felköltött kedvenc költőm, a takarítóné. Csukott két szemem felnyílt, s
ezekkel körülnéztem a hálószobában. Rájöttem, hogy élek és ez a
felfedezés egy kis lehangoltságot okozott bensőmben. Azután tekintetem
az ablakra szaladt, s az ablakon keresztül meglepő tájképet láttam.
Szemben a budai hegyeket hó takarta, a Duna túlsó partján a templom, a
nagy malom és a rakpart házai havasok voltak, s ablakom alatt a
Margitsziget fái állottak, teli friss zöld lombokkal, de a lombozatot
ugyancsak hó szállotta meg, olyanok voltak a tavaszi fák, mint üde ifjú
hercegnők hermelinköpenyben. Egyik fáról a másikra kis madarak repkedtek
csicseregve, mintha valami furcsa újságot pletykálnának. Felkönyököltem,
a zöld és fehér gyepet is megláttam és csodálkozva néztem ezt a
varázslatos tájképet. Nem tudtam hamarjában mit gondoljak, úgy
emlékeztem, hogy előtte való nap tavasz volt, április, a sziget zöld
volt és a fővárosban a lakók a kávéház előtt, Isten szabad ege alatt
fogyasztották életüket.
Most meg havazik. Tehát tél van. Óh Istenem, egy percre felhevültem, még
tél van, nem volt tavasz, nem telt el megint a február meg a március,
mindazt, amit a tél óta éltem és csalódtam, csak álmodtam, jaj de jó,
visszamehetek az elmult télbe, az elmult pár hónapot megint elkezdem
élni, még pedig okosabban. Igen ám, de a havas fákon lomb zöldellik, a
madarak meg fütyörésznek, – tehát tavasz van. De tél is van. Mi ez? Az
Isten valami újat talált ki? Óh, ez nagyon kedves tőle, ezt szeretem.
Egy új évszakot kreált a régi négy mellé, egy soha nem látott tájképet
festett, zöld mezőt, lombot, virágot és havat együvé. Szép ez az újítás?
Óh, nagyon szép, egészen jól hat, kellemes és harmónikus, s mily gyöngéd
gondolat. Az égben lakozó ősz mester újítása most az egész világ
tájképfestőit ámulatba fogja ejteni, óh, már látom, hogy frissül fel a
művészet, jönnek mind majomboldogsággal a zseni után.
De nemcsak a festők ébrednek ez új természeti jelenségre, a költőket is
meg fogja ihletni az isteni újítás, mennyi új érzés, milyen új fantázia,
titokzatos friss világfelfogás… az emberek is mind valami változáson
fognak keresztülmenni, talán jobbak lesznek, vagy kedvesebbek,
érzékenyebbek, csudálkozóbbak, nem tudom, de valaminek jönni kell az
Isten lelkes új találmányából, hiszen ok és cél nélkül ő állítólag
semmit se csinál. Ha eltünődöm ezen az új csodáján, azt hiszem, valami
vigasztaló és bájoló szándéka volt vele, hogy összehozta a zöld lombot
meg a havat, a természet ez örök haragban élő testvéreit. Kibékítette
őket, nekünk meg új csodálkozni, gyönyörködni és megszívlelni valót
nyujtott. Köszönöm, uram Istenem és gratulálok.
Nos, felkeltem és bevergődtem a városba, Budapestre. Az úttesten
seperték a havat, hideg volt, az emberek nagyon mérgesek voltak, az
újságokban vastagbetüs hosszú címek alatt olvastam az Európán átvonuló
ítéletidőről, a hősülyedésről, hózivatarokról, amelyek tönkretették a
gyümölcstermést, megrongálták a vasúti töltéseket és egyedül Budapesten
tizenkétezer telefonvezetéket elpusztítottak. Óh Istenem. Hó Istenem.
Szerelmi levelező.
Sötét és nyirkos kapualjban, amelynek nyomora felett egy meztelen
gázláng vergődik, mint megkötött fehér pillangó, ott vettem a Legjobb,
Legújabb És Legteljesebb Szerelmi Levelezőt tíz krajcárért. Párisban a
Quai Voltaire agg könyvészeinek végtelen sor ládái előtt bizony nemesebb
hangulatban flangéroz az ember, de engemet néha ez a kapualj is maga alá
húz s elérzékenyülten nézegetem a felfordított nagy ferslógra kirakott
cifra és nyomorult irodalmat, s a kereskedőjét, egy szegény vén zsidót,
aki a két kabátujját egymásba bujtatva sétál a ferslóg körül a hűvös
őszi délutánon. Miket árul? Százesztendős Jövendőmondó, Legújabb
Egyiptomi Álmoskönyv, Paprika Jancsi a mennyországban, Florenz és Lyon,
A tengerfenék réme, Mit Irjunk Képeslapokra, Névnapi és Születésnapi
köszöntők, Szerelmi Levelező, Rózsa Sándor, a puszták királya, Bűvészet
Könyve, Kóser Adomák, Árgirus Királyfi, A szénégető titka, Nick Karter,
a nagy detektiv, Kossuth Naptár, Ámor csintalanságai…
Szeretném a Szerelmi Levelező tíz krajcáros füzetének a címlapját
lerajzolni önöknek, primitív színnyomatú címlapját, amelyen piros
rózsákból összefonódott betük adják a füzet címét, a betűket zöld
levelek füzére hizelgi körül, a lap sarkaiban kiterjesztett szárnyú
fehér galambok szállanak, csőrükben piros pecsétes levelekkel. A fedél
közepén, égő szív alatt, egy kis padon andalító virány közepén egy szép
nagysád meg egy gigerli foglalnak helyet, a gigerli rózsát tart a
kezében, s a nagysád felé fordulva ép felajánlja neki a virágot, a
szívével együtt, a nagysád lesüti édes, kifejezéstelen szemét s kezeit
keblére kulcsolja. Ajkáról lecsúszott a rányomtatott piros festék az
állára, a haja zöld, ellentétben a gigerli lilaszínben nyomott
fürteivel…
Oh és a levelek, amelyek a szerelem változatainak megfelelően
csoportosítva következnek egymásután a Szerelmi Levelezőben: az
ismeretséget kötő levelek, a vallomások, a találkát kérő levelek, a
jegyesek levelezése, a szemrehányó levelek, féltékenységi levelek,
csalódottak levelei s lemondó levelek mintái. Igen tisztelt kisasszony!
Tisztelt N. úr! Büszke Istennő! Kedves N. úr! Édes Etelka! Kedves Imre!
Imádott Juliskám! Drága Károlyom! Forrón szeretett angyalom, Karolin!
Drága vőlegényem, Mihály! Kedves Janka! Szívtelen Jenő! Tisztelt
kisasszony! Elemér, csalfa szerelmem!
Olvassák el kérem a füzet első levelét, az »ismeretséget kötő levelek«
első mintáját:
»Igen tisztelt Kisasszony!
A minap egy vidám leánycsoportot láttam menni az utcán. S e
leánycsoportból, mondhatnám: rózsacsokorból kiváltkép egy rózsa tűnt ki.
És ez a rózsaszál kegyed volt, kedves Nagysád.
Nem bókolok én most. A színigazságot mondom. Annál igazabb ez, mert
hiszen akkor láttam kegyedet először. Azelőtt világgyűlölő voltam s
unalmasnak találtam az életet. Most imádom a világot s az életet
gyönyörűnek találom. Ezt a nagy változást a kegyeddel való találkozás
idézte elő lelki világomban.
Mióta először láttam kegyedet, mindig újra óhajtom látni s beszélni
Nagysáddal. Ha ez lehetséges volna, nagy örömét képezne szívemnek.
Engedje meg, tisztelt Nagysád, hogy szülői házánál tiszteletemet
tehessem s magamat bemutathassam.
Kedvező válaszát dobogó szívvel várja: