nyári estéken az Angol-Park tréfás tartományában, a nagyvárosi nép
lelkületéhez és szegénységéhez züllött Tündérországban, az éji lovarda,
tiroli falu, elvarázsolt kastély, bábszinház, hullámkéjvasut, le a
cilinderrel, forgó kerék, aeroplánkörhinta, csúszda, kacagókamra,
dühöngők konyhája, kacsausztatómedence, Tanagra, hableánypavillon és
tudja Isten még micsoda vidám és csudás dolgok között. E gyermetegül
bizarr szórakozóhelyen, ez olcsó, cifra boldogságokban, e humoros és
fantasztikus bódékban, a színeikben, figuráikban egy álomszerű és
fájdalmas világot látok, egész földi életünket érzem e városvégi bohó
területen, minden illuzióival és betegségével, hiúságaival,
reménytelenségével, szenvedélyeivel és a megrendítően sikoltó halállal.
Ó, hogy szeretném az egész Angol-Parkot egy könyvbe leírni, ha érdemes
volna magyar írónak lenni. De nem érdemes magyar írónak lenni, nem
érdemes s ezt olyan szűz megrendüléssel érzem, mintha én jöttem volna rá
először.
Mily szegények lehetnek a magyar írók, ha nincs módjukban az a kis
lukszus, hogy ne írják le, amit éreznek és gondolnak az életben. Talán
egy boldogabb jövőben elhallgatnak, vagy meg se szólalnak azok a
kiválasztottak, akiket a jó Isten talentummal vert meg és nem fogják
Magyarországon végigélni az életük karikaturáját. Az Angol-Parkról
kezdtem mesélni, ha jól emlékszem. Az este is ott sétáltam és miután
hosszú ideig könyököltem a »Le a cilinderrel« című mulatság korlátjára
és bámultam a frakkos, cilinderes néma nagyköveteket és hercegnőket,
akik örök forgásban, némán vonulnak egy titokzatos estélyre,
kedvetlenségem, vagy mondjuk kedvem támadt átmenni a Dühöngők konyhája
elé, tányértörni. Vettem egy csomó labdát és valami tiz percig dühöngtem
a pénzemért, a konyhában pedáns renddel felrakott tányérok, csuprok és
csészék közül eltörtem, amennyit csak tudtam és megkönnyebbülten
állottam odébb és egy kicsit vígabban éltem le az est hátralévő részét.
Kedves felebarátom, nagyon ajánlom neked is a dühöngők konyháját, ezt a
bölcs és ártatlan intézményt, hogy az Isten azt is áldja meg, aki
kitalálta. Ha rossz hangulatban vagy, nem vagy megelégedve valamivel
vagy semmivel se, ha szeretnél csinálni valamit és nem lehet csinálni
semmit se – eredj el a dühöngők konyhája elé, alló, neki, vágd, törjél,
zúzzál, ahogy csak tudsz, ne sajnáld. Egy kis elégtételt vettél magadnak
és nem is vétettél senkinek. A dühöngők konyhája a legjobb konyha
Budapesten.