XXX.

Reggeltől estig szakadatlanul mennydörögtek az ágyúk, s esett az eső.

A zarbuzánok félmázsás golyói kapu nagyságu szakadékokat rontottak a

falakon. A szakállasok és tarackok nehéz apró golyói letördelték a

templom gyönyörü faragványaít, s beszakgatták a várnagyi palota hátulsó

falát.

Mikor az őrálló katonaság a Sándorbástyán hajnalban elhelyezkedett a

palánk mögött, a török szakállas ágyúkból jégeső gyanánt hullott rájok

hátulról a golyó.

– Arcra! – vezényelte hirtelen Gergely.

A százötven katona a földre vetette magát.

Gergely a fal szélére ült.

A golyók a fejük fölött süvöltöttek el, s belecsapódtak a vár falába.

Olyan lett a palánk a falon, mint a rosta.

Szünet következett. A török kilőtte minden ágyuját, hát töltött.

– Fel! – vezényelte Gergely.

Öt ember fekve maradt.

– Ezeket vigyétek a templom elé, – szólt búsan Gergely. – Van-e köztetek

sebesült is?

Tizenöt ember lépett elé szótlanul a sorból.

– Hát ti meg menjetek a borbélyokhoz.

S a fejét rázva, veszettül teremtettézett.

– Fiuk – mondotta aztán, – nem hasalhatunk itt egész nap. Hozzatok ásót,

és csináljunk árkot.

Tizenkint elvezényelte az embereit, s csakhamar mind a százötven katona

ásott.

Egy óra nem telt belé, olyan árkot hánytak a katonák, hogy mellig

állhattak benne.

Gergely megvárta, mig a törökök megint lőnek, aztán kiugrott az árokból

s a belső várba sietett, hogy Dobónak az árokásásról jelentést adjon.

A monostor mellett ott találta a kis török fiut, amint az ereszet

szárazán játszott. Füstölgő ágyú golyót ásott ki kanállal a falból. A

gyerek bizonyosan a konyhából szökött meg, s olyan helyen állott, ahol

egyre hullt a golyó.

– Hajde! (Takarodj innen!) – kiáltott rá Gergely.

A gyerek megrettent, és Gergely felé fordult. A falhoz támaszkodva

sápadtan és félő szemmel nézett reá, mig a két tenyerét a falhoz tette,

mintha az anyja szoknyáját keresné.

Uj golyók csaptak a falba s verték a vakolatot. Egy ökölnyi nagyságu

fekete golyó a gyermek válla fölött csapott a falba, s piszkos karikát

hagyott maga körül.

Gergely odaugrott. Elrántotta a gyermeket, és bevitte az ölében a

palotába.

Az egri csillagok (II. kötet) · 第 40 / 93 题