Mikor a szegény ember egyszer télen épített magának egy kis házat,
jégből építette, aztán kitapasztotta hóval s abba elbujt, mert a szél
haragudott rá nagyon.
Odabenn összehívta a tűzben lakó madarakat, s a kezét melengette nálok;
azok csak pattogtak, csak kiáltották: «Rip-rop, ennünk adj, mert
meghalunk!»
De a szegény embernek nem volt fája; elment hát szomszédjához, a ki
gazdag ember volt, volt nagy háza, hogy egész az égig ért, és sok-sok
fája. A szegény ember kért tőle, de az nem adott. Azt mondta neki: «Menj
az erdőre, vágj magadnak.»
A szegény ember kiment az erdőre fejszével, de a fák mind elmentek
előle. A mint meglátták messziről, hogy fejszével megy ellenük, kihúzták
a földből azokat a hosszú, hosszú lábaikat, megereszték azokat a nagy
suhogó szárnyaikat s elfutottak, elrepültek.
A szegény ember visszament a jégkunyhóba. A tűzmadarak alig beszéltek
már hozzája. Nem várták szárnyaikkal melegíteni, egyenkint elrepültek
onnan; csak az utolsó hagyott ott egy piczi-piczi tűz-tojást, azt is
bele tojta a hamuba, hogy nem látszott.
A hogy azután a tűz elrepült, megjött a szegény ember ellensége, a szél;
először a hasadékon süvöltött be: «Sírj! – ríjj! – félj! – ne beszélj!»
A szegény ember reszketett. Azután az ablakokra került a szél, a mik
jégvirágból voltak csinálva, azokat rázta: «Bújj! – juj! – fúlj! Zuzmara
zörög!» A szegény ember bujt előle és reszketett. Végre az ajtón dugta
be a fejét a csunya szél; üvöltve, morogva: «Úr – őr – űr! Én vagyok az
úr! Én vagyok az őr! Én vagyok az űr!» És azután megfagyott a szegény
ember.
Mikor aztán a gazdag szomszéd megtudta, hogy a szegény ember meghalt,
odament hozzá, hogy a tűztojást elvigye tőle. Megtalálta azt a hamu
között és oda tevé a pipájába s haza vitte.
Otthon lefeküdt vele, a pipa a szájában, a pipában a tűztojás és
elaludt. Éjszaka kikelt a tűzmadár a tojásból, talált ennivalót
köröskörül, – «ropp-ropp!» jöttek a többiek is egész seregestül,
betöltötték az egész szobát, fel a háztetőre, – «ropp! ropp! ropp!»
megnőttek nagyra, rettenetesre, s megemészték a rossz embert házastól,
kincsestől, míg csak porrá nem lett.