Mekcseynek jó volt ott hagyni az aknát, mert három helyen törtek volna
be a föld alatt az ókapunál.
Mig emitt a tüzes kerék dolgozott, az ókapunál a föld alatt folyt a
viaskodás.
Itt a fal már oly romlott volt, hogy a török a kövek között szurkált be,
a magyar meg ki, mig Mekcsey a föld alatt reájok szembe ásva, három
helyen futamitotta meg őket egymásután.
A török utoljára felgyujtotta a kaput, s azon akart berontani, de persze
vastag, erős falat talált a kapu mögött. Idejekorán berakatta azt
Mekcsey.
Gergely amint a maga bástyája környékén a legények kirontását és az
őrült futást látta, vizes bőrökkel teritette le az ágyukat és puskaporos
ládákat; tiz embert az őrségen hagyott, a többit az Ókapuhoz vitte, hogy
Mekcseynek segitsen.
Nem volt mit segiteni. A török had rémülete erre az oldalra is áthatott.
Az ide vezetett tömegek közül csak a tüfensdik állták meg a helyüket.
Ezek ott hullámoztak a kapu körül s lőttek és töltöttek, s megint lőttek
szakadatlanul.
A falak tetején a palánk alá huzódva az őrök álltak, csupán az állások
alatt hajladozott egy csoport katona. Ki-kiszurkáltak a fal hasadékain.
Gergely felfut a falra. Lenéz. Látja, hogy egy csapat török mozgolódik a
fal tövében, ahol sem felülről, sem oldalt nem lőhetik őket.
A magyarok kiszurkálnak rájok, de ők részint a lyukatlan helyekhez
lapulnak, részint guggolnak. Némelyiknél zsák van, némelyiknél kő.
A zsákkal, kővel a puska-réseket iparkodnak begyömöszölni, hogy a
magyarok ne lőhessenek.
Hát ezeket a töméseket lökdösik ki belülről, ki-ki szurnak a törökre is.
A törökök meg, ahogy a magyar lándsa kilükken a falból, elkapják.
Belekapaszkodnak ketten hárman is. Egy darabig fürészelnek vele, aztán
kirántják a lándsát.
A magyar káromkodik.
– Ejnye! – kiált le Gergely a legényeknek. Ott a tűz! Tegyétek bele a
lándsát!
A tűz ott ég a fal mellett. Husz katona is odaugrik s tartja a lándsa
végét a parázs közé.
A török kapásra készen, vigyorogva lesi az uj lándsákat.
Hát egyszerre husz lándsa is kibökődik a falból.
Uccu elkapja a török, de bezzeg odasül a tenyere. S dühös
szitkozódásukra bent a magyar katonák kacagása felel mostan.