Én úgy szeretlek.
A cigarettához
És a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos
És hallgatom a szíved zajait.
Felrezzenek még minden kocsi-neszre,
Mely tőled jő, vagy hozzád zakatol.
Párnák között, arcodhoz epedezve,
Te vagy az éjjel asztalán a bor.
Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett
És nem igazat tesz, aki örül,
De szöges-örvül, vezeklő-övül
Magam köré kötöm keserű tested.
Te légy nekem a diadalmi ének,
Hogy dárda és csók a sziven talált.
Akarlak, mint egy hősi-hősi véget
S akarlak, mint az élet a halált.
Hisz szívem túlvilági jeleket les,
A lehetetlent és halált szeretné
S szemem, mint bandsal középkori szenté,
Ki őrült és az istenbe szerelmes.