A következő éjjelen megtudták, hogy mit csináltak aznap a janicsárok?
Hát biz ők olyanforma alkotmányokat csináltak, mint amilyenek alatt a
papok viszik a szentséget a körmenetekben. Csakhogy a mennyezet teteje
erős deszka, a négy rudja meg négy kópja.
Ilyen mozgó tetők alatt hordták ezentul éjjelenként a földet meg a
rőzsét.
A vár népe elnevezte ezt az alkotmányt _tárgy_-nak.
A főtisztek délután kialudták magukat. Többnyire délután aludtak, mert
az ostromtól csak reggel lehetett tartani, s délelőtt a török aznapi
terve már kitudódott. Éjjel megint talpon voltak, s ilyenkor a legénység
fele tért nyugodni. Dobó úgy egyezett meg Mekcseyvel, hogy nem tartanak
rendes időt az alvásra, hanem amint az egyik kipihente magát, a másik
azonnal pihenni tér.
Bizony nem aludt az egyik se, csak itt-ott egy órát, néha délután kettőt
is.
Hej ette a méreg a puskásokat, hogy a törököt a tárgyak sokasága
takarta. Ami ép tetődeszkázat volt a városi házakon, azt a török mind
összeszedte. Látta, hogy másképpen nem boldogul, csak ha maga is falat
emel.
A Sándor bástyán már olyan magas volt a töltés, hogy a romlásig ért.
A tárgyak fedték a törököt, a rőzsék fedték a feltoló fejét. A romlás
körül állandóan husz puskás, meg egy-egy töltött mozsár. A falon is erre
vigyázó fegyverek.
Gergely maga is itt őrködött most legjobban.
Egyszercsak valami husz török törekedik elő. Mindegyik fején venyige
csomó.
Gergely leszólt a falról.
– Gasparics!
– Tessék, – hangzott egy erős férfihang.
– Nem viszket a markotok?
– Dehogynem az áldóját! Hadd üssünk ki rájok hadnagy úr!
– Éppen azt gondoltam én is. Hát lehet. Csak arra vigyázzatok, hogy
amint szúrtatok, azonnal ugorjatok vissza.
– Értem hadnagy úr.
A romláson dolgoztak a kőmivesek, de még egy ember-szélességnyi rés volt
az alján is.
Gergely szavára kiugrik Gasparics, mellbeszúr egy jatagánokkal
körülfegyveres törököt, azzal visszaugrik.
A török összeesik. A többi hord tovább.
Most már három ember ugrik ki a résen. Lándzsával leteritenek ugyanannyi
törököt, megint ugranak vissza.
A török káromkodik, de alulról tolong fel a többi.
A résen most már tiz ember surran ki. Ki karddal, ki lándzsával. Ölik,
vágják a rőzsehordókat. Aztán visszafordulnak és beugrálnak a résen
egymásután.
A török elhányja a rőzsét, harmincan is neki a három hátul maradtnak.
Gergely lövet a falról. A török egyik a másikra bukfencezik, hanem egy
Kálmán nevü tizedes nagy lándsaszúrást hoz vissza a mellében.
– Lőjjetek tik is! – kiált le Gergely.
A többi törökre már az alsó nyilásból villámlik a halál.
Ennél a villanásnál látszott, hogy körülbelől negyven török feküdt
véresen a rés előtt. A többi új csoportba pattanva lándsával és karddal
rohan a résnek.
– Lőjj! – kiáltja Gergely a falon levőknek.
Ekkor érkezett oda Dobó.
A rés előtt ott fekszik hanyatt a vérében Kálmán. A résen beszúr egy
janicsár, s hogy senkit sem talál, egy kurjantással beugrik.
Dobó épp a rés mellett áll. Ugy üti orrba meztelen ököllel, hogy a vér
szétpreckel belőle. Ugyanabban a pillanatban Gasparics lándsát vet
beléje.
A többi török nem meri követni. Hátat forditanak, és széjjel-ugrálnak a
rőzsehányásban.
– Dobjátok ki a kutyát! – mondja Dobó a kőmiveseknek.
S fölmegy a falra.
– Az aknázást abbahagyta a török, – mondja Gergelynek.
– Gondoltam, – felelte Gergely.
– Van valami mondani-valód?
– Tessék megnézni a bögréinket.
A bástyaoldalban függő olajlámpásnál öt legény dolgozott, s köztük a
cigány is.
Egynehány száz cserép-bögre volt ott. Azt töltögették.
Az egyik puskaport tett bele egy marokkal. A másik rongyot és követ
gyömöszölt rá. A harmadik ismét egy marok puskaport tett a bögrébe. A
negyedik egy halom ujjnyira vagdalt rozsdás puskacső-darabok mellett
ült, s azokat töltötte puskaporral. Kétfelől fával verte be. Az ötödik
dróttal szoritotta a két dugót a csőhöz. A cigány besározta.
– Már háromszáz bögrénk van készen, jelentette Gergely.
– Tegyetek közéje ként is, – mondotta Dobó. – Jó nagy darabokat.
– Az bizony jó lesz, – felelte Gergely.
Balázs apród rohant a kénért.
Dobó egy darabig elégedett arccal nézte ezt a mesterkedést, aztán
körülpillantott:
– Itt van Gasparics?
– Itt vagyok, – felelte a legény alulról.
– Gyere fel.
A legény fölugrott, és összecsapta Dobó előtt a bokáját.
– Te voltál az első, aki a résen kiugrottál?
– Én, kapitány úr.
– Mától fogva tizedes vagy!