A szerelmi levelező utolsó, 102. számú mintája így szól:
ȃdes Janka!
Amidőn eljegyeztem, égett bennem a szerelem, de három hónapi távollét
megtanított rá, hogy az csak szalmaláng volt, amely immár teljesen
eloszlott.
Kérem, mentsen fel adott szavam alól. Érzem, nem tudnám oly boldoggá
tenni, amennyire Ön megérdemelné.
Ne nehezteljen rám!