(Legenda.)
Alcantarai Ferencznek hítták; dúsgazdag főúr volt, vitéz lovag,
szerencsés szerelmes. Egyszer aztán megutálta a tobzódást, a vérontást
és a szerelmet. Vagyonát szétosztá a szegények között, pánczélját
levetette, menyasszonyától bucsut vett; szőrköntöst öltött, mezitláb
elzarándokolt a havasok közé, ott keresett egy barlangot, abban
meghuzódott s a legszigorúbb vezeklésben tölté el ifjú életét.
Mindent el lehet feledni: a borral telt poharat, a vérrel festett
kardot; de a szerető asszonyt nem lehet elfelejteni soha.
Alcantarai Ferencz remete korában sem tudott megválni egykori
bálványától, a ki miatt ott hagyta a világot. Azt a jégkeblű hölgyet
kiformálta hóból a barlangja közepén, hogy éjjel-nappal maga előtt
lássa.
Ezt a hómenyasszonyt ölelte, csókolta a nap minden szakában, s a mi a
hóalak csókjából ajkaihoz tapadt, az volt egyedül testi szomjának
csillapítója. Tán a lelkének még inkább.
A hómenyasszony hívebb az elhagyottnál; mert az viszonozza a szerelmet;
ez nem csalfa, nem csapodár, ez nem kínozza gyilkos szeszélyeivel az
imádóját.
De azért a hűség még a hómenyasszonynál sem tart örökké. Megérkezik a
hatalmas csábító: a nyári forró szellő.
Alcantarai Ferencz napról-napra észleli, hogy bálványképe fogy. Nemcsak
az ő csókjai fogyasztják az alakját, más is hizeleg neki. Az imádott kép
összeroskad; lassan-lassan semmivé lesz; végképen elenyészik. A remete
egyedül marad. Nem birja a nagy magányosságot elviselni. Elindul
zarándokútra. Bejárja a hitetlenek tartományait. Mindenütt tanítványokat
szerez, hirdetve, hogy édesebb az ölelgetése a hóbálványnak, mint az
élőnek. Sokan vannak, a kik ezt elhiszik; bevallják, így tanulták. Egész
szekta támad körülötte. A hóbálvány szerzete.
Aztán mikor az első hó leesik, beköszönt a tél, akkor a remete
visszavándorol a barlangjához.
És ime nagy örömére ott látja a barlang közepén a hómenyasszonyt _ifjú_
szépségében.
Hű tanítványai távollétében elkészítették hóból a kedves alakot.
Hogy rohant oda hozzá!
– Visszajöttél hozzám! Óh de nagyon vártalak.
S ölelte, csókolta a visszatért kedvest, a hűséges szerető menyasszonyt.
… Az Alcantaristák szektája még most is fennáll és terjed.