Ezalatt Hamilton magához hivatta titkárát, és azt kérdezte tőle:
– Elkészitette a számadást?
– El, sir.
– Nos hát, mennyibe került ez a czéczó?
– Kerek harminczezer fontba, Sir, vagy hogy szokásom ellenére osztrák
pénzben beszéljek: háromszázötvenezer forintba; a krajczárokat nem tudom
könyv nélkül.
– Nem is olyan sok – jegyezte meg Hamilton. – A festett indiai égen
csillagokat szimuláló izzólámpák igen izlésesek voltak.
– Nagyon örülök, Sir, hogy szerencsés voltam megelégedését kivivni.
– Remélem, nem kell figyelmeztetnem, hogy ezt a kis költséget vesse ki
adóban India egész területére.
– Már megtörtént, Sir. Ime az előirányzat. India ezt a
háromszázötvenezer forintot egy év alatt fogja megfizetni. Tekintettel
az egyre növekvő éhinségre, úgy számitom, hogy ennek következtében India
területén a jelen évben tizezerrel több ember fog éhhalállal mulni ki,
mint a mult esztendőben. Sajnos, hogy ismét csökkeni fog az adófizetők
létszáma…
– Sebaj. Anglia elég gazdag és hatalmas, hogy oda se nézzen tizezer
adófizetőnek.
– A fő az, hogy Ő Felsége, VII. Edvárd király, kiért hő imánk száll az
égbe, meg legyen elégedve.
– S beteg urunkra igen jó hatást fog tenni, hogy az ünnepség ily szépen
sikerült. Mondhatom, a festett indiai égen csillagokat szimuláló
izzólámpák határozottan csinosak voltak.