Gergely lázas szivvel sietett a bástyájára, hogy átaludja az éj
hátralévő részét.
Mikor a malmok mellett elment, az árnyékból egy _pszt_ szó hallatszott,
jobban mondva egy _pst_.
Gergely odanéz. A cigányt látja szalmán, amint féltérdre emelkedve
integet.
– No mit akarsz? – kérdezte Gergely idegesen.
A cigány felkel, és susogva beszél:
– Kutya van a kertben!
– No.
– Az este az ókapunál egy kassai katonának a sisakja álladzóját
reperáltam. Hegedüs hadnagy úr arról beszélt, hogy mikor ostrom van,
duplán kell fizetni. A katonák haragusznak Dobó nagyságos úrra. Azt
mondják, hogy a török minden jót igér, ő meg semmit. Választani kell.
Gergely a lélekzetét is visszatartva nézett a cigányra.
– S előtted beszéltek igy?
– Minden katona előtt. Én meg nem mondottam volna, de ha már félni kell,
jobban félek a terektöl mint a kassai hadnagy úrtól.
– Jer velem, – mondotta Gergely.
Megkereste Mekcseyt, s a töltéscsinálóknál ráakadt.
– Pista, – mondotta, hallgasd meg Sárközit.
S azzal ott hagyta őket.