Leesett a földre.
Agyában pedig millió gondolat nyüzsgött, az egész élete ott kalapált s
egy pillanat alatt végiggondolta, mi történik vele. Meghal? Nem, ez
lehetetlen. A halál valami ünnepélyes. Az nem jön ilyen váratlanul.
Aztán most utazik, átmeneti állapotban van, szük cipő a lábán. Csak ezt
levethetné. Igen, ettől meg kell szabadulni. Két óra mulva fütyül a
vonatja, Mégse lehet, hogy most haljon meg, amikor legkevésbé gondol a
halálra. Ő csak egy jó napot akart csinálni magának s még ott a földön
is meg volt győződve, hogy a nap alapjában – néhány kis kellemetlenséget
leszámítva – sikerült is. Az autobusz kerekei azonban már
végigszáguldottak rajta, átvágták a törzsét, ő pedig lehajtotta a fejét,
alázatosan.
A véres és csonka törzsén lógó feje azonban még sóhajtott valamit.
Talán ezt:
– Úgy látszik, ez a nap mégse sikerült, teljesen.