Milyen meleg van, milyen vasárnap van… únom magamat a földön, felszállok
a monoplánomon, egy kicsit közelebb leszek az éghez és elszórakozom az
alattam elterülő Budapest képén. Nem igazi repülőgépen szállok fel, mert
nincsen, ahogy semmim sincsen, csak képzeletben van repülőgépem, ahogy
mindenem van képzeletben. Beülök, gurulok, hirtelen elhagyom a földet, ó
milyen szabad és kéjes pillanat ez. Már fenn vagyok, könnyebb, boldogabb
levegőt szívok, kezem öntudatlan biztonsággal tartja a kormányt,
monoplánom vígan úszik fel, mint a fecske, a tornyok leguggolnak, az
utcák összeszaladnak és gépem megáll a levegőben, mint egy felhőcske.
Lenézek, látom Budapest térképét, az utcákat kőből, a Dunát igazi
vízből, a ligetet fákból, a budai hegyeket hegyből. Milyen széles a
Duna, milyen messzire tolta a két partot egymástól, de a föld túljár a
víz eszén, lám azok a vékony vonások ott hidak, az egymástól elszakított
partok kézszorításai. A hidakon pontok mozognak, azok emberek. Két ilyen
ember között milyen áthídalhatatlan távolság van. Milyen kedvesek a zöld
hegyek Budán, és milyen furcsa, keresztbefutó szélesebb és keskenyebb
vonalakból van a város.
Különös és egyszerű, mint egy tenyér rajza. Mit jelent a város
szerkezetének hieroglifája és mit lehet e nagy tenyérből jósolni? Ezek a
vonalak az utcák, az utcák közt a szürke foltok a házcsoportok.
Ereszkedjünk lejebb egy kicsit, így ni, nézzünk belé a városba. Előre és
hátra szép sorban cserebogarak vonulnak a szélesebb csíkokon: ezek a
villamosok. A középen szaladgáló bogarak autók, kocsik. Kétfelől apróbb
és sűrübb bogarak: emberek. Egy-egy jobbról meg balról átmászik vagy
átfut a másik oldalra. A szűkebb utcákon sokkal kevesebb bogarat látni,
olyikon egy se jár, a házak élettelenek, a boltok be vannak zárva, egy
kapu előtt kinn áll ingujjban, papucsban egy pipáló ember. Ott a liget
ni, milyen szép, mennyi zöld, egy kis tó rajta, csónakok, a zöld közt
bájos színbokréták: virágágyak. Itt mindenütt mennyien vannak a mezők
közt, az utakon. Családok vonulnak, párok, egyesek, gyerekek, tömötten
és elszórva. Tyű, micsoda raj az ott együtt. A kávéház a ligetben. Az
asztalok közt kis lányok, mint fehér egerek futkosnak. Mennyi ember. Igy
felülről a kalapjuk karimáját, a hasuk gömbjét s a cipőjük orrát látom
csak. Milyen egyformák.
Milyen mindegy, kit hogy hínak, kinek mi a mestersége, természete,
politikai véleménye és mindenféle tervei és ügyei és emlékei és a
tömések a fogsorában és a belső zsebében a nagy tárca és benne
névjegyei, fénykép, angoltapasz, váltó, levél, egy kis göndör haj,
recept, kis borítékban valami hólyag és esetleg bankjegyek. Egy ember…
Egy tisztáson gyerekek labdáznak. A vurstli milyen bolond folt. A
Stefánia-úton a kocsikorzó, mint egy folyton körbejáró szíj két messzi
kerék közt a gépteremben. A kocsikban fordulnak a fejek, az emberek
nézik egymást. A Park-klub kerítése mögött az arisztokrácia, mint az
állatkertben a néptől elzárt drága nemes vadak. Megint kávéház tömeggel.
Katonazene. Egy csapat egyforma ülő báb hangszerekkel, egy szigorú báb
áll, bottal fenyeget, a többi báb jajgat a trombitáján. Az Üllői-út
végén egy csapat rugdalózó, félmeztelen test. Ni a Rókus. Az udvaron kék
köpenyben ülő, sétáló betegek. A kórházi ablakok nyitva vannak. Egy
kaszárnya. Az udvaron veder vizet cipel végig egy katona. Margitsziget.
Tennisz: fehér alaprajz a földön, a rajzon belül fehér szaladgálás.
Kávéház, tömeg, katonazene. A Dunán fehér hajó fekete füsttel.
Budán nyugalom, az autók, kocsik a hegyek felé szaladnak. Hűvösvölgy.
Villák. Lipótmező… a kertben szelíd emberi alakok, megállnak,
hallgatóznak a messzi élet felé, amelyre mint álomra emlékeznek. Villák.
A terraszokon bridge. Kávéház, tömeg, katonazene. Svábhegy. Villák.
Tennisz. Kávéház, tömeg, katonazene. Mennyi katonazene. Látom mindet
egyszerre, nem hallom itt a magasban, külön-külön mit játszanak, az
együvé bágyadt dalok láthatatlanul felhőznek felfelé, a vasárnapnak, a
nyárnak, a fehérségnek, illuzióknak, unalomnak poutpourrija, az élet
örömének zenéje, amely messziről sírásnak hallatszik. Ereszkedjünk le
hamar, nem jó ezt hallgatni.