Otthon leült egy székbe. Verejték verte ki a homlokát, sírógörcs
fojtogatta és a száját harapta. Az ember veszedelmes portéka: _robban_!
Nem szabad vele kisérletezni. Nincsen és nincsen és ezerszer nincsen
bocsánat. Mit tegyen mostan? Sok megoldás állott előtte. Bevallja neki,
hogy megbánta a tréfáját. A másik, az egyszerűbb az, hogy elfelejti az
egészet és a faképnél hagyja. Utalványon visszaküldi a pénzét és még
ezer koronát. Aztán még néhány megoldás. Valamennyi azonban kétes s
talán egész életében így fog vezekelni – remény nélkül – újabb
álmatlanságokkal, még vadabb és még némább gyötrelmekkel.
A rongyos és szegény gavallér egyik megoldást se választotta, annyival
is inkább, mert hirtelen eszébe ötlött az egyetlen, az igazi, a
legegyszerűbb.