Jean Carouge lovag, a mint franczia földre tehette a lábát, azonnal
sietett, a hová az esze és a szíve tanácsolta.
Az esze arra oktatta, hogy ne nagyon siessen ő most a király elé, a
skócziai kirándulás kudarczáról beszámolni. Azt már bizonyosan megtudta
VI-ik Károly Viviennetől és Coucytól, s ha azok ennek következtében
elszaladtak a fejüktől, az ő feje még ráér utánuk szaladni.
A szíve, ezzel egyérzőleg, azt tanácsolta neki, hogy siessen a
legrövidebb úton argenteuili várába, a szerető hitvestárs
megvigasztalására. Lóháton kellett utaznia; a magával hozott
narválszarvat ökrös szekéren szállították utána.
Előre elképzelte magában, hogy majd mikor ő a fölvonó hid elé
megérkezve, kürtjét megfújja, hogy fog abból a kirúgó donjonból, mely
mindig virágokkal volt rakva, a bájos asszony kihajolni s kendőjével
üdvözletet lobogtatni. – Csalatkozott. A donjon ablakaiban nem volt se
szép asszony, se nyíló virág, odabenn sem jött eléje az asszony. Minden
cseléd, várnagy, csatlós úgy megrettent az ura láttára, hogy nem is
tudott a kérdésére felelni.
– Mi történt itt? mi baj van a várban? Hol a feleségem?
Az asszonyféle csak sírt és a kezeit tördelte, a férficseléd meg a
vállát vonogatta.
Carouge lovag rohant föl a lépcsőkön, végig a tornáczokon, folyvást
Sylvandire nevét kiabálva; végre rátalált a donjon hatszögletű termében.
– Alig ismert rá. – A szép fehér-piros arcz fakó volt, a ragyogó szemek
beesve, vörösre kisírva; az öltöny összetépve, bemocskolva.
A mint Carouge lovag neje felé közelített, az asszony eltiltó
mozdulattal feszíté eléje karjait.
Carouge lovag legelőször is azt vette észre, hogy az amulet nincs a
felesége nyakában. Megrezzent, majd dühbe jött.
– Hová lett az amuleted? – kérdezé Sylvandiretől.
– Elrabolták. Erőszakkal vették el tőlem, – rebegé a nő.
Ebből megérthette a férj, hogy akkor még egyebet is elraboltak: annál
drágább klenodiumot.
– Ki tette azt?
– Jacques de Gris lovag, az alençoni herczeg főlovászmestere.
– Hogy került az ide?
– A te leveledet hozta hozzám a király megbízásából, melyet te a
póstagalamb által küldtél. Egyedül talált itt e helyen, a donjonban.
Látod, mivé tett? Az amuletemet is elrabolta.
Sylvandire összetépett ruhájára mutatott, a mit e gyalázatos merénylet
óta mással föl nem váltott.
Jean Carouge lovag boszúért ordítva rohant el a donjonból, egy
vigasztaló szóra sem méltatva a meggyalázott feleségét. Rögtön
nyergeltetett s vágtatott a királyhoz Párisba.