Reggel, mikor Dobó előjött a palotából, Hegedüs már a palota-ajtóban
várta.
– Uram! – szólt tisztelgőre emelve a kezét, – jelenteni valóm vagyon.
– Jer velem, – mondotta Dobó. Mondd el a kapunál.
A kapu fölött már ott állt Gergely, s vele Mekcsey, Fügedi. A
vesszőpalánk takarta őket a pataknál nyüzsgő töröktől.
Dobó egy pillantást vetett alá.
– Még senki?
– Senki, – felelte Gergely.
S Hegedüsre pillantott.
Hegedüs a sisakjához emelte a kezét. Gergely hasonlóképpen. De hidegen
tekintettek egymásra.
Dobó Hegedüshöz fordult.
– Uram, szólt Hegedüs, – meg kell mondanom, hogy a katonák közt egy kis
elégedetlenség félét vettem észre.
Dobó szemei kikerekedtek.
– Sajnos, – folytatta Hegedüs, kerülve a Dobó tekintetét, – vannak öreg
katonák köztük, akik ismerik az ugynevezett ostrompénzt. Tegnap egésznap
azt várták, hogy megkapják, mint máskor, máshol szokás volt. Este már
morogtak. Gondoltam: tovább mérgesedik a baj, ha leszidom őket. Hát
engedtem őket beszélni. Arra kértek: mondjam meg kapitány úrnak, hogy mi
a kivánságuk.
– Hát először is, – felelte Dobó, – nem lett volna szabad elfelejtenie
hadnagy úr, hogy a várban semmiféle settegésnek sugdosódásnak helye
nincsen. Másodszor, ami az ostrompénzt illeti, aki nem a hazáért harcol
itten, hanem az ostrompénzért, hát csak jelentkezzék, – kifizettetem.
Ezzel ellépett a hadnagytól, s áthajolt a palánkon.
– Jön, – szólalt meg Gergely.
A törökök közül elővált a kurd. Most már fel volt fegyverkezve. Két
magyar gyermeket vezetett. Mind a kettő lajbis, gatyás mezitlábas
parasztgyermek. Hogy a kurd nagyokat lépett, a két gyermek futva ment
mellette.
Tőlük valami százlépésnyire látni lehetett a félszemü dervist. Lovon
ülve követte a kurdot, de golyótávolságban megállt, és a kengyelbe
hágva, fölegyenesedve nézett a vár felé.
– A gyermekek nem az enyémek! – szólt riadozó örömmel Gergely.
S valóban a két gyermek idősebb volt, mint az ő Jancsikája. Az egyik
gyermek körülbelül tiz éves, a másik tizenkettő.
A kurd megállt a kapu előtt, és fölkiáltott:
– A bég egy gyermek helyett kettőt küld. Adjátok ki a gyürüt, akkor
elküldi a harmadik gyermeket is.
Dobó felszólt a toronyőrnek.
– Hajoljon ki, kend! Intsen a kezével annak a kurdnak, hogy elmehet.