Az írómappájára nagy betükkel felírta ezt a mondatot:
«_Nem bocsátott meg_».
Aztán az ajtóhoz ment, a négy vascsavarral odaerősített ruhafogashoz,
melyen a cseléd reggelenkint a télikabátját porolja és ott – nagyon
gyorsan és gavallérosan – felakasztotta magát.
Reggelig lógott így a fehér ajtón, elegáns fekete ruhában, lakktopánban
és meggyszínű selyem-harisnyában, súlyosan és szomorúan, mint a föld
keserű gyümölcse.
Reggel a cselédje vette észre.
(1912.)