Vidd a kútra, itasd meg azt,
Itasd meg, mert szomju nagyon:
Szegény Pista fáradt nagyon.
Azután menj a szobádba,
Borúlj a vetett ágyadra,
Borulj, sirass engem nagyon:
A törvényem hátra vagyon.
Elbúcsúztam Juliskámtól
Az apjától, az anyjától:
Már én elmegyek, látjátok,
Isten vigyázzon reátok.
Sirva kisért a kapuig,
Onnan a határ széleig,
Megcsókoltam utoljára,
Ugy űltem a pej lovamra.
Lement a nap nyugodóra,
Szegény Pista boszújára:
Belement az istálóba,
Megfogtak másnap déltájba.
Már két kezem vasba verték,
Dupla fegyverem elvették,
Magam fegyver közé vettek,
A zsandárok ugy kisértek.
A törvény elébe vittek,
Komor szemmel rám tekintnek,
Monda nekem: no te kutya
Nem lősz többet pandurt soha.
Akkor meghültem egy kicsit,
Hogy az akasztófára visz,
Nem lesz napja vig kedvemnek,
Soha többé életemnek.
Februárjus huszadikán
Kisértek fel a nagy utczán,
Szégyeltem azt váltig nagyon,
Hogy a kezem vasba vagyon.
Édes kedves lovam, Pajkos!
Nincsen czukor, nincs abrak most:
Fogva a te kedves gazdád,
Nincs ki gondot viseljen rád.
58. =Balla János.= Több részletre nézve megegyez fennebb a 48 szám alatt
közlött Kis Sándor czimü balladával.
Nyomdahiba a 65. lapon alól az 5-dik sorban: ez ket, olvasd: ez_e_ket.
II. DALOK.
1. SZERELMI DALOK.
2. Az első versszak változata megvan Kriza „Vadrózsá“-i I. kötetének
411-dik száma alatt. Pár sorban összetalálkozik még Erdélyi Népd. és
Mond. II. kötetének 124-dik dalával.
3. Ezen dal második versszaka egyezik a 12-dik szám alatt közlött
ballada végső versszakával; a harmadik pedig Tóth Kálmán költeményéből
ment át a nép ajkára némi módositással (_Tóth Kálmán. Összes
költeményei. Pest. 1860._ I. köt. 91. l.).
11. Nyomdahiba a második sorban ra ta, olv.: ra_j_ta.
12. Az első versszak változatát lásd Népd. és Mond. I. kötetének 455.
száma alatt.
19. Nehány sora megvan Népd. és Mond. II. 252. száma alatt, de egészen
más kifejléssel; és Krizánál a 350. szám alatt.
20. Első versszaka ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. kötete 59-dik
dalának.
33. Gyüjteményemben egy régi nyomtatványon ezen dalhoz még a következő 3
versszak csatlakozik:
Vas a patkóm, réz a szege,
Szeretőmnek kék a szeme,
Ha a festőhez vihetném,
Feketére megfestetném.
Pest mellett van egy kertecske,
Ott lakik a szép menyecske.
Hol a legény nem uj fecske,
Kit készen vár a menyecske.
Megmondtam már a Náninak,
Tartson szeretőt magának,
Ne tartson mást bolondjának,
Vegyen bolondot urának.
28. Második versszakának pár sora összetalálkozik Népd. és Mond. II.
176. dalával.
31. Szintén a második versszak változata megvan Erdélyi gyüjteménye II.
kötetének 314-dik dalában.
34. Az e dalban emlitett gyolcsra meg kell jegyeznem, hogy a mult század
utolján a fiatal menyecske, midőn a templomba vagy más nyilvános helyre
ment, a fejkötőn felül tenyérnyi széles fehér gyolcsot, a gazdagabb
pedig fehér fátyolt kötött a fejére s arról tudták meg, hogy „új házas.“
– „Kis leány koromban, – emlité nagy anyám, kinek felmondása után
jegyeztem föl e dalt, csak azt néztük a templomban, hány menyecskének
van a fején gyolcs, arról tudtuk meg, hogy hány menyasszony jött be.“
Ezen szokásból eredt a mai napság is divatozó közmondás: „Hogy’ áll a
gyolcs a fején?“ azaz: lássuk, mi lett hát belőle?!
38. E dal második versszaka Kriza „Vadrózsái“ I. 86-dik dalának első
versszakával majdnem szóról-szóra megegyez.
39. Pár sora kevés változtatással megvan Kriza: „Vadrózsák“ I. 80-dik
számu dalában; az 5-dik és 6-dik versszak pedig ezen gyüjtemény első
kötetének „Vegyes dalok“ czime alatt közlött 2-dik számu dalával üt
össze.
43. Az első versszaknak megfelel a Népd. és Mond. II. 173-dik dalának
3-dik versszaka.
45. Egybe találkozik a Népd. és Mond. II. kötet 30-dik dalának második
versszakával.
57. Változatát közlötte Kriza „Vadrózsák“ I. 391. száma alatt; egy
versszaka megvan csekély eltéréssel Népd. és Mond. III. 110. száma
alatt.
62. Első verse látható Népd. és Mond. II. 195-dik szám alatt szintén az
első versszakban.
69. Csekély változtatással megvan Népd. és Mond. I. 41. száma alatt.
70. Az első versszak variansa olvasható Népd. és Mond. II. 213. száma
alatt.
75. Változatait lásd Népd. és Mond. III. kötetének 80. és 157, számai
alatt.
76. Pár sora összevág Népd. és Mond. I. 89-dik dalának második
versszakával.
77. Az első versszak változata megvan Kriza „Vadrózsák“ I. 411-dik számu
dalának első versszakában.
81. Két sora némileg egybe találkozik a Népd. és Mond. II. 171. dalának
két első sorával.
82. E dal első versszakának változata megvan Népd. és Mond, III. 110-dik
száma alatt a harmadik versszakban.
85. Első versszaka megvan Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötetének 476-dik
száma alatt.
86. Első versszaka némiben megegyez Pap Gyula „Palócz népköltemények“
czimü gyüjteménye 82-dik dalával.
87. Némi módositással ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. 180-dik dalának
első versszaka.
88. Krizánál csak az első versszak van meg belőle „Vadrózsák“ I. 134.
száma alatt.
90. A második versszak változata olvasható Népd. és Mond. II. 258. száma
alatt; a harmadiké pedig ezen gyüjtemény első kötetében a „pusztai és
pásztordalok“ 7. száma alatt.
92. Eszméje ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. kötete 60-dik dalának.
94. A harmadik versszak két utolsó sora összetalálkozik e gyüjtemény
első kötete 68-dik dalának végső soraival.
97. Változatát lásd közölve Népd. és Mond. III. 146. számu dalában.
Nyomdahiba a 119. lapon A gondot, olv.: A _ki_ gondot.
101. Két első sora megvan Erd. II. 247 és 248. első versszakaiban, és
Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötetének 434. száma alatt.
Nyomdahiba a 122. lapon: nem szidjon, olvasd: _ne_ szidjon.
104. Nehány sora olvasható Krizánál a Vadrózsák I. kötete 393. száma
alatt.
112. Pap Gyula emlitett gyüjteményében három legény arat a baglyasalyi
halom alatt zabot, mig itt a leányok rózsát aratnak.
113. Szintén Pap Gyula gyüjteményének 98-dik számu dalával van némi
rokonságban.
122. Két első versszakát közlötte Kriza a „Vadrózsák“ I. kötetének 399.
száma alatt.
126. Változata látható Erd. I. 79. száma alatt, továbbá a második
versszak szintén más változattal megvan Népd. és Mond. II. 167. sz.
alatt az utolsó versszakban.
132. Egy Szegedről került változatát lásd a Népd. és Mond. III. a 4-dik
szám alatt.
133. Pár versszaka megvan Erd. II. 333. számu dalában.
139. Az első vers két utolsó sora ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. III.
98-dik dala második versszakának.
143. A három utolsó versszak változatát közlötte Erdélyi Népd. és Mond.
I. 35. számu dalában.
150. Első versszaka megvan Erd. I. 36. száma alatt.
154. Változatát lásd Népd. és Mond. III. 19. száma alatt.
164. Az első versszaknak van két változata is; egyik Népd. és Mond. II.
207. számu dalában, a másik ugyanott alább a 282. szám alatt.
168. Első versszakát közli Erdélyi a Népd. és Mond. II. kötetének 263.
száma alatt.
177. Az első versszak megegyez Erd. II. kötete 241-dik dalának első
strophájával.
181. Két első sora némiben megegyez a Népd. és Mond. II. 61. dalának két
első sorával.
2. HAZAFIUI ÉS KATONADALOK.
1. =Rákóczi korából.= Mivel sem véltem méltóbban megkezdhetni e
szakaszt, mint mult századi szabadságharczunk eme bánatos elégiájával.
Először közlötte Erdélyi János „Szabad hangok“ czimü költemény füzete
utolján (_Szabad hangok. Erdélyitől. Pest, 1849._ a 32–35. lapokon) s ő
végül eme jegyzetet csatolja hozzá: „Eme _történeti_ elegia több mint
száz esztendő óta tudtommal, itt lát először világot. Megőrzé ezt a
fájdalmait hiven rejtegetett magyar nép. Az idők fordultához képest
jónak látám közlését, miután eddig világ elé bocsátanom soha nem
sikerülhetett.“ Itt minden változtatás nélkűl veszi az olvasó, s ide
főkép azért vettem fel, mert gyüjteményemben volt már egy töredék
változata egy a mult század utólján, vagy a jelen század első
évtizedében összeirt daloskönyvből kiirva. Azonban midőn már
gyüjteményemből ezen iv ki volt nyomva, jelent meg Thaly Kálmán
gyüjteménye (_Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez
Pest._ 1872. I. II. köt.), melyben a „Rákóczi nóta“ – igy nevezi Thaly –
szintén közölve van becses történelmi _tájékozás_ kiséretében, melyben e
dal eredete-, s a jelen korra történt átszármazása viszontagságairól bő
felvilágositást talál a szives olvasó (Lásd a II. köt. 208–241.
lapjait.) Ugyan ő még más két, későbbi változatát is közli (u. o. a
242–246. l.), mely utóbbival az alább közlött, s általam már emlitett
varians némi csekély eltéréssel megegyez; de annak bizonyságául, hogy e
dal a mostoha idők daczára országszerte s igy Hód-Mező-Vásárhelyen is,
el volt terjedve, s csak az utóbbi idők, hogy ugy mondjam, hanyagsága
okozta, hogy már-már feledékenységbe menjen, közlöm az ide jegyzett
változatot. Nehány sornyi töredék dallamával együtt, Horváth Ádám
kézirati gyüjteményéből kiadva, látható Bartalus István „_Magyar
Orpheus_“-ában is (Pest. 1869.) mindjárt a kötet első lapján. Én itt
minden további magyarázgatást mellőzve, az ilyenek iránt érdeklődő
olvasót Thaly emlitett gyüjteményére utalom. Amaz általam talált
változat im itt következik.
Jaj neked szegény magyar nép!
Mert az ellenség szaggat s tép.
Mire jutott állapotod!
Romlandó cserép.
Szegény magyar nép,
Mikor lesz már ép,
Megromlottál mint cserép;
Mert a sasnak körme között
Fonnyadsz mint a lép.
Jaj Rákóczi, Bercsényi,
Vitéz magyarok vezéri!
Hová lettek nemzetünknek
Fénylő tüköri,
Piros hajnali,
Fényes csillagi!
Német földünket emészti,
Szegény magyar nemzetünket
Miképen veszti!
Szörnyű rajtunk a fegyver,
Mert a német köztünk hever;
Ugy viseli magát mint egy
Derék gavallér.
Nézd el be kövér,
Bőrébe’ nem fér,
Mégis többet kér;
Alig vagyon országunkban
Miatta kenyér.
2. E dalt szintén az előbb emlitett dalos könyvből irtam ki, hol a
következő czim volt fölébe irva: „Szegény magyarok éneke, melyben a maga
nyomorúságát siratja szegény magyar nemzet.“
3. Ez, valamint a következő szám alatt közlött dal, maig is él a nép
ajkán, s alig van olyan, a jelen század elején összeirt dalos könyv,
melyben benn ne foglaltatnék.
4. Nyomdahibák az első versszak 3-dik sorában a 169. lapon: Ne hangzik,
olvasd: _Nem_ hangzik. a 170. lapon 2-dik sorban elhunytak helyett
olvasd; _el_hunytak.
6. Az első versszak Döbrentei Gábor „Sirtál anyám, egykor értem“ kezdetü
dala után van készitve, de a második vers egészen a népé s a szép kis
dal tökéletes egészet alkot. Amazt lásd felvéve a Népd. és Mond. II.
kötetének 482. száma alatt.
14. E dal mindjárt a függetlenségi harcz leveretése után keletkezett s
csakhamar ország szerte elterjedt. Az akkori viszonyokhoz átidomitva
dallamával együtt közlötte Mátray Gábor: „Magyar népdalok egyetemes
gyüjteménye.“ czimü vállalatában az első füzet 9-dik száma alatt.
17. Pár sora némileg összevág Pap Gyula többször emlitett gyüjteménye
93-dik dalával.
20. Az utolsó versszak két első sora megegyez az első kötet 15-dik
dalának két első sorával és némileg az itt alább 32. szám alatt közlött
dal pár első sorával.
22. Pár sora összevág az első kötet 31-dik dalával.
23. A második versszak megegyez alább a 35. szám alatt közlött dal
második versszakával.
28. Az első strophát némi változattal közli Kriza a „Vadrózsák“ I.
kötetének 336. száma alatt.
29–31. Az e számok alatt közlött dalok, mint már fennebb is emlitettem,
nem hazai termékek, egy a külföldről haza jött szabadságos katona
felmondása után jegyeztem fel őket. Érdemesnek tartottam közleni, mint a
magyar nép honszeretetének őszinte, szivből jövő nyilatkozatait.
30. Nyomdahiba a 186. lapon 13-dik sorban: kozzád helyett olvasd:
_hoz_zád.
3. PUSZTAI ÉS PÁSZTORDALOK.
4. Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötete 411-dik számu dalának első
versszakában nem a szőlő-tőke, hanem a diófa vesszeje marad árván mint a
szegény legény szeretője.
5. Szabados János a negyvenes évek elején igen erélyes csendbiztos volt
Hód-Mező-Vásárhelyen, ama jó-fajta legények, kiknek „nem törte kapa
tenyerét,“ féltek tőle mint az égő tűztől. A felőle élt babonás
hiedelem, hogy „nem járja sem golyó sem fegyver,“ az aczél-tükör,
„melyen hét mértföldre ellát,“ a bagolyszem, hogy „sötét éjtszakán is
láthat“ stb mind igen jellemző adalék népünk gondolkozás-módja és
bensőjének kiismerésére, s noha a dal keletkezése után csakhamar
elhangzott, mindaz által érdekesnek véltem felvenni a gyüjteménybe.
Nyomdahiba a 194. lapon alól a 3-dik sorban: s láthat, helyett olvasd:
_is_ láthat.
12. E dal változata megvan a Népd. és Mond. I. kötetének 253 száma
alatt; de e pár sor:
Ha loptam is, _megszenvedtem érte_,
_A vármegye se’ hányja szememre!_
ama sajátságos felfogás oly eredeti, büszke nyilatkozatát foglalja
magában, hogy méltónak találtam egész terjedelmében ujra közleni.
15. Első versszaka némiben megegyez a Népd. és Mond. II. kötete 249-dik
dalának első versszakával.
17. A dal második versszaka összetalálkozik az ezen gyüjtemény első
kötetében közlött pusztai dalok 3-dik számának második versével.
21. Az e szám alatt közlött dal két első strophája és az első kötet
13-dik számu dalának utolsó versszaka némi hasonlóságot tüntet fel.
23. Távoli rokonságban látszik lenni a Népd. és Mond. III. kötete
356-dik dalával.
4. BOR ÉS KORTESDALOK.
4. Nyomdahiba a 208-dik lapon alól az első sorban: változtak helyett
olvasd: változtak.
5. Az első versszak Tóth Kálmán költeményei közül ment át a nép ajkára
némi változtatással; a másodiknak változatát lásd az első kötet 6-dik
száma alatt közölve.
7. Változata megvan a Népd. és Mond. I. kötete 228. számu dalában.
8. Változata szintén Erdélyinél van a Népd. és Mond. III. kötetének 169.
száma alatt.
12. Közölve van az első kötet bordalai közt 8. szám alatt az első
versszak hijával; amannak, a versalakból itélve, egészen más dallama is
van.
14. Babarczy Antal a negyvenes években Csongrád megyében a konservativ
párt első capacitása és vezér szónoka volt. Szabó László, Vidovits
Mihály szintén ezen párt főbbjei közé tartoztak. A dal 1843. tavaszáról
való. Dallama ugyanaz, a mi Horváth Ádám: „Mars siess hazámba vissza kis
seregem“ czimü költeményének, melynek egyéb iránt ez meglehetősen
sikerült travestatiója. Amazt közlötte Bartalus István „Magyar
Orpheus“-ában dallamával együtt a 89–90-dik lapokon.
5. TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK.
1–2. Mindkét dalt a már emlitett régi dalos könyvből irtam ki. Az első,
úgy látszik, kurucz-világi maradvány, a másodiknak második versszaka
némi módositással megvan Erd. III. 317. száma alatt.
5. Az öt első versszak olvasható Kriza gyüjteményének 462. számánál.
8. Változata megvan a Népd. és Mond. II. 469. számu dalában.
9. Az első versszak némi változtatással látható Erd. III. 320. száma
alatt.
11. Szintén az első versszak változata megvan Népd. és Mond. I. 468. és
az első kötet 10. száma alatt.
18. Némileg összeüt a „Vadrózsák“ 342-dik dalának második versszakával.
21. Pár sorban összevág az első kötetben közlött gúnydalok 13-dik
számával.
28. Két sora egybe találkozik a Népd. és Mond. III. kötete 310-dik
dalának két első sorával.
31. Némiben megegyez Erd. III. kötete 27-dik dalának harmadik
versszakával.
36. E gyüjtemény első kötetében a tréfás dalok 15-ik száma alatt van
közölve a 128-dik zsoltár travestatiója; kiegészitésül emlékezet után
itt közlöm az egyházi énekek némely travestatióit, melyeket gyermek
koromban többször volt alkalmam a néptől hallani. Találó és egészséges
termékei a népi-humor azon játsziságának, mely magasabb tárgyakhoz is
mer nyulni, a nélkül, hogy sértene, s megbotránkozást keltene. Eme dalok
nem a megromlottság és vallástalanság bélyegeit viselik magokon, sőt
inkább úgy tünnek fel, mint a nép humorának kedélyes szeszszenései. Már
a gyermekdalok közt akadtam egyre, mely az apostoli hitforma első
szavaival kedődik, de csakhamar tréfás hangba csap át. Im itt
következik:
Hiszek egy istenben,
Kiszaladtam egy ingben,
Kapom a vasvillát,
Ütöm a macskát,
Mért ette meg a szalonnát.
Általában a nép, kivált borozás közben, a vallási dolgok komoly
méltóságán hamar túlteszi magát. Ki nem emlékeznék ama dalra, mely
elsőbben a halotti ének komoly, méltóságos dallama és szövege szerint
kezdődik:
A nap eljő nagy haraggal
Mely megemészt mindent lánggal,
Dávid mondja ezt Szent Pállal,
de csakhamar vidor, enyelgő hangba megy át, a rohamos dallam mintegy
jelezvén a kedélyek derült csapongását, következőleg halad tovább:
Töltsd tele, pajtás, poharad,
Mig ki nem ázik agyarad;
Mind bolond, a ki nem iszik,
Mig a temetőbe nem viszik!
Hogy hosszas ne legyek, még csak a következő dalt iktatom ide ezen
nemből, mely a búcsú-járók énekét alakitja át ilyen játszivá.
Merre menjünk komám asszony?
Alleluja!
Akár erre, akár arra,
Alleluja!
Erre mentek, szilvát ettek,
Alleluja!
Elhullatták, itt a magja.
Alleluja!
Szent-verebélyi bot,
Ki két krajczáros bicskával kiczifráztatott,
Könyörögj érettünk!
Soroksári czipó,
Irgalmazz minékünk!
Részeg hétfőn, részeg kedden,
Szerdán, csütörtökön,
Részeg péntek’ és szombaton
És az egész vasárnapon.
Nyomdahiba a 232. lapon alól a második sorban: icze helyett olvasd:
itcze.
6. VEGYES DALOK.
1. Az első versszak változata közölve van e gyüjtemény első kötete
vegyes dalainak 17. száma alatt.
12. Nyomdahiba a 240. lapon a 12-dik sorban: galam_h_om helyett olvasd:
galam_b_om.
16. A két első versszak közölve van a Népd. és Mond. II. kötet 152. sz.
alatt, más két oda nem tartozó verssel egybe kötve, a harmadik pedig
Erd. III. 298. száma alatt némi változtatással egy maga. A negyvenes
évek elején az alföldön igy dalolták, a mint jelenleg közlöm, s igy
tökélyes egészet képez. A „kisebbik uram“ elnevezés a férj öcscsét
jelenti, mig a férj bátyját a menyecske „öregbik uram“-nak szokta
nevezni.
21. Nyomdahiba a 244. lapon a 8-dik sorban: szomoruságo helyett olvasd:
szomoruságot.
22. Nyomdahiba az első verszak második sorában: szavaimnak helyett
olvasd: szav_ad_nak.
31. E dalból Erdélyinél a Népd. és Mond. I. 466. száma alatt csak a két
első versszak fordul elő, igy a mint jelenleg van is csak töredéknek
látszik.
32. A II. szám alatt közlött kiházasitó dal nehány sorban némileg
összevág Kriza I. 253. számu dalával. E dalokat fonókákban és más
összejövetelek alkalmával társas játékok közben szokták dalolni. Igy
péld. az első dalnál a játszó személyek körbe fogózva forognak, a
középen egy leány áll, ki a dal végeztével a megnevezett férfival a kör
közepén tánczol, mi közben a többiek valami más dalt dalolnak s szintén
párosával tánczolnak. Kinek párja nem jut, az a táncz végével a kör
közepére áll s a játékot tovább folytatják.
7. DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK S JÁTÉKOK.
A gyermekdalok iránt eddigi gyüjtőink nem viseltettek elég figyelemmel,
mennyiségük ugy Erdélyinél mint Krizánál, a dalok más fajához képest,
igen csekély; csak a jelen gyűjtemény első kötetében találunk már
nagyobb számra. Én a népköltési termékek gyüjtésénél mondhatnám
előszeretettel voltam irántok, s hogy vonatkozásukat a gyermek-élet
különböző mozzanataira kitüntessem, nehány oly dalt is felvettem a
gyüjteménybe, melyeken a kényesebb izlésüek talán fenn akadnak, de
melyekről tudtam, hogy az avatottak, habár a dolgot nevén nevezik is,
kedvesen fogják venni, mint a népélet őszinte, hamisítlan
nyilatkozatait. Helyesnek tartom e részben is Erdélyinek az ilyféle
közmondásokra tett ama megjegyzését, hogy az, ki ilyesmin rágódik,
felejti, „hogy ily gondolkozás után öntestét is, melyen szinte hagyott
szégyelni valót az alkotó természet, meg kellene csonkitania.“ Végül
megjegyzem, hogy a gyermekdalok mind a h.-m.-vásárhelyi tájszólás
szerint vannak közölve, hogy ez által anyagot nyujtsak a nyelvészeknek a
különböző vidékek szólásformáinak egybehasonlitására. Erre nézve azonban
lásd a „Magyar Sajtó“ 1865. évi 31–38. számu tárczáit, hol ugy a
gyermekdalokról mint különösen ezen tájszólásról bővebben értekeztem.
4. Erdélyi e dalról azt mondja a „Magyar közmondások könyvé“-ben, hogy
„ezek alkalmasint csak emlékezet segitéseért vannak igy összehozva, hogy
a gyermek annál könnyebben tartsa meg a napok rendit;“ hogy azonban e
csonka mondatok mindegyikének van saját értelme, az utolsó sorból alapos
okom van hinni; ugyanis én úgy vélekedem, hogy bennök a _naponkénti
teendők_ vannak elsorolva, s ezért bátorkodnám az egészet igy
értelmezni: „Hétfő hetibe,“ azt teszi, hogy a szükségleteket ekkor kell
bevásárolni a _piaczon_, – ugyanis az alföldön a heti piaczot egyszerüen
csak _heti_nek is nevezik; – „kedd kedvibe“ meg azt jelenti, hogy azon
dolgodhoz, melyhez kedv kell, akkor kezdj; én legalább igen jól
emlékszem, hogy a köznépi szülők, mint már ezt Erdélyi is megjegyezte,
azért viszik _kedden_ először gyermekeiket az iskolába, hogy azoknak
annál több _ked_vök legyen a tanuláshoz; „szerda szerelmibe“… erre azt
jegyzem meg, hogy a jegyesek azelőtt mindig, legalább az alföldön s
különösen H.-M.-Vásárhelyen, s legtöbbnyire ma is _szerdán_ szoktak
megesküdni egymással, hogy mint házas társak annál jobban _szeressék_
egymást. (Lásd a „Vasárnapi Ujság“ 1864. évi folyamában: „Alföldi
menyegzői szokások száz év előtt,“ hol szintén a szerdai nap van emlitve
a lakodalom napjául.) Igy tovább: csütörtökön a csür, pénteken a pitvar,
szombaton a szoba körüli dolgot kell elvégezni s vasárnap pedig kétszer
menni az isten házába.
7–13. E számok alatt a babonás hiedelem nyilatkozatai vannak
feljegyezve, s mint hogy a szöveg melletti megjegyzések által igyekeztem
mindegyiket érthetővé tenni, itt felesleges minden további magyarázat.
21. A négy első sor közölve van Schuster F. W. „Siebenbürgisch sächsiche
Volkslieder“ stb. (Hermannstadt. Verlag von Theodor Steinhaussen 1865.)
czimü gyüjteményének 400-dik lapján „Ungarische Studien“ czim alatt
következőleg:
Tini kakasti,
hârom garas –
hát a tjúk?
az is úgy.
24. Ha a gyermek játék közben megboszankodik társára, felindulásában
azonnal kész a gúnyolódásra; ha más megróni valót nem talál benne,
keresztnevére mond rimet s azzal boszantja. Itt fel vannak sorolva mind
ama csúfolódó versikék, s felvilágosításul csak annyit jegyzek meg, hogy
a Lityke a Lidia, a Sárkány a Sára, a Zsuska a Zsuzsána nevek
kicsinyítése.
Nyomdahiba a 259. lapon a 13-dik sorban: Zsu_cs_ka helyett olvasd:
Zsu_s_ka.
45. Változata megvan Kriza gyüjteményében a 280. szám alatt.
55. Két első sora megvan az első kötet gyermekdalai közt a 13. szám
alatt.
65. Az e szám alatt, a lap alján közlött pár sort a földön hentergő,
magát rendetlenül viselő gyermekre szokták mondani. „Iszka“ annyit tesz,
mintha mondaná: nem szégyenled magad? „dobár“ pedig a teliségtől
kidomborodottat, megtöltöttet, degeszt, telit jelent. Innen mondják:
_dobár erszény_, mely pénzzel van tele, _dobár zacskó_, mely dohánynyal
van jól megtömve; _dobár has_, mely a jól lakás következtében meg van
telve, mintegy kidomborodva. Az emlitett helyen épen ebben az értelemben
fordúl elő.
81. E dalnak változata az első kötet 36. számu dala.
82. A „hogyan van magyarúl?“ felirat alatt közlött három sorocska,
melyet sebesen, megszakitás nélkül szoktak felmondani, következőleg
értelmezendő: Tón a lúd át úsz. Ólon tall ing, por lép itczét. Hun hál a
tál az éjtszaka?
89–92. Az e számok alatt közlött dalok többé kevésbbé összetalálkoznak a
Vadrózsák 277. 278. számaival és az első kötet gyermekdalainak 11. 12.
és 39. számaival.
93–106. Egyik a másiknak változata; hasonlók vannak még közölve
Erdélyinél a Népd. és Mond. I. kötetében a 405–409. 412. és Krizánál a
290-dik szám alatt.
119. Összetalálkozik az első kötet 15-dik számu gyermekdalával.
120. Nyomdahiba a 308. lapon az első sorban: _ragada_ helyett olvasd:
_szalada_.
Némi rokonság vehető észre még a következő számok alatti daloknál, u. m.
a 121-dik számu némiben megegyez az első kötet 33-dik gyermekdalával; a
125 az első kötet 14-dik és Pap Gyulánál a „játékok“ 6-dik számával; a
126. számu Krizánál a 274. számmal, végre a 128. számu ugyanott a 273.
számú dallal.
8. KÖSZÖNTŐK ÉS RIGMUSOK.