előestéjén három négy gyermek összeáll s járnak házról-házra kántálni
vagy köszönteni. Megállnak az ablakok alatt s elkezdik énekelni a
köszöntő verset; mikor végére értek, egy a hangosabb torkuak közül
elkezdi: „Szerencsés jó estét kivánok kigyelmeteknek! Engedje az úr
isten, hogy több karácson (szent István stb.) estéjét érhessenek
kigyelmetek erőben, egészségben; nem ilyen szomorút, hanem
örvendetesebbet kivánok kigyelmeteknek!“ Aztán elkezdik mondani sorba a
rigmusokat; midőn abból is elmondtak nehányat, a házbeliek kalácscsal,
rétessel, kolbásszal és egy pár krajczárral megajándékozva bocsájtják
őket tova.
A köszöntők közül tudtommal csak a 6-ik szám alatti volt még ekkoráig
közölve a Protestans naptár valamelyik régebbi év folyamában, a többi
most lát itt először világot; ugyan ezt mondhatom a rigmusokról is. Az
első karácsoni köszöntő negyedik versszaka, ha nem is kifejezésben, de
tartalomban összetalálkozik a Népd. és Mond. I. kötete 335. száma alatt
közlött „karácsoni rigmusok“ elsejével. A rigmusokból egyes sorok a
mysteriumok ama dévajkodó részeibe csúsztak át, melyek összehordanak
furcsánál furcsább dolgokat, hogy ez által jó izű nevetésre
fakaszszanak. Általában elmondhatni úgy a köszöntőkről, de legkivált a
rigmusokról, hogy igen régiek, s egy vagy más tekintetben kiváló
figyelmet érdemelnek. Némi összetalálkozást csak a 22-dik szám alatti
rigmus tüntet elő a Népd. és Mond. I. kötete 170-dik számu dalával.
11. Nyomdahiba a 325. lapon az első versszak 3-dik sorában: _nem_ fogom
helyett olvasd: _meg_ fogom.
9. HALOTTI ÉNEKEK.
A halotti énekek a nagy közönség előtt eddig ismeretlen műfaj
képviselői. Erdélyi ugyan a Népd. és Mond. I. kötetében a 327–334.
számok alatt közlött nehány „szent éneket,“ melynek egy része irók, más
része pedig a nép vagy ismeretlenek szerzeménye. Hasonlókép Kriza
„Vadrózsá“-iban az 523–525. számok alatt közzé tett 3 éneket a
szombatosok sectájától; azonban e szám vallásos irányu népies
költészetünk termékeinek megismertetésére és kellő méltánylására oly
csekély, hogy méltónak tartottam az itt közlött nehány halotti éneket a
gyüjteménybe felvenni. Ezeknek egy részén meglátszik ugyan, mint például
a 4-dik szám alatt közlöttön, hogy iskolázott elme szüleménye, de egy jó
részről bizton merem állitani, hogy majdnem egészen irás-tudatlan
emberek agyából került elő. A mint valami nevezetesebb haláleset fordul
elő, a falusi muzsa készen van kesergő énekével, elbúcsúztatja a
megboldogultat szeretett övéitől, intő s vallásos életre serkentő
tanácsokat oszt a hiveknek. Az ily énekeket aztán azon jó
néném-asszonyok, kik egész nap elénekelgetnek ott a halott mellett, vagy
magok leirják vagy mással leiratják, hogy alkalom adatván, ujra elő
vehessék, megtévén rajta az alkalomszerü kellő változtatásokat. Igy
például a 3-dik szám alatti éneket egy, még a század első évtizedében
összeirt énekes könyvből irtam ki, s több ilyent átlapozván, mondhatom,
nemcsak a névre, hanem egyes sorok, sőt egész versszakokra nézve is
lényeges változtatásokat tapasztaltam az utóbb irott példányokban.
Állitásom igazolására felkérem a szives olvasót, hogy a most emlitett és
a 6-dik számú éneket hasonlitsa egymással össze.
A 10. szám alatti „Siratót“ egy fiatal özvegy után jegyeztem föl;
valóban szép nyilatkozata az igazán s forrón szerető hitves társ sebzett
szivének. Tudtommal ez az első, mely a való fájdalom eme
nyilatkozataiból eddig föl van jegyezve.
De nem mindenkinek esik kezére, mint szokták mondani, a siratás. Egy
némelyik oly együgyüen hadar öszsze mindent, hogy a halott nézők
mosolyra fakadnak felette.
A többire nézve utasitom a szives olvasót a Nagy Miklós által
szerkesztett „Magyarország képekben“ czimü folyóirat 1867-dik évi
folyamára, melyben az alföldi, de különösen a vásárhelyi népszokásokról
egy egész czikksorozatot közlöttem; ott ugy a temetési, mint más egyéb
szokásokról is bővebb tudomást szerezhet magának.
III. TALÁLÓS MESÉK.
A találós mesék a népköltészetnek egyik legrégibb faját képezik. Már a
legrégibb ős korban találunk némi nyomaira. Olvassuk ugyanis az ó
szövetségi szent könyvekben (Birák XIV. 12–15.) hogy Sámson mennyegzője
alkalmával, a filiszteusoknak a következő találós mesét adta fel
megfejtés végett: „Az evő állatból étek jöve ki és az erősből édesség
jöve ki“ s a megfejtőnek „harmincz inget és harmincz öltöző ruhákat“
igért. A görög Oedipus a Sphinx által feladott találós mese megfejtésére
(Micsoda állat az, mely reggel négy lábon, délben kettőn, estve hármon
jár?) Théba királyságát nyerte jutalmul. A keleti költészet müvei,
époszok és mesék, egyaránt bővelkednek a talányokban; a Shah-Námében
épen ugy előfordulnak talányfejtések, mint a Pántsatántra közmondásai
között, melyek közül némelyiknek megfejtésére egy egész hosszú mesét
kell elbeszélni.
_Ganander_, ki a finn nép találós meséit mint Frantsilai káplán 1783-ban
kezdé először gyüjteni,[37] azt jegyzi meg a régi gothokról, hogy a
házasulandó ifjunak három vagy több találós mesét adtak fel s csak ha
ezeket megfejtette, nyerte el a hajadon kezét. Az ő állitása folytán
tudjuk továbbá, hogy a juutok (dánok) halálra itélt foglyaiknak
három-kilencz találós mesét adtak fel s ha ezeket megfejtették, a halál
alól felmentettek. Ezekből látjuk, hogy az ős korban a népek közt nagy
divatja, sőt tekintélye volt a találós meséknek; s hogy gazdag
ajándékot, királyságot, szerető hitvest kaptak jutalmul a megfejtők,
vagy épen életöket mentették meg általa.
Népünknél a találós mesék szintén igen kedveltek. Alig van társas
összejövetel, mint péld. őszszel a kukoricza fosztás s a hosszú téli
estéken a fonó, hol elő ne kerülnének. Sőt nem csak ekkor hanem az élet
komolyabb mozzanataiban sem feledkeznek meg róluk. Főkép a házasság
kötés alkalmával egyik másik vidéken még mai napság is divatban vannak.
Igy különösen a Rábaközben, midőn a menyasszonyt a vőlegény lakására
átviszik, az érte jövő násznagyot a násznéppel együtt zárt ajtó megett
fogadják, s a kiadó-násznagy a zörgetésre kérdi tőlök: mit akarnak, mire
azt felelik, hogy oly járatban vannak, mint Jákob volt, midőn Rachelért
messze földre utazott. Ekkor a menyasszony átadását azon feltét alatt
igérik meg, ha nehány kérdésre megfelelnek, s eztán talányok, vagyis
inkább ilyszerü bibliai feladatok megfejtése után bocsájtják be őket a
szobába. Más helyt pedig még a leánykérés alatt van szokásban a találós
mesék feladása, ugyanis a násznagy a házbeliek közül valakivel, mig a
hajadon felkészül, bocsátkozik találós mesék fejtegetésébe, hogy – mint
a régi gyüjtő megjegyzi – „a násznagyok haszontalansággal ne töltsék
idejöket.“
Noha a találós mesék a népköltészet egyik figyelemre méltó ágát képezik,
még is gyüjtésükre nálunk csak az ujabb időben forditottak nagyobb
figyelmet; bár egyes tünemények e részben előbb is előfordultak. Igy a
mult század utólsó tizedében Váczon megjelent „Énekes gyüjtemény“ egyik
ivén találkozunk ugyan már velök, sőt ez később többször utánnyomatott,
de ezek közt is találós mese alig van egynehány, a legtöbb nem egyéb
ilynemü bibliai feladatoknál. A jelen század elején pedig Kulcsár István
„Hasznos mulatságok“ czimü lapjában helylyel-közzel szintén adott ki
egy-két találós mesét, de azokat versbe szedvén eredeti alakjokból
kivetkőztette. Igy a régibb naptárakban, valamint Edvi Illés Pál iskolai
kézi könyvében hasonlókép találunk nehányra. Ujabban legtöbbet közlött
belőlök a Hunfalvy Pál szerkesztette „Magyar Nyelvészet,“ ugyanis a négy
első évfolyam (Pest. 1856–1859.) nyolcz közleményben 688 találós mesét
tett közzé. Az ezóta megjelent gyüjtemények közül majd mindegyik járult
valamivel e szám öregbitéséhez. Igy Merényi László: „Eredeti Népmesék“ 2
kötet (Pest, 1861. az első kötet utolján van 92 találós mese) Arany
László: „Eredeti népmesék“ (Pest, 1862. van benne közölve 54 találós
mese.) Kriza János: „Vadrózsák“ (Kolozsvár, 1863. benne a találós mesék
száma 116.) Pap Gyula: „Palócz népköltemények“ (Sárospatak. 1865.) van
benne közölve 46 találós mese.
Gyüjteményembe, az itt közlött találós meséket csakis
figyelem-gerjesztés okáért vettem fel. Ezek közt is több van olyan, mely
nemcsak az előbbi gyüjteményekben megjelenteknek, hanem az ittenieknek
is más szavakkal előadott változata, például a XI és CXVII. a XXXIII és
XLVI. stb. Ezekből azonban, ha nem mondanám is, azonnal észre veszi a
szives olvasó, hogy közlésöknél azon czél lebeget szemem előtt,
miszerint az ugyanazon, de különböző kifejezésekkel előadott találós
meséket eredeti, naiv alakjokban ösmertessem meg. Ezzel korántsem akarom
azt mondani, hogy tehát az itt közlöttek jobbak előbbi változataiknál.
Lehet ez is amaz is egyaránt jó, ha hiven meg van bennök tartva a szavak
rythmusos elhelyezése, hangutánzás, alliteratio stb. melyek ugy találós
meséinknek, mint közmondásainknak feltünő s jellemző tulajdonságait
képezik. Gyüjtőink közül egynémelyik eddigelé épen erre nem fordított
elég figyelmet. Lehet valamely találós mese vagy közmondás hütlenűl
visszaadva a nélkűl, hogy a gyüjtő rajta – akár az eszmét, akár a
szavakat tekintve, – a legcsekélyebb módositást tette volna. Épen a
szavak rythmusos elhelyezésénél fogva – mert tapasztalásból tudom, hogy
ugy közmondásaink, de legkivált találós meséink legnagyobb része nem
vers, de ilyen rythmusos próza – ne legyen egy szó a maga helyén, hanem
álljon előbb vagy hátrább: oda van az egésznek bája, zamata,
eredetisége.
Ezeket akartam gyüjtőinknek figyelmébe ajánlani s egyuttal számot adni a
gyüjtés körül saját eljárásomról.
Nyomdahiba a 363. lapon felül a 7-dik sorban: Ha lettem, olvasd: Ha
_le_tettem.
IV. MESÉK.
1. =A vasfejű ember.= Ily szerkezetben még nem jelent meg sehol, s maga
a Vasfejü ember is új név és uj alak a mesegyüjteményekben; kár, hogy
jelleme nincs határozottan körvonalazva s egész szereplése bizonytalan
és mellékes természetű. A mese többi részleteihez sok rokon vonás
található. Igy a dió helyett, melyből nyáj özönlik ki, másutt hasonló
bűverőjü tarisznya (Gaal mesegyüjteménye 13. szám) vagy szarv (Arany L.
Magyar népmesék 124. lap) fordúl elő; viszont a dió mint ruhatartó
szerepel. (Kriza: Vadrózsák 459. l.; Népd. és Mondák III. 254.). A három
kutya hasonló viszonyok közt, kézirati gyüjteményünk egyik meséjében
Csausz, Horpasz és Rekemondor nevet visel. A varázsgyürű szintén több
meséből ismeretes, részint hasonló, részint másnemü bűverővel. (Lásd:
Arany L. 173 és 254; Mérényi: Eredeti népmesék II. 118; Pap Gyula:
Palóczmesék 112; Népdalok és Mondák III. köt. 201.).
2. =János királyfi és Szélike.= Változata Merényinél (Sajóvölgyi
népmesék I. 1. sz.) A csudaerejű alakokról lásd Arany L. értekezését a
„Népmesékről“ (Kisfaludy-társaság évlapjai IV. kötet 169.).
3. =A özvegy asszony fia.= Az alapeszme, hogy a királykisasszony ahhoz
megy nőül, a ki meg tudja nevettetni, megvan Krizánál (9. szám) és
Aranynál (266. lap) de eltérő részletekkel. Közelebb áll Gaal „Hatalmas
sip“ czimü meséje (44. szám) bár ez is sok részletben eltér. Az
álomzacskó helyett hasonló körülmények közt más mesében álompor (Gaal
14. sz.) vagy altató lehelet (Gaál 17.) fordul elő.
4. =A Tülök vár.= Csali mese. Lásd az első kötet jegyzeteit.
5. =Haragszol szolga?= Változata Jókainál. (A magyar nép adomái, Pest,
1856.) hol azonban a mese máskép végződik.
Nyomdahiba a 414. lapon felül a 7. sorban: Pali czigány, olvasd: _Pu_li
czigány.
6. =Az éjféli táncz.= Egész szerkezetében teljesen elüt a népmesék
szokott alakjától. Inkább valami babonás-történet gyanánt foroghat a nép
ajkán. Egypár hasonló darab már az eddigi gyüjteményekben is fordúl elé;
például Merényinél II 5 és 7. sz.; Gaálnál 40. sz.; Pap Gyulánál 2. sz.
Lásd ezekről Arany L. idézett értekezését (114. lap).
7. =A loncsos medve.= Második része (a kemenczébedobás) megvan Grimmnél
(15. sz.) a Népdalok és Mondákban (II. 7. szám) és Arany L. meséiben
(200. lap.)
8. =A kis gömböcz.= Változata Arany L. meséi közt: „A kis gömböcz“ (24.
sz.).
9. =A halál és a vén asszony.= Változata az ismeretes Hatvani-mondának,
midőn a deák az ördögöt azzal tartja távol magától, hogy a „cras“ szót
ajtajára irja (Lásd: Jókai, „A magyar Faust“; Kisfaludy társaság
évlapjai V. kötet 153. lap). Rokon egyébiránt több népmese is;
Erdélyinél (Magyar Népmesék, Pest, 1855. 17. szám) Merényinél (Eredeti
népmesék 7. szám). Grimmnél (42. sz.).
10. =Az aranyhajú tündérkisasszony.= A csudabéka gyakran eléfordul, de
más szereppel mint e mesében. (Lásd: Népdalok és Mondák III. 15. sz.;
Grimm 1. sz. Gyüjteményünk I. kötete 7. sz. stb.) A segédállatokról,
minők e mesében: a kutya, hal és galamb, lásd Arany L. idézett
értekezését 149. lap valamint Grimm 17. sz. meséjét. Az élet és halál
vize előfordul első kötetünk 1 sz. meséjében (lásd az erre vonatkozó
jegyzetet).
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Mán = már.]
[Footnote 2: Lénia = mellék-út, ellentétben az országuttal.]
[Footnote 3: Vagy: Kisasszony a kedves galambom.]
[Footnote 4: Vagy: Ugy leszek én szabad madár.]
[Footnote 5: Fejkötő.]
[Footnote 6: Mán = már.]
[Footnote 7: Egy vendégfogadó H.-M.-Vásárhelyen, régebben minden
vasárnap este tánczmulatság volt benne.]
[Footnote 8: Hajtottad = hajitottad.]
[Footnote 9: Vagy: Nem lel benne hibát.]
[Footnote 10: Lajbi = mellény.]
[Footnote 11: Náni = kancsó.]
[Footnote 12: Míg ezt mondják, az alatt kell az ivónak poharát
kiüríteni.]
[Footnote 13: Az utóbbi sor elmondása alatt ki kell üriteni a poharat
fenékig.]
[Footnote 14: Vagy: Száz esztendős, nem vén a még.]
[Footnote 15: Mireny, arsenicum.]
[Footnote 16: A 39-dik zsoltár 3-dik versszaka.]
[Footnote 17: A 42-dik zsoltár.]
[Footnote 18: A 164-dik szám alatti bűnbocsánatért való ének a
reformátusok énekes könyvében.]
[Footnote 19: Régi karácsoni ének a protestansoknál.]
[Footnote 20: Régi karácsoni ének a katholikusoknál.]
[Footnote 21: Bő-alju női felöltö.]
[Footnote 22: Egyik vendéglő neve.]
[Footnote 23: Vagy: Elaludt már az én uram.]
[Footnote 24: Lassan.]
[Footnote 25: Frissen.]
[Footnote 26: Vagy: Mégis elvehette.]
[Footnote 27: Vagy: V, vásárba.]
[Footnote 28: Vagy: Bele rekeszgetni.]
[Footnote 29: Vagy:
Julcsa jár utána
Piros papucscsába’,
Az ám a leány!]
[Footnote 30: Az utóbbi szó helyett ezt is mondják: csukúlhatsz.]
[Footnote 31: Vagy: Nė tépászsza, nė tapossa.]
[Footnote 32: Kebelébe helyett.]
[Footnote 33: Dobár = teli, megtöltött.]
[Footnote 34: Szárma = töltött káposzta.]
[Footnote 35: Vagy: Kiczinkoczondáré.]
[Footnote 36: A görög dinnyén és a jégen vágott lyukat nevezik léknek.]
[Footnote 37: Aenigma Fennica. In solo meo patrio Ostrobotnia
usitatissima ac tritissima, quae inter confabulationes vespertinas Fenni
nostri, ad acuendum ingenium iuvenile, more veterum Gothorum, solvenda
proponunt. Ki jött először Vasában, ujabban többekével együtt a Szuomi
tudós társaság adta ki, Lönnrot Illés előbeszédével. XVI. és 221. lap.
Van benne 2224 finn és 53 viro (eszt) nép között gyüjtött uj talány, ez
utóbbiak a finn nyelv által értelmezve. Lásd: Hunfalvy Pál: „Magyar
Nyelvészet.“ Pest. I. folyam 1856. 363–364. lap.]
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
5 |a vérontásod!“ |a vérontásod!‘
17 |csinálnak jót! |csinálnak jót!“
17 |„Magas a partja |‚Magas a partja
17 |Megnyal tégedet.“ |Megnyal tégedet.‘
25 |Rád emlékszem róla. |Rád emlékszem róla.“
28 |subámba takartalak.“ |subámba takartalak.‘
30 |világ előtt! |világ előtt!“
31 |A nagy keresésbe’. |A nagy keresésbe’.“
43 |Jó estét |‚Jó estét
45 |le van heverve? |le van heverve?“
45 |az ágyadon?“ |az ágyadon?‘
47 |Kente rája!‘“ |Kente rája!“
49 |Lehet annak. van |Lehet annak, van
51 |vet az mind a kettő.“ |vet az mind a kettő.‘“
59 |Igaz a‘. |Igaz a.‘
59 |Igaz a.‘“ |Igaz a.“
59 |Volt is a kezembe,‘ |Volt is a kezembe’,
62 |kocsmárosné lányát.“ |kocsmárosné lányát.‘“
64 |Kálmán elébe. |Kálmán elébe.‘
65 |szenvedem ez ket |szenvedem ezeket
73 |van ra ta |van rajta
105 |Vásárhelyi fatényér |Vásárhelyi fatányér
119 |A gondot, a ki |A ki gondot, a ki
122 |nem szidjon már |ne szidjon már
129 |ne virágozz,’ |ne virágozz’,
169 |Ne hangzik |Nem hangzik
170 |hősök clhunytak |hősök elhunytak
186 |Isten kozzád már |Isten hozzád már
194 |éjtszakán s láthat |éjtszakán is láthat
208 |azért válto tak |azért változtak
232 |Öt-hat icze |Öt-hat itcze
240 |Szeret a galamhom |Szeret a galambom
242 |töbhet nem |többet nem
244 |Nékem a szomorúságo |Nékem a szomorúságot
244 |Hogy szavaimnak |Hogy szavaidnak
253 |oda meyy |oda megy
259 |Zsucska, puska, |Zsuska, puska,
264 |Eyyik ggermek |Egyik gyermek
269 |az a házaska |az a házacska
281 |eyy helyben |egy helyben
299 |„Farkas házába êê… |„Farkas házába êê…“
299 |rusnyítani stb. |rusnyítani stb.)
303 |a lapta-máj. |a lapta-máj.)
308 |ide ragada |ide szalada
312 |közben: |közben:)
325 |nem fogom köszönni |meg fogom köszönni
336 |Szép eletet élt |Szép életet élt
350 |kórónak is van.) |kórónak is van.
359 |látott. |látott.)
363 |Ha lettem is |Ha letettem is
369 |lyukát!) |lyukát!
377 |árán házát, szőlőt |árán házat, szőlőt
390 |– Nem álllanál |– Nem állanál
414 |Pali czigány |Puli czigány
429 |loncsos ve, |loncsos medve,
453 |megláttta! |meglátta!
458 |Akkor aztán |– Akkor aztán
473 |Adám és Éva |Ádám és Éva
480 |közlött 2 dik |közlött 2-dik
482 |sora összet lálkozik |sora összetalálkozik
487 |Mond. III. kötetete |Mond. III. kötete
492 |szólásformáinak egy-egybehasonlitására |szólásformáinak
egybehasonlitására
499 |messze földreut azott |messze földre utazott]