Hát ezen a legendán alapult a csókok éjszakájának ünnepe.
Azóta, hogy a szegény Illi asszony vértanuhalált halt, bosszúálló
törvényt hoztak az ország bölcsei.
Ugyanis kimondták és kihirdették Illi asszony temetésekor, az ő virágos
fehér koporsója fölött, hogy ettől a naptól fogva minden esztendőben
megünneplik az Illi asszony ünnepét. Megkinoztatása éjszakájának minden
évfordulóján meg van engedve, hogy az asszonyok hűtlenek legyenek
férjeikhez. Igy bosszut állnak az Illi urának vétkeért a férjek seregén,
és egyszersmind levétkezik mind azt a sok, évezredekre elegendő
borzasztó büntetést, amit ártatlanul szenvedett a szent Illi. Ez az
asszonynép kárpótlása.
S azóta minden évben egyszer, kora, zsendülő tavaszszal este, hogy
hüvösebb szellők szállnak a tenger felől, megkondul a harang az Abomár
király minden városában. Akkor egyszerre üresek lesznek az utczák, mert
halállal bünhődik mindaz a férfiember, aki ilyenkor az utczán van.
A férjek kivétel nélkül kötelesek a ház padlásán aludni, hogy ne lássák
menni, vagy jönni asszonyaikat. Az asszonyok pedig, amint férjeik aludni
térnek, mehetnek, ahová akarnak, akihez akarnak. Hütlenek lehetnek
hitestársukhoz, de amint a nap első sugára megjelenik a hegyek mögött,
haza kell térniök.
És szigorúan meg van tiltva, hogy házastársak egymás közt erről az
ünnepről beszéljenek. Mert elég az, ha minden férj csak annyit tud, hogy
joga van őt ma megcsalni a feleségének. Hogy tényleg megcsalta-e, vagy
nem, azt sohse tudja meg.
S ez jó, mert száz közül kilenczven azt hiszi, hogy az ő felesége otthon
marad a csókok éjszakáján…