A gyermek, kivált amikor még egészen kicsi, nagyon kényes jószág,
akivel igen sokat kell törődni és akire nagyon kell vigyázni. Sok
gyermek persze egészséges marad és egészségben felnő, akármilyen
rosszul bánnak vele. De azok közül, akikre nem vigyáznak eleget,
mégis igen sok hal meg idönek előtte, sokkal több, mint azok
közül, akikre emberségesen vigyáznak. És ahhoz, hogy a gyermeket
jól tudjuk ápolni, nem elég a jóindulat és a szeretet, mert ha
nem tanuljuk meg a módját, a legnagyobb szeretetből is kárt
tehetünk a gyermek egészségében, még az életében is. Nemcsak
szeretni kell a gyermeket, hanem okkal-móddal kell vele bánni,
akkor nevelhetünk belőle egészséges embert.
A legkényesebb a gyermek egészsége és élete akkor, amikor a
gyermek legkisebb. Ezt tudják az emberek, és azért a csecsemőt
mindig jól bebugyolálva tartják, hogy levegő se férhessen hozzá.
Ez pedig hiba, mert a gyermeket nemcsak óvni kell, hanem edzeni
is; ha nagyon elkényeztetjük, mindig gyönge és beteges marad. A
pólyavánkosnak nem kell túlontúl vastagnak lenni és nem is
szabad a gyermeket olyan nagyon erősen belecsavarni, hogy csak az
orra lássék ki. Kivált a kezét sohase szabad bekötni. Sokkal
jobban fejlődik, sokkal erősebb és egészségesebb lesz, ha a
kezével mozoghat, kapálódzhatik. Ez tudniillik testgyakorlás
számba megy és természetes, hogy jobban megerősödik és ügyesebb
is lesz az olyan kéz, amit folyvást mozgathat a gyermek, mint
hogyha meg se mozdíthatja.
Ha hideg levegőre visszük a gyermeket, akkor rövid időre be lehet
kötni a pólyába a kezét is, de ha nincs nagyon hideg, akkor elég
a kezét a takarókendő alá tenni. Otthon azonban, a zárt szobában
mindig szabadon legyen a gyermek keze. A levegőre pedig jó időben
minden egészséges gyermeket ki szabad és ki is kell vinni. Télen
is, ha szép napos az idő és nincs nagy szél, déltájban ki kell
egy kicsit vinni a levegőre a pólyásgyermeket, legalább néhány
percig hadd szíjon akkor is friss levegőt, mert ez kell az
egészséghez. Ha pedig melegebb az idő,--tavasztól őszig--akkor
igen sokat legyen a csecsemő gyerek is a szabad levegőn és a
napon, még pedig nem nagyon erősen belekötözve a pólyába, ha
pedig egy kicsit nagyobb és már ülni tud, akkor pólya nélkül.
Sok helyen szokás, hogy a pólyás gyermeket keményen belekötik a
vánkosba és olyan kemény csomagot csinálnak belőle, mintha nem is
élő ember volna, hanem egy darab fa. Ez nagyon egészségtelen és
az ilyen gyermeknek az étvágya is rosszabb, mint hogyha egy
kicsit mozoghatna a kezével-lábával. Ez a mozgás tudniillik éppen
úgy kell a gyermek egészségének, mint ahogyan a felnőtt embernek
is szüksége van arra, hogy mozogjon. Aki egész nap ül vagy
fekszik, annak nincs olyan egészséges étvágya, mint annak, aki
jár-kel és dolgozik. Igy van ez már a csecsemő gyermekkel is,
csakhogy az még nem tud másképen mozogni, mint hogy kapálódzik a
kezével-lábával.
Ezenkívül pedig a legfontosabb dolog, amivel a gyerek ápolásában
törődni kell, a tisztaság. A születésétől kezdve mindig tisztán
kell tartani az egész testét, mert sok mindenféle betegség
származhatik a piszoktól, a tisztasággal pedig a legtöbb
betegségtől megóvhatjuk. Csúnya és veszedelmes babona az, amit
sokfelé hisznek a piszokra hajlandó emberek: hogy az ótvar nevű
bőrbetegség jó a gyermeknek és a világért se szabad elmulasztani.
Ez a babona már nagyon sok gyermeknek került az életébe, mert sok
kapott a piszokban halálos betegséget, amit nem kapott volna, ha
tisztábban tartották volna. De kivált igen nagy kínlódást szokott
okozni, mert viszket és sokszor fáj is. Csúnya, visszataszító a
nagyon ótvaros gyerek és a szüleire is szégyent hoz, mert arra
vall, hogy a szülei nem törődnek vele eleget, nem ápolják
rendesen és nem tartják tisztán.
Hogyan támad az ótvar? Úgy, hogy a gyerek bőre valamitől egy
kicsit megsérül vagy kipállik, a sebes helyre piszok kerül, ettől
aztán gyulladásba, gennyedésbe jön a seb, nem gyógyul meg, hanem
váladék szivárog belőle, a váladék összekeveredik a bőrön levő
piszokkal és odaszárad: ez az ótvar és így támad. Megsérülni
pedig igen gyakran szokott a gyermek bőre, mert igen kényes is, a
gyermek pedig nem nagyon vigyáz, sokszor megüti magát, megkarcolja,
meghorzsolja magát valamivel, vagy a maga körmével is akárhányszor
össze-vissza vakarja az arcát. Ha a körme alja piszkos, akkor a
vakarás helyén mindjárt elkezdődik az ótvar. Az ótvar
szomszédságában viszket a bőr, a gyermek megvakarja és ezzel ott
is belekotorja a bőrébe az ótvaros fertőzést. Ha a gyermeknek van
egy kis ótvaros hajlandósága, akkor ezen a módon hamarosan tele
lesz az egész arca, még a fejebőre is ótvarral.
Sokszor kezdődik az ótvar kipállással is. Ha a gyermek orrát,
száját nem tartják tisztán, akkor a nyál vagy az orrváladék
kieszi a szájaszélét vagy az orraalját, a kipállott bőrre a
gyermek kezéről vagy máshonnan piszok kerül és hamarosan
elkezdődik az ótvar. Az ótvar tehát semmi más, mint bőrbetegség,
még pedig olyan, hogy csak a piszoktól származik. Az a hit sem
igaz tehát, hogy az ótvarral valami rossz nedvek jönnek ki a
gyermek testéből, hanem az az igazság, hogy az ótvart úgy oltják
be a gyermekbe, kívülről. Az egyik gyermek hajlandóbb az
ótvarbetegségre, az ilyen hamarabb kapja meg, más gyermek
nehezebben kap ótvart, de egyik se kapja mástól, mint a piszoktól
és mindegyiknek csak kínos és ártalmas. Az ótvart tehát mindig
meg kell gyógyítani. Amikor elkezdődik, még könnyű rajta
segíteni, ha a környékét alaposan lemossuk szappanos vízzel, az
ótvaros helyet pedig bekenjük bórkenőccsel vagy bórvazelinnel,
amit hat-tíz fillérért minden patikában árulnak.
A gyermek körmét rövidre és simára kell vágni és mindig tisztán
tartani a kezét. Ha a gyermek kicsi és nem lehet neki megtiltani
a vakaródzást, akkor vagy az ótvaros részt kell tiszta ruhával
bekötni, hogy ne nyúlhasson hozzá, vagy pedig a kezefejét kell
bekötni tiszta zsebkendőbe, hogy ne karmolhassa az arcát. Igy egy
pár nap alatt magától leesik a sebről a var és ha a helyére még
egy pár napig vigyáznak, akkor nem is nő többet. Ha az ótvar
ettől nem gyógyulna meg, akkor orvoshoz kell vinni a gyermeket.
Lekaparni az ótvart sohase szabad, mert helye gyúlladásnak indul
és az ótvar újra kinő.
Legjobb a gyermeket mindennap megfüröszteni. Amikor kicsi, akkor
meleg vízben, amikor már két-három éves, akkor meleg időben
hűvösebb vízben is. És a legjobb hamarosan hozzászoktatni a hideg
vízhez is, hogy ne legyen belőle meghülős, kényes természetű
ember. A fürdőben mindig szappannal is meg kell mosdatni, de a
bőrét mindig töröljük le jó szárazra, nehogy kipálljon. Ha
valahol--ahol a bőr ráncot vet--vörösödni találna, akkor arra a
helyre a talkum vagy féderveisz néven ismeretes finom fehér port
kell hinteni úgy, hogy egy kis vattát mártunk a porba és arról
rázzuk oda a port, amelyet egy kicsit szét is kenhetünk a bőrön.
De a tisztaságban is szokás egy hibát csinálni: sokan tudniillik
a gyermek száját ki szokták mosni, azaz vizes ruhával kitörölni.
Ha pedig a kezünk vagy a vászondarab nem tiszta, akkor a
fertőzéstől a gyermek könnyen szájpenészt kap. A szájpenész fehér
foltokban van a gyermek nyelvén és a szájának más részein. Az
orvos ezt a betegséget is hamarosan meggyógyíthatja.