével azonos, azon különbséggel, hogy az utolsó csak akkor áll be,
midőn a fiu Mohamed szent könyvét először átolvasta, az itteni pedig
akkor tartatik, midőn az olvasást megkezdi.