Messze, igen messze, Ázsia kellő közepén volt az Abomár király
birodalma. Boldogan éltek benne az emberek, mert nagyon ritkán történt
valami esemény, nagyon ritkán volt valami izgalom ebben a szép
országban. Csak minden évben egyszer volt emelkedett a hangulat, az
ország egyetlen ünnepén.
A csókok éjszakája volt ez az egyetlen ünnep. Az eredete a régi korokba
száll vissza s alapja egy legenda.
Ugy hangzik ez a legenda, hogy élt a birodalomban valamikor nagyon
régen, egy gyönyörű szép asszony. A haja selymes, sötét aranyszinű volt,
kétfelé választva hordta és a homloka fölött keskeny bársonyszalaggal
szokta volt átkötni. Ez az asszony volt az Abomár király birodalmának
egyetlen vértanuja. Ugyanis végtelenül becsületes, tiszteletreméltó
szent asszony volt, aki sokat szenvedett a férjétől. Mert brutális, vad,
borotválatlan arczu ember volt a férje. Ok nélkül ütötte, verte, szép
haját a kezére csavarta s úgy tépte, csupa alaptalan féltékenységből.
Az asszony angyali türelemmel tűrte mindezt. Egy jajszava sem volt soha.
Végre egyszer nagyon haragosan jött haza az ura. Ráfogta a szelid szép
asszonyra, hogy szeretőt tart, hogy megcsalja a hitvesét. Az asszony
csak ennyit mondott:
– Nem igaz.
Többet nem is védekezett, mert ártatlan volt, mint a hópihe, amely a
föld felé esik s amely még nem ért a sárhoz. De a férj nem hitt neki.
Este elkezdte kinozni. Tüzes vasakkal égette. Levagdalta kezeit, majd a
lábait. Kinozta, de nem ölte meg a szent asszonyt. Csak reggel felé,
amikor kisütött a nap első sugára, szenvedett ki a mártirasszony kinos
halállal. És a monda szerint három nap és három éjjel ezüstfény
sugárzott az arczából, jeléül, hogy vértanuhalált halt a szegény Illi
asszony.